A helyzet az, hogy a magukat balliberálisnak valló értelmiségiek hajlamosak elég sötéten látni a második Orbán-kormány burjánzását. Sokuk egyenesen meg van győződve arról, hogy ami a NER-ben zajlik, az már nem is csak az ő életüket keseríti meg, hanem az egész ország számára is kínos. Ám ezúton szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy még a legproblematikusabb intézkedéseknek is lehetnek pozitív mellékkövetkezményei (diplomátlanul: „minden rosszban van valami jó”), amiért igenis hálásak lehetnek egy kicsit. Álljon itt egy ötpontos lista kezdetnek.

1. Kritikai kibontakozási lehetőség

Vegyük először a balliberális értelmiségi élethelyzetét, aki nyolc éven keresztül nem lehetett igazán önmaga, mert az az oldal volt kormányon, amelyet a kisebbik rosszként könyvelt el. Kritikai érzéke, fejlett érvelési készsége, gonosz metaforákkal teletűzdelt olvasmányos stílusa nem bontakozhatott ki igazán, vagyis nem tehette azt, amiben a legjobb, és egyben a leghasznosabb a társadalom számára. Ám a Fidesz-KDNP vezetésnek hála, elmúltak már azok az idők, amikor kellemetlen volt szenvedélyesen szidni egy hazugságon kapott miniszterelnököt, vagy amikor magyarázkodni kellett a megszorítások szükségességéről. A balliberális értelmiségi újra háborgó, pesszimista és kritikus önmaga lehet, aki a kormánytagok lemondását követeli.

2. Potenciális fiatal ballib szavazók

Míg a baloldal volt kormányon, a fiatalság hatalom ellen lázadó magatartása azt jelentette, hogy a konzervatív érveket használták a kritikára: minden alrendszer túl szabadelvű, túl kaotikus, és több a meleg meg a drogos, mint a „rendes ember”; kellene már egy erőskezű főnök, aki jól megmondja, hogy mi legyen. Most, amikor van egy, aki megmondja, ámde ez a fiatalságot egyáltalán nem érinti kellemesen (keretszám-csökkentés, röghöz kötés, rosszabb belföldi munkaerőpiaci lehetőségek, ideológiai nyomás a házasodásra és a klasszikus nemi szerepek követésére), reális esély van arra, hogy a fiatalok körében ne csak a szélsőjobbos, hanem a balliberális beállítottság is nagyobb arányban forduljon elő. A tüntetések generációs politikai élményt adhatnak a mai fiataloknak, megnyithatják az utat a közéleti aktivitás felé (a mémgyártás–megosztás is jó kezdet), és nem mellesleg eközben olyan zenékkel gazdagodik a popkultúra, mint a „Nem tetszik a rendszer”, a „Feri segíteni kell”, vagy még anno a „Schmitt Pál köszöntése”.

3. Külföldi tapasztalatszerzés és kapcsolatok

Az utóbbi időszakban sokan döntenek úgy, hogy külföldre mennek tanulni, dolgozni, élni. De vajon lehet-e ennek pozitív oldala is? A külföldi tapasztalatszerzés mind szakmai, mind személyes szinten óriási élmény lehet valakinek, ha van olyan bátor, hogy belevág a kalandba. Mostanában pedig nincs hiány az ösztönző kezdőlökésekből, tehát még az önbizalomhiányos és a mozdíthatatlannak hitt emberkék is elszánhatják magukat. Ha mármost ezután a pozitívabb forgatókönyvet képzeljük el, akkor a mostani országelhagyók egyszer visszajönnek, és ebben az esetben bizonyára hoznak magukkal új szaktudást, új technológiát, új minőség-mércéket és új szemléletet, ez pedig nagyon jót fog tenni nekünk. Ha pedig nem jönnének vissza, akkor a kialakuló külföldi sejtjeink által széles nemzetközi kapcsolathálót hozhatunk létre, amely alkalmas lehet csereutak és különböző szakmai együttműködések kivitelezésére. Az itthon maradt idősebb generáció ráadásul a helyzetre való tekintettel önként megtanul skype-olni, és könnyebben engedi azt is, hogy gyerekei a saját útjukat járják.

4. A hangya-stratégia

Bár az ország igen nagy részének már egyáltalán nincs miből élnie (és minden bizonnyal ez az ő hibájuk, mert ott van az a csomó munkahely, csak ők direkt behunyják a szemüket), emellett azért egyre többen lesznek azok is, akik a szűkülő források miatt végre megtanulnak spórolni. Hát mi ez, ha nem jó pedagógia az ország vezetése részéről? Természetes folyamat, hogy a tücskökből is könnyen hangyák válnak az Orbán-kormány által kiszámíthatatlanná tett magyar gazdasági környezetben. A hitellel is egyre óvatosabb a nép, így már-már aggódom a Media Markt karácsonyi áruhitel-kimutatásáért, de azért mégsem. További pozitívumként pedig kiemelhető, hogy az emberek jobban megbecsülnek mindent, amit éppen veszélyben éreznek, így ezentúl várhatóan munkahelyüket, főnöküket, munkatársaikat, munkakörüket és eddigi fizetésüket is.

5. A demokráciáról - hosszabban

A legtöbb ember eddig úgy fogalmazta meg a demokrácia lényegét, hogy az az, amikor a többség mindig leszavazhatja a kisebbséget. Amióta azonban Viktor és kétharmada ezt a jogosultságot arra használja fel, hogy kőbe vésse saját értékrendjét, a lakosság talán jobban érzi, hogy a demokráciának ez a leegyszerűsített fogalma mégsem tűnik megfelelőnek. Orbán második ámokkormányzása jelenleg lehetőséget ad arra, hogy társadalom elkezdje határozottabban igényelni a demokratikus berendezkedés többi elemét is: a társadalmi egyeztetést, a parlamenti vita lehetőségét, a szólásszabadságot, a hatalmi ágak szétválasztását, és az alkotmány garancia-funkcióját. És ahogyan egyre több „többségiből” válik valamilyen szempontból kisebbségi („-Levadásszák a medvéket! -De te miért futsz? -Mert ők mondják meg, ki a medve!”), lassanként észlelhetővé válik, hogy a demokrácia nem csak a többség uralmát jelenti, hanem a kisebbség védelmét és képviseletét is. A demokrácia fenyegetettsége tehát tudatosíthatja, hogy mi is az, és mi okból jó nekünk a léte. Olyan közös alapot jelenthet, amely végre összefogja a saját személyiségükkel is konstans vitában álló balliberálisokat.

Köszönjük tehát mindezt szépen meg karácsonyra, még ha minden más el is van....

A bejegyzés trackback címe:

https://tengelytores.blog.hu/api/trackback/id/tr494960824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.