Ha itt maradnék még egy kicsit - mondjuk egy fél évet, feltehetően az újságokban csak "baloldali aktivisták"-nak nevezett csoportban találnám magam. Egyre inkább úgy tűnik, hogy általában az eddig - és valószínűleg nem zsidók között továbbra is - képviselt álláspontjaim inkább a középjobbnak felelnének meg Izraelben.

Az a vicces, hogy elsősorban énattribúciós eljárással jutottam erre a következtetésre. A jelek: bele-belebotlok a Public Committee Against Torture nevű jogvédő szervezetbe, ami karakterében talán a TASZ és a Helsinki Bizottság közé lőhető be. Egyszer Sheikh Jarrában találtam magam egy tüntetésen, ami az arabok kilakoltatása ellen protestált. Valójában csak belebotlottam a professzorok és oktatók hallgatókkal közös felvonulásába, és velük tartottam, de mégis. A két angol nyelvű lap közül a Haaretz jön be, a Jpost sokkal kevésbé. Az emberi jogi tematika pedig mindenképp a baloldalhoz köt.   

Az Izraeli-Palesztin Konfliktusban a jobboldal érvelése során rendszerint Izrael önvédelemhez való jogára, a háborús fenyegetésre (értsétek meg, minket lőnek Gázából) hivatkozik és stratégiája elsősorban az erős és önálló Izrael, aki minden nem zsidóban - de főleg az arabokban - potenciális terroristát lát és úgy véli, elsősorban ellenőrzéssel lehet kordában tartani a helyzetet.   

A baloldal - legalábbis a civilek - inkább emberi jogi tematikát képvisel, rendszerint úgy tartja, hogy Izrael aránytalan ellencsapásokkal válaszol a palesztin fenyegetésekre.

Azon gondolkodtam, hogy mi lehet az oka a balra tolódásnak. Részben nyilvánvalóan a több információ - legalábbis jobban követem az itteni angol nyelvű sajtót, meg valamennyit mégis beszélek itteniekkel. Az is nyilvánvaló, hogy olyan típusú emberekkel próbálok önkéntelen is haverkodni akiket hasonlónak látok, ők meg a "balosok" közül kerülnek ki.

Van azonban egy ezeknél, ha nem is lényegesebb, de érdekesebb szempont. 

Ha az ember Izraelben van, és izraeliekkel, vagy hosszabb idő óta itt tanuló, dolgozó emberekkel beszélget, akkor az Izrael állammal szembeni kritika nem az anti-izrael-pro Izrael értelmezési keretben jelenik meg, amely során azt érzi az ember, hogy az anti-izrael érvek valójában egy mélyen gyökerező antiszemita érvrendszerbe épülnek be, hanem egy teljesen normális, az állam akcióit, a a policy-t, politkát tárgyaló  diskurzus része lesz. Egyrészt itt senki nem anti-izrael párti. A balosok ugyanúgy nem szeretik a Hamaszt, mint a jobbosok - legfeljebb más okból, és fel sem merül, hogy Izrael létének jogosságát megkérdőjelezzék, ugyanakkor számonkérik rajta a demokratikus normák betartását. Ebben a helyzetben ugyanúgy kezd el viszonyulni az ember Izraelhez, mint otthon Magyarországhoz, és az egyébként is vallott értékrend szerint kezdi el megítélni az állam működését. 

Olvasva a magyar sajtót és néhány blogot, úgy láttam, érdemes írnom néhány sort a Gázába behajózni készülő segélyszállítmánnyal történt incidensről. Egyrészt ítélni korai. Sem Izrael, sem aaz ún. békeaktivisták nem ártatlan bárányok. A sajtó nem végez igazán alapos munkát – ami azt jelenti hogy kb. ugyanonnét tájékozódunk ugyan, de a történetet nem egészében, hanem a tragikus végkimenetelre kihegyezve tálalják. 

Elöljáróban, a nemzetközi felháborodás nagy és a helyzet nagyon komolynak tűnik. Ugyanakkor a háború esélye minimálisnak látszik. A legnagyobb veszélyt talán az jelenti, hogy a hajókon volt Sheikh Raed Salah, az izraeli Iszlám Mozgalom vezetője. Ha neki komoly baja esett az a Haaretz elemzője szerint a 3. Intifádához is vezethet, de ha ez így lenne akkor már régen tudnánk róla, az eddigi jelentések arrról szólnak, hogy semmi baja.

Az esetet két szinten lehet értelmezni. A konkrét akció szintjén, a jelenlegi környezetben, valamint a gázai blokád helyességének, hatékonyságának környezetében. 

A konkrét akcióról:

1. Előre látható, kiszámítható volt. Az izraeli hadsereg jelezte, hogy nem engedi be a flottát, és ha kell, erőszakkal feltartóztatja. Az akció előtt többször felszólították a hajókat a visszafordulásra, angol nyelvű rádióüzenetet küldtek a nekik, válasz egyikre sem érkezett.  Bár most a nemzetközi jog megsértésével vádolják Izraelt – minden bizonnyal jogosan – a korábbi jelzésekre tudomásom szerint egyetlen állam sem reagált, azaz előre senkinek nem volt kifogása az esetleges izraeli katonai akcióval. 

Pár elsikkadó részlet:

Hat hajó volt, ebből öt felett probléma nélkül vették át az irányítást. 

A hatodik hajóra is többszöroi felszólítás után tették le a kommandósokat, akiket ütni-verni kezdtek a békés békeaktivisták. Erről a videó, ha valaki még nem látta volna.

2.      Az akció izraeli szempontból érthető volt. Izrael eddig sem engedett be ellenőrizetlen segélyszállítmányokat Gázába. Annak fényében, hogy volt rá példa, a segélyszállítmányban fegyvereket csempésztek volna Gázába, ez teljesen érthető.Ez esetben sem arról volt szó,  hogy nem akarták beengedni a segélyszállítmányt, Izrael felajánlotta, hogy Ashdodban a rakomány átvizsgálása után, ENSZ járművekkel Gázába szállítják. A mennyiség sem igazán jelentős, izraeli források szerint heti 15000 tonna seglyszállítmány érkezik Izraelen keresztül és Izraelből Gázába. Természetesen ennek az akciónak közvetlen köze nem volt semmilyen humanitárius célokhoz, egyértelműen a blokád ellen irányult.

3.  Az igazán jogos kritika az, hogy ha Izrael tudta, hogy provokációról van szó, miért sétált bele a csapdába. Miért nem tudott - vagy volt felkészülve arra, hogy az egyik hajón az aktivisták jelentős ellenállásra készülnek, miért nem dilplomáciai csatornákon keresztül próbálták elérni a hajók Ashdodba kormányzását, és főképpen, miért éles lőszert használtak. Ezt szerintem még az sem indokolja, hogy a tüntetőknél volt 1-2 éles fegyver vagy megszerezték valamelyik katona fegyverét. 

Ennél sokkal jelentősebb kérdés a blokád ügye. Ennek kicsit jobban utána kell járnom,, azaz folyt köv...

Mindenestre Egyiptom már megnyitotta a rafahi átkelőt, ami ha tartósan így marad gyakorlatilag értelmetlenné teszi az izraeli blokádot, aminek a hatékonyságát sokan megkérdőjelezik Izraelben is.