Az ember nem szokott sokat gondolkodni az identitásán, főként, ha azt már jó ideje „maga mögött” hagyta vagy jól-rosszul lezárta a Ceau-emigráció után. Bár nem sokszor hangsúlyozom, én alapvetően erdélyi magyar, székely erdélyi magyar származású vagyok. A Nyirő-ügy pedig a legnagyobb kárt az erdélyi magyaroknak okozza, magyarul: a magyarországi politika miatt most az erdélyiek szégyelljék magukat, én szégyelljem magamat már megint? Pedig az erdélyiekre akarják verni a balhét, az urnavivő bizottság egy-két napot utazott, az erdélyiek pedig ott maradnak továbbra is román nemzetállam határai között.  Habár a Nyirő-kötetek nálunk nem sorakoztak  a polcon régen, de attól még a Securitate lehallgatta a családot, zaklattak a határon, egy-két rokonomat agyonverték. Szóval nem kellett lobogtatni Bayer Zsoltnak vagy másnak a „mifélénk”-séget, meg volt az már oldva.

Ennek fényében a Nyirő-ügy egész egyszerűen „Erdélyt” nyírja, tolja valaki magánbűneit a közre, másokra, a ma élőkre, hogy szégyelljék magukat. Hát én nem vagyok hajlandó erre. Nyirő Józsefnek a Trianon utáni erdélyi magyar irodalomban, közéletben betöltött kultúraszervezői és irodalmi korabeli értékes szerepe, a kor értelmiségéhez fűződő szoros viszonya, a székelység jeles képviselete vitathatatlan. Akkori irodalmi műveiben sem fedezhetők fel antiszemita vagy fajvédő nézetek.

Azonban Nyirő József mint politikus, képviselő szerepvállalása számomra szociológusként és magánemberként is már másról szól. Egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki értelmiségi közegétől, „gyökereitől”, Erdélytől fizikailag is egyre inkább távolodva politikusként korábbi tartását feledve, feladva (mint oly sokan abban a korban) egyszerűen gazemberré vált. Arról lehet vitatkozni, hogy vajon ez az új magas politikai szerepnek vagy az ismerős visszajelző közeg hiányának tudható-e be? Azonban a székelyek korábbi képviselete, az erdélyi irodalom gazdagítása sem változtat azon, hogy a politikus Nyirő a hatalmat átvevő  Szálasi parlamentjének tagjaként végsőkig mindenhez asszisztált. Legitimálta a nyilasok által elkövetett háborús bűntetteket, ártatlanok meggyilkolását, hogy a Franco-diktatúrában találjon ezután menedékre. Sőt a szép ebben az, ezek után még azt gondolják ma emberek, hogy a korábbi tartását, becsületét vesztő kriptonyilassá váló Nyirő József a székelyeket, az erdélyieket, az irodalmat képviselheti? Hogy az ő bűnét most kollektíve szét lehet kenni az erdélyi magyarságon, felelőssé tenni az erdélyieket, ennek az embernek a tetteiért? A mi nevünkben cselekedett? Mert most a „nemzeti”, „erdélyi”, „székely” érdemeire tekintettel akarják rehabilitálni ezt az emberiesség elleni bűnökben cinkos politikust. Én két dolgot nem értek a tisztára mosásban. Egyrészt hogyan lehet, hogy az erdélyi irodalom nagyjai Áprily Lajos*, Tamási Áron** stb. valahogyan csak-csak elkerülték, hogy nemzetükért kiállva ilyen tettekhez kapcsoljuk nevüket. Ennek ellenére, az ő Pantheonjukba akarjuk emelni ezt az író-politikust mint a kisebbség múltjának és jelenének képviselőjét? A másik része személyes. Mivel az én nagyszüleim  „csak részt vettek” (nagyapám megsebesült) a világháborúban, s háborús bűntettekhez nekik sem volt közük, így elmenekülniük sem  kellett külföldre. Így tehát maradtak, majd eltűrték a román kommunista-nacionalista elnyomást, fenntartották az erdélyi kisebbséget, megszenvedtek érte, mégsem „rehabilitálta” őket senki. Pedig ők voltak az igazi áldozatok, nem pedig a felelősségre vonás elől elmenekülő, nyugati vagy dél-amerikai szabadságban üzengető bűnösök. De legalább van hová hazahozni a hamvakat.

Szóval a nyilas erdélyi szereplők rehabilitálása egyáltalán nem szolgálja az elmúlt 90 évet megszenvedett közösséget, a magyar kártya mindig üt, és általában nem a többséget. A román Vasgárda és Antonescu  mai hívei pedig röhögnek a markukba, végre, itt az alkalom rehabilitáljunk pár román  nácit, és utána ugráljanak a magyarok megint… 

*1944-ben tiltakozásként a faji megkülönböztető rendelkezések ellen nyugdíjaztatta magát.

**1944 augusztusában az Erdélyi Magyar Tanács tagjaként a háborúból való kilépést szorgalmazta.