A hazaérkezés némileg összekuszálta a blogírás rendjét. Budapesten rácsodálkozom magamra és arra, mi tűnik fel. Változás nincs sok, csak annyi, hogy néhány helyen lekódolták a netet (csak el kell kérni a kódot). Feltűnt, hogy a gyrosomat mindig puszta kézzel fogják meg (mármint a pitát, amibe a tölteléket pakolják) és ez eleinte még zavart is, folyton kések és várok másokra, és persze egy bácsi már elmesélte a villamoson, hogy mit is akarnak a zsidók (most azt hogy valami 48-as, 56-os, trianonos dologra ne emlékezzen a Magyar). Na meg 10 nap alatt ittam annyit, amennyit az elmúlt 4 hónapban összesen.

A holocaust postnak kellett volna érkeznie, el is kezdtem írni, valójában nem is a Holocaustról szól, és most úgy látom, később jobb helye lesz.