Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy nem foglalkozom többet Bayer Zsolttal. Aztán mégis sikerül olyan mélységeket meghódítania, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Legújabb írásában (nem érdemes elolvasni) idézi  a Jobbegyenes szerzőjének sorait.

„Aki érezte már az éjjel felé imbolygó alakok láttán a görcsöt a gyomrában, és fohászkodott: istenem, csak ne cigányok legyenek – az tudja, miről beszélek. Aki érezte már a megaláztatást izzani az arcán, miközben röhögve pakoltattátok ki vele a táskáját – annak nem kell magyaráznom, miről van szó. Annak sem, aki húzódott már össze, próbált láthatatlanná válni a vonaton vagy a buszon, mikor ti felszálltok, és lehetőleg egymástól jó messzire leültök, hogy átordibálhassatok az egyik végéből a másikba – csak hogy érezzük, hogy az egész a tiétek. Az egész vonat, az egész busz – az egész ország.”

Az igazat megvallva, a táskámat még soha nem pakolták ki. De húzódtam már odébb a metrón, vagy ami rosszabb, próbáltam mozdulatlan ülni és nem felhívni magamra a figyelmet azzal, hogy odébb húzódom, miközben körülöttem minden üres lett. 

Persze sokan játszottak már ilyen szókicserélős játékot, tulajdonképpen nem is ez a lényeg. És nem is az a fröcsögés ami a cikkben ezután következik. 

Ami igazán lényeges, hogy amikor Bayer megszólal, ne rá figyeljünk, hanem arra, vajon mit is akar elfedni, miről akarja elterelni a figyelmet fröcsögésével? Kétségtelenül egyre durvább, undorítóbb, gusztustalanabb eszközökhöz nyúl. Ennek az oka pedig az lehet, hogy egyre erősebb üzenet szükséges ahhoz, hogy segíthessen az olvadó, hitét vesztő tábor megtartásában, emlékeztesse őket arra, hogy még nem győzték le a gonoszt. És egyre erősebb dolgok ahhoz, hogy még felkeltse az érdeklődést. Bayer emeli az ingerküszöböt évek óta és maga ugorja át mindig azt valami újabb ocsmánysággal.

Az elmúlt évek, évtizedek áldásos munkája nyomán ma a cigánykérdés mozgósító erővel bír. Talán mindennél erősebb mozgósító erővel. Ma nem lehet elég hatékonyan riogatni az ellenzékkel, Gyurcsánnyal, vagy Bajnaival. A cigányokkal kell, hogy megerősítse a  megcsappanó tábor identitását, elkötelezettségét, emlékeztesse a híveket arra, hogy a gazdasági kérdések, a romló életszínvonal, az intézmények működésének akadozása eltörpül az igazi probléma mellett, amit számára  - és a tábor jelentős része számára - a cigányok jelentenek.  Nem mellesleg pedig az ellenzék figyelmét is remekül el lehet terelni (ld. a gyöngyösi ügyet) a hasonló akciókkal. Nincsenek morális skrupulusai, emberi jogi érzéke ami miatt felmerülne, hogy baj van azzal amit csinál, vagy felmerülne, milyen szerepe is lehet a cigány-gyilkosságokban. Ha arra van szükség, gond nélkül uszít. 

Azaz amikor Bayer megszólal, nem arra kell figyelnünk amiről ír, akármilyen szörnyű is legyen is az, hanem arra, amiről nem: a tandíjra, a közmunkának nevezett hazugságra, a szegények kisemmizésére, a szegregációra, a hajléktalanok vegzálására, a befektetők elkergetésére, az EU-val való viszonyunk tönkretételére, a bennragadó EU-s pénzekre, a szükségtelen, haveroknak osztogató költekezésre, a korrupció jogszabályi szintre emelésére és a demokrácia leépítésének kísérleteire.  

Még egy utolsó gondolat, talán  pusztába kiáltott szó: Mi nem tudjuk leállítani Bayert. Csak azok tudják, akik vele szívják a levegőt a FIDESZ születésnapi partijain, akik tanácsokat adnak pártjának, vagy legalább a választásokig  egy oldalon álltak vele. Azaz az a konzervatív értelmiség, szakember-gárda amelyik egyébként most mélyen hallgat és csupán néhány képviselője lázong hangosan. És itt nem csak Bayerről van szó: addig nem lesz igazi, vállalható és hiteles konzervativizmus Magyarországon amíg ennek néhány valódi képviselője nyilvánosan el nem küldi Bayer Zsoltot a francba. 

* A szélsőjobboldali szkinhedekről van szó.

Megpróbáltam átnézni Baráth Zsolt parlamenti beszédének médiarecepcióját. Összességében azt tapasztaltam, hogy alapvetően a beszédről és az arra érkező reakciókról szóló tudósítások jelennek meg, valamint olyan vélemények, amelyek nem érvelnek, csupán - különféle eszközökkel - antiszemitának minősítik Baráth Zsoltot és pártját. A minősítéssel magam sem vitatkoznék. Az érvek hiányának azonban véleményem szerint súlyos következményei lehetnek. A mai Magyarországon a reakciók alant bemutatott szerkezete nemhogy azt erősítené, hogy az antiszemitizmus elítélendő, a tolerancia, emberi jogi gondolkodás pedig követendő norma, hanem ennek ellenében is hathat. 

Egy facebookos kommentfolyamban felmerült, hogy Magyarországon nincs vállalható, konzervatív szellemi bázis. Szerintem van. Csak nehéz őket megtalálni.

A legtöbben, akik konzervatívnak tartják magukat, ellenséget látnak minden olyan jelenségben, ami az általuk megszokottól eltér.

A család fontosságát hangsúlyozzák, és közben csak egyfajta családot ismernek el családnak. Aki máshogy képzeli el a családját, azt megbélyegzik.

Meg szeretnék védeni a nemzetet, a hazát. És közben a magyarok jelentős részét nem tekintik a nemzet részének.

Úgy gondolják, hogy támogatni kell a hitet és az egyházakat. De meg akarják mondani, hogy mi a helyes hit, melyik a jó vallás. És aki másban hisz, azt kiközösítik.

Na, ők azok, akikből a liberálisoknak elegük van.

Az elmúlt hónapokban több katolikus püspök is nyilatkozott politikai kérdésekről, magánemberként. Egyikük - Székely János - felsorolta, hogy milyen értékeket félt a nyugati támadásoktól. Számára fontos, hogy akár a közéletben is lehessen beszélni Istenről. Védeni szeretné a házasságot, a család intézményét és a nemzeti gondolatot is.

Ez - első ránézésre - primitív klerikális hőzöngés.

Két héttel később Székely János egy szűkebb közönség előtt részletesen kifejtette, hogy mit ért ezek alatt az értékek alatt. Az előadásról készült egy órás videófelvétel nagyon meglepő. Hiányzik belőle a kirekesztés. Fő témája a hit terjesztése, azaz a misszió.

A beszéd elején János atya gyorsan leszögezi, hogy a misszió „nem valamifajta stratégia vagy taktika. Ez nem az Egyháznak egy ügyes szervezeti módja arra, hogy terjeszkedjen, növekedjen. Nem az a célja, hogy sokan legyünk és erősek legyünk.” Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy a keresztény ember örül a kincsnek, amit megtalált, és ezt a kincset szeretné megosztani a többiekkel.

Ezután a zsidó(!) hagyományból vett példákkal magyarázza el, hogy milyen fontos, hogy továbbadjuk a kincset, amit Isten ránk bízott. Felidézi többek között a széder este ünnepét, amikor összegyűlik a zsidó család, és a gyerekek kérdezni kezdenek. Az apa pedig elmeséli a kivonulás történetét. „Elmondja, hogy az Úr kihozott minket Egyiptom földjéről. Megszabadított. Ennek a szeretetnek köszönhetjük, hogy még vagyunk. És ebben a szövetségben élünk. Az apa évről évre, a családja előtt, a gyermekei előtt megvallja a hitét. Ez a húsvéti ünnepnek az egyik legfontosabb eleme. Milyen szép lenne, ha a mi, keresztény családjainkban valami hasonló megtörténne...”

János atya nemcsak a Krisztus előtt élt zsidókról nyilatkozik pozitívan, hanem egy kedves, személyes, izraeli élményt is elmesél egy zsidó kisfiúról és apukájáról. Kicsivel később azzal folytatja, hogy sajnos „nagyon sok magyar családnak a családi szentély közepén ott van a TV vagy valami más”.

Ezután a koreai keresztény egyház első évtizedeiről mesél, hogy hogyan adták át a hitet szülők a gyermekeiknek, miközben egyetlen pap sem volt az országban.

A példákat hallgatva más megvilágításba kerül János atya Magyarországot féltő nyilatkozata is. Ő nem gondolja azt, hogy csak az az igazi család, amelyik keresztény és magyar. Nem akarja kisajátítani Istent egyetlen nemzet vagy vallás számára. Hanem úgy látja, hogy ezek „alapvető emberi értékek”. Számára nem a másokat kirekesztő nacionalizmus a fontos, hanem az alapvető (egyetemes) emberi értékek. Ezekre építi fel a beszéd második felében a keresztény hitről szóló gondolatmenetet.

Szerintem vannak olyan személyek Magyarországon, akik, ha összefognak, akkor egy vállalható, konzervatív szellemi bázist tudnának alkotni. Ezek egyike Székely János.

A Fejér Megyei Jobbik elnöke nyílt levelet intézett Mór polgármesteréhez, amely szerint üdvözlendő ugyan, hogy "Mór kulturális-történelmi téren maradandót akar alkotni, és egy első osztályú műalkotás-szobor felavatásával igyekszik Mór, Fejér megye és a magyar nemzet történelmi értékeit kihangsúlyozni, maradandóvá tenni." ráadásul a megbízást egy magyar művész kapja, ám az mégiscsak hallatlan, hogy a szobor majd Wekerlét ábrázolja, akinek élete Árgyelán szerint azért nem teljesen makulátlan. (szabadkőművesség, magyar- és keresztényellenesség, Trianon előidézéséhez való hozzájárulás a bűnlajstrom). 

Nos, a nagyvonalú politikus ahelyett, hogy mérlegelni kezdené a bűnöket és jótetteket, inkább a polgármester figyelmébe ajánl olyanokat, "aki előtt minden magyar meghajtja a fejét, nem csak egy réteg, és akinek méltó módon viselhetné a nevét emlékév, emlékhely, illetve aki megérdemelne egy szobrot Móron". 

Nos, csak üdvözölni lehet, hogy a Jobbik egy ezúttal a teljesítmény alapján ítél, hiszen a makulátlanok között szerepel az osztrák származású nemes, Lamberg Ferenc Fülöp, aki az 1848-49-es szabadságharcban játszott jelentős szerepet és a Magyar Zsidó Lexikonban is szereplő - következésképpen zsidó származású  - Radó (született Roder) Antal, irodalomtörténész, költő és műfordító. 

Remélem, a polgármester megfogadja Árgyelán Úr tanácsát és legalább egy utcát elneveznek mindkettejükről, és a névadási ceremóniára a Jobbik Fejér megyei szervezetét is meginvitálják.

Az előző bejegyzésben helytelenül írtam: a blokád a palesztinok elől zárja le Kelet Jeruzsálemet. Tegnap a Haaretz szerint 5000-en tüntettek Kelet Jeruzsálemben (nem csak palesztinok, a lap baloldali aktivistáknak nevezi őket), és a blokádot meghosszabbították kedd éjfélig. Az  Al-Aksza Mecsetbe csak 50 feletti, és izraeli állampolgársággal rendelkező férfiakat engednek be. 

Kedden avatnak fel egy régi, restaurált zsinagógát az Óvárosban, ezt a PA egyik vezetője a Jerusalem Post szerint provokációnak minősítette és arra buzdítja az arab lakosságot, hogy menjenek a Mecsetbe. 

Az egészből csak annyit érzékelünk, hogy a környezetünkben szemmel láthatóan megnőtt a katonák száma - az őrünk is egy gépfegyveres katona ma - de semmi nem történt ma az egész városban, a katonűák is csak üldögélnek, viccelődnek. Meg úgy hallom, mintha többet szólna a müezzin, de könnyen tévedhetek és ha igaz is, nem feltétlenül emiatt lehet.  

 Az utóbbi 2-3 hétben több tüntetés is volt Jeruzsálemben, most pedig az izraeli rendőrség lezárta Ciszjordániát. A tüntetéseknek két oka van. A korábbi hetekben egy törvény, ami a zsidó kulturális örökség meghatározásáról szól. A törvény nevesít néhány olyan kegyhelyet ami Ciszjordániában van (pl. Rachel Sírja). A másik ok további telepesek letelepedésének engedélyezése és 1600 új lakás felépítésének terve Kelet-Jeruzsálemben. 

Ha jól értem a lapokat, talán az első okozza inkább a Siratófal körüli bonyodalmakat, míg a Kelet-jeruzsálemi zsidók lakta területek közeli tüntetések az új házak miatt van. 

Az egyik ilyen terület (Sheikh Jarrah) nincs messze az egyetem Mt. Scopus-on lévő kampuszától, itt van a völgyben. De ide nem jut el semmi ebből, sőt tegnap este egy arab esküvő hangjai hallatszottak el hozzánk.