Sajnos az utóbbi két hétben nem igazán volt időm írni, ráadásul ezt a sorozatot még a január 14-i tüntetés után indítottam el.  Azaz igazán ideje folytatni. Az időhiány miatt egy, a tervezettnél rövidebb poszt következik, de igyekszem írni még a témában.  El is vagyok késve a tüntetés értékelésével, de talán jobb későn, mint soha.

Az előző posztban  a tüntetések által megszólított közeg lehetséges összetételéről volt szó, illetve arról, hogy a résztvevők különböző okok miatt ugyan, de nehezen köteleződnek el a mozgalom, vagy a mozgalmi hangulat mellett.

A 27-i megmozdulást a korábbi kritikák alapján másképp szervezték, és határozott előrelépések is történtek. Ugyanakkor  az én véleményem szerint még van mit javítani, illetve részben más koncenpcióból indulnék ki.

Először is, ebben a hidegben nagyon hosszú egy több, mint másfél órás program. Nyilván a hideg miatt nagyon sokan haza is mentek. A program színesebb volt, mint legutóbb, ám ez a színesség inkább úgy jelent meg, hogy többféle rétegzenét vonultattak fel a szervezők, ami a fiatalokat inkább, az idősebbeket kevésbé találta meg. Utóbbiakat a 80-as évekre emlézetethette Bárdos Deák Ági, már ha sokan voltak jelen a Kontroll Csoport egykori fellépéseit látogatók közül. Szerintem annyira nem lehettek sokan (A művésznő maga jelentette ki, hogy 10 éve nem játszott ekkora tömeg előtt..) Az első zenekar pedig olyan andalító zenét játszott, ami nem egy töntetésre hanem egy csilláut partyra való. Ha már választani kell a fellépő zenekarok közül, akkor én a Szilvásyval kezdtem volna.  

De  a lényegi kritikám a szervezői szerepfelfogást illeti. A tüntetés Facebook oldalán feltűnt egy szöveg, hogy hosszabb és tartalmasabb programmal töltik meg a tüntetést. Nos, én akkor is azt gondoltam és a programot végigálldigálva is az volt a véleményem,  gondoltam, hogy ez nem egy szórakoztató-ipari esemény. Settenkedő többször is azt mondta: bulit ígértünk...

No, én nem bulizni mentem. El lehet képzelni persze egy kulturális eseményt is valamilyen politikai véleménnyilvánításnak, de egy tüntetés jobb, ha tüntetés, és inkább a rövid, tömör, világos, de igényes beszédeken és egy két  közösségi érzést fenntartó performanszon van a hangsúly. Például a Ha én Rósza Volnék pont ismertsége miatt alkalmas arra, hogy egy abszolút békés, de mégis hangulatában, mondandójában súlyos közös élményt indukáljon. Csak annyit kell mondani, hogy akkor ezt most énekeljük el együtt. Alkalmas erre a Himnusz is, és még sok más dal, ha tudjuk a szövegét.