A „bojkott” oka nem az, hogy a CBA az aktuális állami kedvenc és hosszú távon fene tudja milyen piactorzító hatásokkal jár az az erős hátszél amit mostanában élvez. Az sem érdekes, hogy a sarki CBA-ban sokszor rossz árcímke van a termékek alatt, sőt még csak nem is a nemzetvesztés és hazaárulás szándéka vezet a magyar kiskereskedelmi lánc bojkottjában.

A bojkott oka az a jól ismert tény, hogy Lázár Vilmos, a CBA hálózat egyik tulajdonosa, jelenleg a Felügyelő Bizottság elnöke a Gój Motorosok Egyesületénk  tiszteletbeli elnöke, Baldauf László a CBA elnöke pedig az egyesület támogatója. A Gój Motorosok Egyesülete egy nyíltan irredenta, a Horthy-kultuszt éltető szervezet, ez a honlapjáról is kiderül. Ami nem feltétlenül derül ki a honlapról, hogy a zsidókhoz és cigányokhoz való viszonyuk is erősen problematikus: Jól kifejezi ezt a viszonyt a motorosok trikójának felirata „Ne piszkáljatok sorstalanok” ami  Kertész Imre könyvére utal, a cigányokról és a szerintük égető „cigánykérdés” megoldásáról pedig meglehetősen sajátos, leginkább sztereotípiákon alapuló elképzelésük van. Egyébként azt is el kell ismernünk, hogy a GME a nemzeti radikálisok közül a kevésbé vaskalapos társaságok közé tartozik, hajlandóak például megengedni a zsidóknak hogy nyilvánosan gyújtsanak gyertyát Hanukakor, ha azt nekik is tetsző helyszínen teszik. Persze pikánsnak találom, hogy a GME egy héber szóval nevezi el magát. Ez a zsidóság elementáris erejű befolyását is jelezhetné, szóval Lázár és Baldauf urakat akár zsidóbérencnek, de legalábbis erősen megtévelyedett/megtévesztett úriembereknek is tarthatnánk.  

Miért  éppen most?

A helyzet nem új, korábban vita is volt erről. Miért most döntöttem úgy, hogy többet nem teszem be a lábam CBA üzletbe? 

A legutóbbi, átütő erejűnek nem bizonyuló, a szervezésben véleményem szerint elhibázott,  az anti-antiszemitaságot és antirasszizmust a baloldal-jobboldal diskurzusba még jobban beágyazó tüntetés felerősítette bennem a tüntetés-csömört. Mintha mindenre a tüntetés lenne a válasz. Ha egy politikus zsidózik/cigányozik egyet vagy a parlament hoz egy erősen vitatható törvényt, mi elmegyünk tüntetni, kihőbörögjük magunkat, majd megy minden tovább.

Elmondhatjuk, hogy vállaljuk a véleményünket, és joggal érezzük úgy, hogy tettünk valamit az ügyért. Ugyanakkor kényelmes dolog ez, hiszen elég egy-egy délutánt rászánnunk az ügyre és nem kell változtatnunk az életvitelünkön, nap-mint nap megküzdenünk azzal, hogyan lehet az elveinket érvényesíteni a mindennapjainkban.

Azonban a tüntetés mellett számtalan eszköz állna rendelkezésünkre, ráadásul ezek között vannak olyanok is, amelyek mellett nem mehet el az adott cég vagy politikai szereplő. Az útlezárások, blokádok és a bojkottok is ilyen eszközök. Például azon cégek ellen akik akalmazási-szolgáltatási gyakorlata diszkriminatív vagy vezetői antiszemita/rasszista szervezetekkel ápolnak jó kapcsolatot. Csak hát ezek kicsit kényelmetlenebbek az öntudatos állampolgárnak és nagyobb befektetést, koordinációt és bizalmat igényelnek.  

Ugyanakkor az eszköz még magyar viszonylatban is lehet hatásos, lásd a 2001-es Danone elleni bojkottot, ami legalábbis ideiglenes eredményt ért el. Persze a sikerhez sok ember kell, és olyan ügy, ami a kellő számú résztvevőt mozgósítja. Nincs illúzióm, én nem tudok százezreket rávenni arra, hogy ne vásároljon a CBA-ban addig, amíg Lázár Vilmos le nem mond. Azonban azt tapasztalom, hogy a környezetem meglehetősen fogékony a dologra, sőt vannak akik nálam korábban kezdtek bele saját bojkottjukba. Így a blogbejegyzés talán hasznos segítség lehet abban, hogy kiderüljön: nem is vagyunk olyan kevesen, akik hasonló gondolatokat forgatnak a fejükben.

Ha Te is gondolkodsz rajta, oszd meg a bejegyzést, hogy kiderüljön, egyedül vagy-e az ismerőseid között ezzel.