A Szabadság téri kordonbontók ellen újabb szabálysértési eljárások indultak, részben garázdaság miatt. Ez egyszerre mulatságos és felháborító.

Garázdaságról akkor lehet beszélni, ha valaki nyíltan, tudatosan, egyértelműen semmibe veszi a társadalmi együttélési szabályokat, és másokban megbotránkoztatást vagy riadalmat keltő magatartást tanúsít. Nyilvánvaló, hogy a kordonbontás nem felel meg ennek a definíciónak. Ettől a vád nevetséges színben tűnik fel. Nevetni mindig jó. De vajon egy komoly ügyben zajló tiltakozásnak jót tesz-e, ha az ilyen melléfogások miatt gyakran bohózatra emlékeztet a küzdelem?

csullog_andras_kordonbicikli.jpg

Csüllög András: Kordonbicikli

A klasszikus polgári engedetlenség nagyon is komoly volt. Erősen morális alapokon állt. Ahogy Martin Luther King fogalmazott, „az igazságtalan törvényekkel szemben éppúgy kötelességünk engedetlennek lenni, ahogy az igazságos törvényekkel szemben kötelességünk engedelmesnek lenni”.

Ugyanakkor a polgári engedetlenségi akció nem pusztán kiállás az igazság mellett, hanem egyben eszköz is a változás elérésére. Többféle módon is hozzájárulhat az ügy sikeréhez:

  1. Általában maga az akció – egy jogszabály tudatos, demonstratív megsértése – is felkelti a környezet (közvélemény, újabb potenciális résztvevők, szakemberek és döntéshozók) figyelmét, és jó esetben az igazságtalanság megszüntetésének irányában alakítja a lépéseiket.
  2. Az akciónak néha kimondottan célja, máskor csak spontán velejárója a megtorlás kiváltása. A polgári engedetlenkedők megbüntetése gyakran még nyilvánvalóbbá teszi az eredeti igazságtalanságot. Különösen, ha a megtorlás túlzó. Ilyen megtorlás lehet a büntető- vagy a szabálysértési eljárás is.
  3. Más esetekben nem a látványos büntetés kiprovokálása a cél, hanem az, hogy a bíróság igazat adjon a tiltakozóknak. Mondja ki, hogy amit elkövettek, nem jogellenes vagy – ha a törvény betűjét meg is szegték – a cselekmény nem volt veszélyes a társadalomra, és egy fontos, közérdekű ügyre hívta fel a figyelmet.
  4. Magyarországon a polgári engedetlenségi akciókat azért is érdemes bíróság elé vinni, mert ha az elkövetőt jogerősen elmarasztalják, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat, és az Ab megsemmisítheti a kifogásolt jogszabályt, amennyiben alkotmányellenesnek találja. (Más módon az átlagos állampolgár nem is keresheti meg az Alkotmánybíróságot, csak a saját, egyedi ügyében, jogerős bírói döntéssel a kezében.)

 

Gandhit és követőit, ugyanúgy, ahogy Martin Luther Kinget és a fekete polgárjogi mozgalom számtalan más résztvevőjét, rendszeresen sújtották kemény büntetéssel, akár börtönnel is. Az ítéleteket nemcsak azért fogadták emelt fővel, mert biztosak voltak saját igazukban, hanem azért is, mert tudták, hogy hosszú távon a büntetés demonstratív elviselése közelebb viszi őket a céljukhoz. A felelősség vállalása morális és praktikus szempontból is fontos része a polgári engedetlenségnek.

A 3) típusú akcióknál nem a büntetés vállalása adja a felelősségrevonás komolyságát, de a felelősségrevonás kockázatának vállalása ilyenkor is morális súlyt ad a bírósági eseményeknek.

Magyarországon az elmúlt években több mint egy tucat polgári engedetlenségi akció szerveződött*, és jó néhány szabálysértési vagy akár büntetőeljárás is indult az ügyekben. Ezek minden esetben segítettek ráirányítani a környezet figyelmét az adott témára (1), és időnként a bíróság részben igazat is adott a tiltakozóknak (3). Viszont egyetlen esetben sem született olyan felháborító ítélet vagy végzés, ami további lendületet adott volna a tiltakozásnak (2). Olyan polgári engedetlenségi ügyről sem tudok, amit sikerült volna elvinni az Alkotmánybíróságig (4). Sok engedetlenkedővel szemben nem is indítottak eljárást. Néha – a mostanihoz hasonló módon – olyan cselekménnyel vádolták az engedetlenkedőket, amit egészen biztosan nem követtek el. Más eljárásokban – gyakran az ügy lényegéhez nem kapcsolódó jogi indoklással – felmentető vagy nagyon enyhe ítélet született. Egyetlen ügyben találom viszonylag keménynek a jogerősen kiszabott pénzbüntetést: amikor gimnazisták akadályozták a behajtást az Országgyűlés parkolójába.

A klasszikus polgári engedetlenségi mozgalmakban a bíróság által hozott döntések kulcsszerepet játszottak. Nálunk viszont a tárgyalások inkább csak dekoratív elemei a polgári engedetlenségi mozgalmaknak. Az ítéletek enyhék, és az ügyek nem jutnak el az Alkotmánybíróságig. (Csak az 1) vagy néha a 3) eredményt sikerül elérni. A 2) és 4) eredményt nem.) A különbség egyik magyarázata az lehet, hogy az igazságtalanságok és a belőlük fakadó konfliktusok itt nem olyan mértékűek – vagy legalábbis nem olyan természetűek –, mint Indiában vagy a '60-as évek Amerikájában voltak. Így a polgári engedetlenség sem tud olyan kemény reakciókat kiprovokálni, mint a klasszikus esetekben.

De ettől függetlenül, ha én komolyan elhatározom, hogy egy magasabb értelemben vett igazságosság jegyében megszegek egy jogszabályt vagy szembeszegülök egy intézkedéssel, akkor az lenne a minimum, hogy a másik fél is komolyan vegyen engem, és mielőtt számon kéri tőlem a szabályszegést, legalább annak nézzen utána egy kicsit, hogy pontosan milyen szabályt szegtem meg. A polgári engedetlenség lényege vész el, ha érdemi felelősségre vonás helyett viccet csinálunk a felelősségből.

 

*: Egy táblázatban összegyűjtöttem azokat a polgári engedetlenségi akciókat, amelyekről tudomásom van:

https://docs.google.com/spreadsheets/d/1PZhPxg6EyYGdAgaFcEtCJt2zfX9yugW_huex4dxsH4Q/edit

A dokumentum szándékosan szerkeszthető. Köszönettel fogadom a kiegészítéseket, pontosításokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://tengelytores.blog.hu/api/trackback/id/tr676454757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása