Az Alkotmányozás, Médiatörvény kapcsán születő társadalmi mozgalmak az elmúlt évtizedben nem tapasztalt méretű tüntetéseket szerveznek meg. A tüntetések mérete sokakat - jogosan -lelkesedéssel tölt el, és úgy érzik, valami összefogás veheti kezdetét.  

Egy olyan ellentmondásra, lehetséges kimenetre hívnám fel a figyelmet, amely  a kezdeményezők céljaival meggyőződésem szerint nem áll összhangban: A tüntetések, mozgalmak újratermelhetik vagy megerősíthetik a magyar társadalom politikai táborokra szakadt jellegét.

Nem azt állítom, hogy vannak az aktivisták között olyanok, akik mégiscsak ezt céloznák meg, inkább egy, a helyzet nehézsége, bonyolultsága, a kijelölt cselekvési tér miatt lehetségesen bekövetkező  nem szándékolt következményről van szó.

Az általam felfedezni vélt ellentmondás a legutóbbi Millás tüntetésen Istvánffi András beszédében fedezhető fel a legplasztikusabban.

„Ezekben a napokban egy új politikai közösség születik. Amikor a kormány saját táborának ír alkotmányt, ezzel együtt egy új közösséget is létrehoz. Mi akiknek ez az alkotmány nem az alkotmányunk, mostantól összetartozunk. Azokban az órákban, amikor a hatalom birtokosai visszaélnek a megbízatásukkal mi megtaláljuk egymást. Minket mostantól ez a pillanat, az illegitim alkotmány megszületésének pillanata határoz meg.”

Az idézet részlet három okból jellemzi jól a helyzetet:

1.      Kimondja az „ellentábor” összetartozását. Ez az ellentábor azonban már korábban is összetartozott, a korábbi ballib-el jól átfedő csoportról van szó. A kimondás csak megerősíti az összetartozást úgy, hogy nincs egyetlen politikai erő, amely képviselné ezt a csoportot.   

2.      Előrevetíti  - és a beszéd későbbi szakaszában ez még konkrétabbá válik – a politikai arénába való belépést. Itt a pártpolitikára gondolok.

3.    Megjelennek benne olyan elemek, amelyek nem egyszerűen véleménykülönbségre utalnak, hanem a jelenlegi kormányt és a hozzá tartozókat ellenségként veszélyforrásként jelölik meg. Ezek egyrészt az identitást, másrészt az elkülönülést erősítik.

Persze a mozgalmak kutyaszorítóban vannak, hiszen az Alkotmányozás iszonyatos horderejű ügy, és ami illetve  ahogyan történik valóban felháborító és veszélyes. Ugyanakkor pont az Alkotmányozás módja, és a rendelkezésre álló idő rövidsége olyan diszkurzív helyzetet teremt amely automatikusan Mi-Ők, Jók-Rosszak dichotómiákat hív elő, úgy, hogy Mi az Ők táborát nem csupán a cselekvéseiben, de identitásának központi elemeiben támadjuk. Ezen az alapon pedig csak elválasztani lehet, összekötni nem, a „gonoszak vagytok, elveszejtetek bennünket” kritikájával nehéz racionálisan mit kezdeni. Azaz a Mi identitásunkat erősítő retorika alapvetően a másik tábort - annak magját biztosan - is megerősíti.

Persze a helyzet tragédiája, hogy a racionális érvek mögött is hasonló érzelmi motívumokat feltételez mindkét fél (érzésem szerint a FIDESZ-KDNP társaság biztosan).

A fentiek miatt a mostani fejlemények abba az irányba mutatnak, hogy nem egy sokakat összekötő civil mozgalom születik, hanem a ballib miliő szervezi magát újra, amely a jelenlegi ballib pártok, vagy egy új ballib, szocdem stb. politikai erő mögé sorakozik fel, azt bejuttatva a törvényhozásba vagy megerősítva ottani pozícióit, de a mindenki által alapvetőnek látott problémát, a szétszakítottságot nem orvosolva.