Alapvetően helytelen a Fideszt autokrácia-építéssel vádolni, minden korábbi állítást gazdasági (újfideszes) terminológiába kell átültetni.

2013-ban ismét sikerült a Fidesznek meglepni az egyszerű polgárokat, az 1950-es évek után ismét maszekokat államosít párt, a párttagok, a vidéki tanácselnökök pereputtya – gondolta a fene. Sőt a fene azt sem gondolta volna, hogy itt tényleg nem „diktatúra”épül, hanem valami egészen más!

Lelepleződött hát a nagy terv, a „jogállami bérrettegőknek”, a bérrettegést kinevetőknek most végre leeshet a tantusz: diktatúra helyett oligarcha-állam, a fülkeforradalom helyett monopólium-forradalom, termelés helyett pedig szó szerint „rablókapitalizmus” készül az orrunk előtt. A diáktüntetések óta immár második alkalommal lépett át a politika egy lélektani válaszóvonalat, ismét a hétköznapi emberek hétköznapi életébe avatkozik bele országos szinten, azonban már nem csak a jogok és lehetőségek (tanulás), hanem a „családi ezüst” tekintetében.  

Furcsa módon a baloldali-liberális gondolkodók által vizionált jobboldali autokrácia-konstrukció udvarias, úriemberi túlbecsülése volt a Fidesz és vezetőjének terveit, gondolkodásmódját illetően. Végre mindenkinek  a helyére kerülhet a jogállami fékek- és ellensúlyok megszüntetésének pofonegyszerű tanulsága.

A Fidesz nem a demokrácia leépítése miatt cserélte le és nevezte közel egy évtizedre a legfőbb ügyészt, a bíróság vezetőjeként a rokon Handó Tündét, a megboldogult Szalai Annamáriát, köztársasági elnökké a hű pártkatona1-et, majd 2-őt, nem világos rendszer-átalakítás miatt nyirbálta meg az AB gazdasági jogköreit, súlytalanította a költségvetési tanácsot, töltötte fel dilettánsokkal a MNB elemzői osztályát, ebrudalta ki az IMF gazdasági monitoring-csoportját stb., hanem egyszerűen azért, hogy lopjon.

Persze nem volt ez szükségszerű, ha nem ment volna Magyarország kvázi technikai csődbe 2008-ban, ha  a deficitcélt fel lehetett volna emelni 6-7%-ra, ha az önkormányzatok nem lennének most csődben, akkor lett volna miből osztogatni a haveroknak. Azonban a közpénz ellopható volumene lecsökkent, annak is a nagy részét viszi a bejáratott Simicska-Széles stb. tengely, így a magánvagyonok újrafelosztására fanyalodott a Fidesz az állam és  sleppje kielégítése érdekében.

Az ésszerű gazdálkodás (ld. jövedelemadó változások) és a kevesebb lopás helyett először a magánnyugdíjpénztári megtakarítások, majd a legjövedelmezőbb multinacionális vállalatok kerültek sorra (telefon-, pénzügyi-, energetikai-szektor), végül ez a torta is elfogyni látszik, így a vendéglátó-szolgáltatási kisvállalkozások kerültek a kétharmados présbe. A népnevelő-egészségügyi erkölcs jelszavainak álcája mögött elérték, hogy a nyerőgépeken ne kis kocsmák, büfék nyerészkedjenek, hanem az állami koncessziós kaszinóbirtokosi haveri kör, a dohányárukon ne a kisvállalkozások és kis boltok, hanem aránytalanul a párttag-rokonok egyszerre több trafikot is nyerve, hogy azután a korábbi tulajdonosokat „cselédként” foglalkoztassák vissza minimálbéren. A kisvállalkozások tönkretételén az sem változtat semmit, ha az 5415 db dohányboltból csak kisebb részt visznek el a csókosok, hiszen eredetileg 45.000 helyen árultak dohányt, s ezek zöme bizony magyar kisvállalkozás volt. Azaz nem, a népszerű ellenérvként hangoztatott, multik veszítették legtöbbet (maximum forgalmuk töredékét), hanem a tőkehiányban szenvedő, évtizedek alatt összekuporgatott „kenyeret” veszi el a kormány vállalkozások ezreinek asztaláról.  A közgészségügyre gyakorolt hatás inkább mellékhatásként értelmezhető a fenti társadalmi kórképben.

Mondom, túlbecsülték sokan a Fideszt, igazi diktatúrát, de még egy időtállóbb autokráciát építeni meglehetősen macerás, az ország GDP-hez mérhető  multikat sem lehet minden határon túl nyaggatni, meg a pénzpumpa EU-ból, NATO-ból is kinéznének egy idő után. Ám egy szétaprózott 10.000 milliárdos piac monopolizálása, majd szétosztogatása könnyen „lepapírozható” kétharmaddal, a pénz csorog visszafelé a pártkasszába mindenféle eu-s vagy közbeszerzési üvegzseb-izé nélkül, csak úgy zsebbe. A vesztesek pedig kihez fordulhatnának, a legfőbb ügyészhez, az "áthelyezlek" Handó Tündéhez, a „minden állami tenderen nyerek” belügyminiszterhez, a magánindítványt eltörlő új AB-hez, netán a helyi képviselő-tanácselnökhöz?  

Ugyan, a helyzet abszurditása ott mutatkozik meg legjobban, hogy közvetlenül a miniszterelnöki hivatalhoz vezető évszázados korrupcióban (lassan mondom: 10.000 milliárd forint) egy résztvevő „tettestárs” beismerő nyilatkozatának, egy leleplező hangfelvételnek, sőt a  Lázár Jánosnak az „egyeztetésekről” szóló megszólalásának birtokában  sem merül fel a  hatalommal való visszaélés, netán  büntetőjogi eljárás megindítása. A legfőbb ügyész a füle botját sem mozgatja, hiszen Lázár Jánossal és Rogán Antallal kellene kezdenie a beidézettek névsorát, akkora a ….

Alapvetően helytelen tehát a Fideszt autokrácia-építéssel vádolni, minden korábbi állítást gazdasági (újfideszes) terminológiába kell átültetni: a párt centrális gazdasági erőtér létrehozásán fáradozik, fülke helyett gazdasági forradalom történt, a termelés pedig eredeti tőkefelhalmozást jelent. Széles Gábor tényleg megtalálta azt az „energiát”, amivel „Magyarország olyan növekedési pályára áll, amin már vagy ötszáz éve nincs és Orbán Viktor kétharmaddal nyer megint”, a diktatúra helyett eljött a trafik-házmesterek  (a fidesznyikok) kora.        

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.