Vagy egyszerűen csak homokszem került az olcsó ámde hatékony kormány-kommunikációs gépezetbe, amely a kormany.hu oldalt is szerkeszti?

A kormányzat ugyanis elfelejtette lecserélni az Alkotmány angol nyelvű bemutatkozó szövegét honlapján: ha a magyar állam angol nyelvű bemutatkozója oldalán a Constitution menüpontra kattintunk, a 2012 januárjáig érvényben lévő Alkotmányról találunk ismertetőt: Így megtudhatjuk, hogy a jelenlegi Alkotmányt eredetileg 1949-ben fogadták el, majd 1989-ben "alapvető, radikális változtatásokat hajtottak végre" rajta. A bemutatkozó szöveg azt is állítja, hogy az 1989-es változások megteremtették modern önkormányzati rendszer alapját. 

A  Hallgatói Hálózat az Oktatói Hálózat támogatásával Fórumot szervez az ELTE-n 2012 december 10-én a felsőoktatási hallgatói keretszámok újabb drasztikus csökkentése elleni tiltakozásképp. 

A keretszámcsökkentésről itt olvashatsz.

A Hallgatói Fórumról itt tájékozódhatsz.

Ha nem vagy fenn a Facebookon: elég 10.-én 4 órára odamenni az ELTE Pázmány Péter sétány 1/A alatti épületének aulájába

Szerintem érdemes elmenni, mert

- a döntés akkora horderejű, ami gondos társadalmi párbeszédet igényelne.

- a döntés nyomán tovább nőhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek.

- a döntés nyomán a tanulni vágyó fiatalok tízezrei fognak eladósodni.

- a tömegesen felvett diákhitel néhány éven belül bedöntheti a költségvetést. 

- kipróbálhatod, vajon meg lehet-e beszélni másokkal, mi is a teendő.

UPDATE!

Helyszínváltozás: Az északi és déli tömb közötti területen lesz az esemény. Azt javaslom, mindenki hozzon meleg teát. 

A Hallgatói Hálózat közleménye a Facebookról:

"HELYSZÍNVÁLTOZÁS! 

Az EHÖK-kel való előzetes megbeszélés ellenére az üzemeltetés "nemzetbiztonsági" okokból 15 órától lezárja a Lágymányosi Campust termeit (csak beléptetőkártyával lehet belépni), a Gömb aulát is. Így nem ott gyűlünk, hanem az ELTE északi és déli épülete közötti területen. Elképzelhető, hogy emiatt a programban is változások állnak be...

Az Index szerint csak rémhír, épp a tüntetők kedvéért zárják le a Gömb Aulát.

A lényeg, hogy aki tud legyen ott, és majd kiderül. 

Tegnap két dolog történt a Parlamentben:

1. Elfogadták a választási eljárásról szóló törvényt. 
2. Gyöngyösi Márton zsidózott egy nagyot, amire  a kormány udvariasan reagált. Ebből jó nagy botrány lett. 

Vajon miért éppen ezen a napon jutott eszébe az izraeli-palesztin konfliktusról interpellálni Gyöngyösi Mártonnak? Napokkal a tűzszünet megkötése után? És miért éppen a választási eljárási törvény elfogadásának napján? 

És miért nem reagált keményebben a kormány? Ne feledjük, Baráth Zsolt tiszaeszlári vérvádról szóló beszédére a kormány közleményben reagált: "Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartják" az elhangzott kijelentést, az ugyanis "ellenkezik mindennel, amit a magyar Országgyűlés és a kormány alapvető értéknek tekint" (ld. a HVG cikkében).

Este Schmuck Andor feltűnt az ATV-ben és könnyes szemekkel mondta Kálmán Olgának: "Én megértem, hogy ez a döntés most nagyon fontos, hogy a választási regisztrációról nagyon sokat fogunk még beszélni, de ami ma a Parlamentben történt, számomra felfoghatatlan […] lényegtelen egyébként, hogy most a választási regisztrációval mi lesz, mert erről fogunk beszélni eleget”

Schmuck Andor és még sokan mások elvégzik azt a munkát amit vártak tőle: eltereli a figyelmet a választási eljárási törvényről. A tegnapi nap vezető hírévé a JOBBIK-os mondatai váltak. Tüntetés szerveződik az ügyben. Közben mellékessé, másodlagossá válik a választójog szűkítésének és az ellenzékiek számára szűkülő kampánylehetőségek irányába mutató szabályozás. 

Nem mellékesen arról is elfeledkezünk, hogy egyetlen ellenzéki párt sem volt képes már hetekkel, hónapokkal ezelőtt elkezdeni az előre látható jogszabály ellen tiltakozó tüntetés és sztrájk megszervezését. Amely  - ha már a választási regisztráció miatt úgyis összejön - , Gyöngyösi Márton szavaira is megfelelő súllyal reagálhatott reagálhatott volna.

Úgy tűnik tehát, az antiszemita figyelemelterelő hadművelet működik: Mi pedig jogos felháborodásunkban elfelejtjük: attól még nem lesz demokrata az ember, hogy nem nem antiszemita, azonban ha érti és műveli a demokráciát, nagy eséllyel áll ellen a rasszizmus és antiszemitizmusa bajokra  könnyebb magyarázatokat kínáló csábításának.

Így én zsidóként azt mondom: elsősorban ne az antiszemitizmus ellen, és ne egy félművelt JOBBIK-os szavai okán,  hanem a demokráciáért tüntessetek.

Jó hírünk van, ismét lehet piros cipőt viselni, nem csak feketét a páros napokon! Miért, eddig nem lehetett? Lehetett, de a kormány betiltotta, most pedig ismét engedélyezte, hogy örüljenek a zemberek, a zabadságnak. A valóságban persze az Országgyűlés két hete még csak azt támogatta, hogy a pártok a kereskedelmi médiában és az internetes hírportálokon se reklámozhassanak 2014-ben, de a hírportálokat most mégis mentesítik e tilalom alól.

Orwell 1984, Orbán 1989, Irán és Magyarország 2012 megvan?

„A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyvereik súlyánál fogva megtehetné - nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel.

Polgártársak!Ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ´56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.” (Orbán Viktor beszéde Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 1989 - részlet)

Semmit sem tanultak:  Egyiptom, 2011, Facebook. 

Mindazok számára, akik az „Orbán-rezsim” eltávolításában reménykednek a 2014-es választás „rendszerváltoztatást” jelent. A 2014-es választás már nem egy epizód a demokratikus választások sorában, nem a duális erőtérről, a nagy pártokról, az elmúlt 20 évről szól, hanem a NER-ről és a következő 20 évről. Az E14 által felvázolt ellenzéki együttműködés ebben az értelmezésben tényleg nem személyeket, pártokat jelenít meg, hanem az egyetlen – bármely demokratikus politikai szereplő által képviselhető – reális választási stratégiát a jogállam és a regisztrációmentes szabad választás, netán az „alapszabályosság” helyetti régi „alkotmányosság” visszaállítása érdekében.

Ebben az erdőben tévedt el az LMP és Schiffer András, minden jószándékuk ellenére. A választás tétje már vagy még nem a „jó kormányzás” és az azt képviselő pártok, identitások, hanem a demokratikus politizálást, bármifajta demokratikus versengést hosszútávon lehetővé tévő jogállami berendezkedés kialakítása és stabilizálása. Az LMP vitustánca a szavazóbázisok vándorlásának és az erkölcsi „bro code” vonatkozások számolgatása nélkül is egy elvi és egy gyakorlati következményre mutatott rá.

1.) Elviekben nagyon tisztességes az „elmúlt 20 év” politikájának, politikusainak az elutasítása, azonban a gyakorlati „nem működünk együtt más parlamenti pártokkal” megvalósítása zsákutcába vezet. Az új választási rendszerben nem lehet egyszerre elitváltó kormányzóképességre törekedni és izolációs politizálást folytatni. Ennek feltétele ugyanis a korábbihoz hasonló többfordulós, regisztrációmentes választás lenne többségében fideszes többségű választókerületi határok nélkül, azaz egy meghatározott jogállami berendezkedés. Ebből kiindulva az „elmúlt 20 évezés” az „elmúlt 8 évezéshez” hasonlóan színtiszta populizmus. Arról nem is beszélve, egyértelműen el kellene dönteni, hogy az elmúlt 20 évből kiket szeretnénk leváltani, mert a NER fülkeforradalma után vagy az MSZP vagy a Fidesz közül lehet választani. A rendszerváltozás mesterséges, felülről irányított „rebootolása” véleményem szerint ugyanolyan zsákutcás gondolkodás, mint a Jobbik hasonló nézetei vagy EU-ellenessége, és irrealitásában hozzájárul az Orbánhoz hasonló világmegváltó, instant mennybemenetelt ígérő karizmatikus személyek és nézetek virulásához.  

2.) Akárki találta ki a kampánycsapatban, helyes volt Bajnainak az időben elkezdett ellenzéki programalkotásra való pragmatikus felhívása. No nem feltétlenül az, hogy a Milla vagy Bajnai kell ennek a motorja, főszereplője stb. legyen, ám az általuk beindított folyamatok világossá tették, erre tényleg időt kell szánni. Legyen bármi a sorsa az E14-nek vagy más ellenzéki „pólusnak”, a szereplők vehemens reagálásai, tiltakozásai mind azt mutatják, hogy a demokratikus ellenzék oldalán tényleg hiányzik a több évre előretekintő konszenzus az értékekben és normákban. Az LMP, a 4K! reagálása ugyanis szimptomatikusan fejezi ki a magyar politikai elit konszenzusképtelenségét, a párbeszéden alapuló „más politizálásra” való képtelenséget. Amikor például jelen helyzetben a hasonló oldalon álló, részben azonos érdekekkel rendelkező aktorok nem hajlandóak egy asztalhoz ülni egy demokratikus jogállami minimum program kidolgozása érdekében. Mintha 1956-ban elmaradt volna a forradalom Nagy Imre kommunista „padláslesöprő” múltja miatt, avagy 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal nem ült volna össze, amíg az MSZMP nem számol le nyilvánosan az „elmúlt 40 évvel” még a hatalom átadása előtt. Persze fontosak az elvek, de a nemzeti-köztársasági minimumot még igazi diktatúrák árnyékában is össze lehetett hozni, hát még most!

Az is lehet, hogy „nekünk Mohács kell”, rossz helyett még rosszabb alapon. 2018-ig biztosan több idő lesz az egyeztetésekre, s addig a Fidesz ismételt győzelmével a jogállammal együtt a gazdaság is végleg a földbe áll, így segítve több millió választó szemfelnyitását. 

Ma önkritikát gyakorlunk: Úgy döntöttünk, hogy az eddigi áldatlan viselkedésünkön változtatni kell, hiszen nem megyünk így semmire.Ezért arra gondoltunk, hogy a kritika helyett most konstruktívak leszünk és megpróbálunk segítséget nyújtani Dr. Prof. Matolcsy György Nemzetgazdasági Miniszter Úrnak és Rogán Antalnak ahhoz, hogy az Európai Unió, az IMF és általában a nemzetközi gazdaság magyarellenes erői által ránk kényszerített megszorításokat össze lehessen szedni és a jövő évi költségvetést is rendesen össze lehessen rakni Így arra invitáljuk minden olvasónkat, hogy gondolkodjon velünk: Persze nincs elég erőforrásunk alternatív költségvetést összerakni, de azon gondolkodhatunk, hogy melyek vol

tak azok a kiadások, amelyeket idén minden további nélkül meg lehetett volna spórolni. Így irányt mutathatunk nemzetünk bölcs vezéreinek, hogy mit is akar a szabadsá

gharcok turulmadárba született népe. Fájni fog, nem vitás, de áldozatot kell hoznunk a hazáért. Az sem kizárt, hogy kis odafigyeléssel még idén is spórolhatunk, ha az idei keretekből még van némi maradék.

ZS (ádde)

Gondolatébresztésként tehát néhány ilyen, vitathatatlanul értelmetlen tétel:

• Az alaptörvény népszerűsítése (és a Nemzeti Könyvtár sorozat). 300 millió Ft
• Hirdetési kampány az IMF ellen: 200 millió Ft
• A Századvég napi 10 milliós megbízása: AZ EKI tette közzé, hogy a kormány 2012 február 23 és május 31 között elvégzett munkájáért  a Századvégnek összesen 933.695.905 Ft-ot fizetett. Nem állítjuk, hogy a kormánynak ne lenne szüksége tanácsadásra és szakértői anyagokra (még ha nem is látszik meg a munkáján), azt azonban igen, hogy ez sok pénznek tűnik három hónap alatt rendesen elvégezhető munkáért. Rendetlen munkáért meg nyilván nem fizet közvagyonunk gondos őre. Egy nagyvonalú becsléssel, napi egymilliós munkabérrel, a hétvégéket is beleszámítva ebből a Századvég ledolgozhatott  98 millió Ft-ot. A felesleg:  835 millió Ft-nál picivel több (835.695.905 Ft)
• A nemzeti konzultáció reklámköltsége: 1,256 milliárd Ft.
• A Videoton stadionra fordítandó 1,5 milliárd Ft

Nos, ez eddig 4,091 milliárd.
Persze ez még korántsem elegendő, kérünk benneteket, hogy segítsetek a hasonló kiadások megtalálásában. Ha egy tételhez valamilyen linket is tudtok, osszátok meg azt is, és mi a tételeket összeadjuk
Kalandra fel, találjunk 764 milliárdot!

Eddig úgy tudtam, a tudomány érvekkel próbál cáfolni...

Néhány napja robbant ki a botrány, hogy Jeszenszky Géza milyen marhaságokat ír egyetemi jegyzetében. Történetesen azt állítja, hogy „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”. Mivel ezt nem is cáfolta, a jegyzet megvizsgálása nélkül is elfogadhatjuk: valóban ezt állítja. Lett is nagy felháborodás. Mire Jeszenszky azt nyilatkozta, ő nem rasszista, hanem tanulmányokra alapozva írta ezt jegyzetében. Később a Népszabadság szerint azt mondta, egy walesi és amerikai szerző tanulmányára hivatkozott.

A Hallgatói Hálózat, kutatók és oktatók időközben kiadtak egy nyilatkozatot – amit nem sikerült megtalálni a neten, csupán a 168 óra idézi: „A nagykövet szombati, MTI-nek adott nyilatkozatában, ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a magyarországi roma közösséget sértő kijelentéséért, azt írta: több tanulmány, szociológiai felmérés támasztja alá állítását. Alulírottak nem ismerünk olyan tudományosan megalapozott bizonyítékokat, amelyek ezt támasztanák alá. A Corvinus Egyetem tudományos közösség, amely nem fogadhat el a tudomány köntösébe öltöztetett áltudományos megállapításokat, különösen olyanokat, amelyek durván megbélyegeznek egy egész népcsoportot. Ezért arra kérjük a Corvinus Egyetem vezetőségét, hogy a könyvet az egyetemi oktatásban a továbbiakban ne használják”  A petíciót neves kutatók is aláírták.

Nos, számomra ez a nyilatkozat nagyobb felháborodást okozott, mint az inkriminált mondatok. Ugyanis, a nyilatkozat nem cáfol és nem érvel, csupán a tekintélyre hivatkozik: Mi vagyunk a szakértők, mi nem ismerünk ilyet, hülyeség az egész. Ráadásul erre hivatkozva visszavonatnák a könyvet.

Ez, akármekkora baromságot is írt le Jeszenszky, nem megfelelő eljárás, minden a szakmáját korrektül gyakorolni szándékozó kutatónak el kell határolódnia tőle.

A tudományban – elvileg - nem az erő és a tekintély, hanem az érvek döntenek. Persze sokszor előfordul ennek az ellenkezője, de egy ilyen érzékeny téma esetében nagyon körültekintően kell eljárni, mert könnyen okozunk még nagyobb kárt. Ahogy szerintem a petíciót aláírók tették.

A korrekt eljárás véleményem szerint a következő lenne:

a) Teljesen higgadtan addig követelik , hogy a szerző álljon elő a hivatkozott tanulmányokkal, amíg ezt meg nem teszi.  Ugyanis senki nem ismerhet mindent, meg kell vizsgálni az ellenfél érveit. Ha ezt nem teszi meg, az érvelése hiteltelen. (A Roma Sajtóközpont egyébként utánanézett, de nem derült ki egyelőre a pontos hivatkozás, inkább némi plágiumgyanú merült fel, ami már önmagában is elég ciki)

b) Az állítás(oka)t tételesen cáfolni kell, ha lehet. Valószínűleg a hivatkozott tanulmányokat is lehet, ha előkerülnek, vagy meg lehet nézni, valóban azt állítják-e amit a szerző.  Esetünkben pár érvet pillanatok alatt lehet találni, a hisztire semmi szükség nem lett volna és valószínűleg akkor Jeszenszky is elsőre belátja, hogy tévedett. Számtalan anyag áll rendelkezésre a romák rokonsági rendszereiről, amiből kiderül, hogy nincs testvérházasság és már több sajtóanyag említette az unokatestvérek közötti házasság egyébként elterjedt rendszerét, ráadásul az egész egy módszertani képtelenség: azt sem tudjuk, hogy pontosan hány roma él Magyarországon, nemhogy azt, hogy ezek között mennyi az értelmi hátrányokkal küzdő. A cáfolat megírása tehát nem vesz igénybe hosszú napokat, egy-két órát kellett volna rászánni.  

Az eljárás emellett veszélyes precedenst teremt, hiszen ilyen alapon bármilyen könyv, cikk, jegyzet kifogásolható (akinek nem tetszik, szakértőnek nevezi magát és kijelenti, hogy nem ismer ilyen jelenséget), szörnyen kontraproduktív is. Muszáj felhívnom itt a figyelmet arra, hogy a szélsőjobbnak kiterjedt és nagyon is tudományosnak kinéző áltudományos történetírói háttér áll rendelkezésére. Ezt a játékot ők is bármikor eljátszhatják és nemcsak a híveik hiszik majd el csont nélkül amit mondanak, de az átlagpolgár sem fogja tudni, hogy "áltudósokról" van szó. A különbség pontosan a pontos érvelésre és logikai koherenciára törekvő munka lenne.

Továbbá az aláírók így elpuskázták a botrány adta lehetőséget, hogy ezt az eléggé elterjedt tévhitet gyorsan, nagy nyilvánosság előtt meg lehessen cáfolni. Ebben a formában a tiltakozás csak erősíti a szembenállást és az előítéleteket. Aki eddig a Jeszenszky által leírt nézetekhez hasonlót vallott az ettől nem tér észhez, sőt, csak újabb jelét látja majd annak, hogy egy liberális normarendszer szerint tabusított témáról van szó, amiről nem lehet szabadon beszélni: „Alulírottak nem ismernek tudományosan megalapozott állításokat, mert próbálna valaki ez ügyben kutatgatni,az hevesebb támadást kapna mint Jeszenszky, aki szerintem elég idős ahhoz,hogy tudhatná nem szabad leírni az igazat.” (ateista kommentje a 168 óra cikke alatt)

 kép: Jóslat vagy bizonyosság? (ádde)

Ángyán József tragédiája az, ami az igazsága. A jobboldali többség meghatározóan képes befolyásolni a magyar termőföld birtokosi körét, a fideszes birtokpolitika egyik  képviselője  mégis a teljhatalmú kormányfővel szemben vívja szélmalomharcát az „oligarchák” ellen. Ha azonban az Orbán-kormány tényleg következetes ígéretében, a termőföld „magyar kézben” tartásában, akkor közgazdaságtanilag az egyik racionális és etikátlan kapitalista döntést hozta.

Ángyán József „McDonalds-bontó” José Bovéval  tartott Ökopolisz fóruma egyaránt megtalálná a helyét a politikusi kopjafatemetőben nyugvó „polgári körökben” és a DK trappistáért bokszoló hardcore nyugdíjasai között. Ángyán tragédiája az, hogy a Fidesz végre nem tartotta be egyik populista nemzeti ígéretét, a nemzeti romantikától eltérő rideg valósággal szembenézve. Most nagyvonalúan tekintsünk el a baráti zsebek ismételt megtömésétől a termőföldek ügyében (is). E nélkül szerintem a kormány fű alatt megvalósított birtokpolitikája az életképes mezőgazdasági birtoknagyság célja tekintetében lényegében helyes. A közvetlen haszonszerzésen kívül ugyanis a nemzetközi téren versenyképes gazdaságok megteremtésével elkerülhetjük a Horthy-korszak „gazdasági zsákutcáját”, amikor a  kis- és középparasztság csődbe jutott az alacsony termelékenység, a gabonatermelés válsága és a banki, állami tartozások miatt. A dilemma az, hogy ha a Horthy-korszak viszonylag zárt nemzetállami kerete képtelen volt megoldani a kisbirtokok versenyképtelen helyzetét, akkor ez miképpen sikerülhet a XXI. század globális élelmiszerpiacán? 

Talán sokan nem szívesen emlékeznek rá, de a Kádár-rendszer 1960-as években megvalósított téeszesítése, a hagyományos parasztság gerincének megtörése ellenére, komoly agrártechnológiai modernizációt hajtott végre, amely a magyar mezőgazdaságot a kor élvonalába helyezte! A technológiai függőség azóta sem változott, így az Ángyán József által is jegyzett Nemzeti Vidékstratégia hiába ismerte fel az ebből fakadó versenyhátrányunkat (mások olcsóbban, környezetszennyezőbben, jobb technikával stb. termelnek), már kifutottunk az időből és az opciókból a hazai termelők globális felkészítéséhez.

A dolog innentől meglehetősen egyszerű közgazdaságtan egy kis politikával vegyítve. A megfelelő birtoknagysággal, technikával nem rendelkező kisbirtokok ugyanis fenntarthatatlanok, ez tény, s valószínűleg Ángyán József is így gondolja. A helyzetre két megoldás létezik: a birtokkoncentrációt állami segítséggel megvalósító valamifajta szövetkezeti forma vagy a tőkések tulajdonolta nagybirtok. Elvileg igaz, hogy a vidék népességmegtartó erejét a helyi földtulajdonosok szélesebb köre segíti, azonban ez ma már a gyakorlatban megvalósíthatatlannak tűnik. A termőfölddel ugyanis most érkeztünk el az igazi „rendszerváltáshoz”. 

Ha az Orbán-kormány következetes a termőföld egy részének, legalábbis időleges, „magyar kézben” tartásában, akkor a 2014 áprilisában lejáró, külföldiek földszerzését korlátozó földmoratóriumból következő egyik reális döntést hozta. Másfél év múlva a magyar földpiac az európai, globális piac strómanmentes részévé válik. Ángyánnak igaza van, a termőföld értékes, és még értékesebb lesz, amikor a külföldiek elkezdik felvásárolni a versenyképtelen gazdaságokkal rendelkező termelők birtokait. Az új tőkeerős külföldi piacszerző szereplőknek, beleértve a hazai nagybirtokosokat, a kis- és középgazdaságok nem lesznek versenytársai az európai piacon.  Az állam természetesen a földbérleti rendszerrel ezen változtathat(na) középtávon, megfelelő szövetkezeti beszerzés- és termeléskoncentráló birtokpolitika, a technikai fejlesztéshez szükséges hitelháttér megteremtésével. Csakhogy ehhez több év és elég sok közpénz, bankrendszer szükséges.  A föld szétosztása több ezer kisbirtokos között önmagában nem elegendő a globális versenyben való helytálláshoz. Az egyéni haszonszerzésen túl tehát a versenyképesség megteremtésére 1,5 év alatt a hazai (?) tőkések képesek, miközben világgazdasági válság van, hatalmas költségvetési lyuk, és a bankrendszer kivéreztetése zajlik (ugyan ki hitelezne most gazdákat?) Az állam részéről pedig nyomai sem látszanak semmiféle középtávú versenyképességet növelő szövetkezeti mechanizmusnak a bérletrendszer alapjaként. Ennek egy részéről a Fidesz-kormány tehet, más részéről az „elmúltnyolcév” tökölős egyoldalú agrárpolitikája, nagy részéről azonban az a rendszerváltó „kisgazda” elitmentalitás, amely a Horthy-rendszert idéző reprivatizációban vélte felfedezni a globális kapitalista rendszer kicselezésének útját.

Ángyán József bátor igazsága ellenére végre be kell lássa, hogy elképzeléseinek felkarolása nem volt több, mint pr-akció, s a kormány a mezőgazdaságban is a gazdaság egészére jellemző amatőr, inkompetenciáját arcoskodással leplező politikát folytat. „Tündérországban” pedig mára csak a (külföldi) nagybirtok vagy a (magyar) nagybirtok alternatívák maradtak -  „tetszettek volna forradalmat csinálni”, ha már a fülkében.  Vagy itt az ideje a nemzetállami kereteken túlmutató, európai gondolkodásnak? A föld ugyanis itt marad, legyen szó külföldi vagy trikolórral átkötött tőkésről, helyi termelőről – a szereplők hosszútávú elköteleződése, a vidéki élet iskolától a kulturális intézményekig terjedő támogatásának elvárása biztosíthatja a megtartó erőt. Ez még előttünk van!  

Azzal, hogy a MAHIR Cityposter ragaszkodott a cég osztalékáról szóló plakát eltávolításához, ahelyett, hogy - ha ez neki ennyire fontos - cáfolta volna a dolgot, gyakorlatilag beismerte, hogy ez az osztalék legalább 100 millió Ft. Persze, ha ennél több, vagy kevesebb, akkor sem tudjuk eldönteni, mi a baj a plakáttal. Mint ahogy azzal sem, hogy mi lenne a baj egy ekkora összegű osztalékkal, hacsak nem úgy tehet szert egy hirdetési cég ekkora nyereséget produkáló bevételre, hogy erős kormányzati támogatás (értsd, állami megrendelők és a fenyegetés a piaci szereplők felé hogy ha máshol hirdetnek lőttek az állami megrendeléseiknek) áll mögötte. Azt nem tudjuk, hogy ez így van-e, mindenesetre a MAHIR - ami nyilvánvalóan profi kommunikációs szakemberekből áll - vagy bakot lőtt, hiszen így mindenki megismeri és meg is jegyzi a plakátot, vagy éppen az volt a célja, hogy Simicska Lajos osztalékáról így tájékoztassa a népet.

Az örmény hadsereget készültségbe helyezték, a magyar követséget megtámadták. Akár tudott a kormány, a külügyminisztérium a rasszista gyilkos további sorsáról, akár nem, egy fontos következtetés mindenképpen adódik ebből a történetből: a keleti nyitás geopolitikailag eleve kudarcra van ítélve.