December 17-én a 777 blogon Vágvölgyi Gergely egy rendkívül nyugodt, mértéktartó és kiegyensúlyozott cikkben fejtette ki gondolatait és érzéseit: https://777blog.hu/2018/12/17/bekes-karacsonyt/.

Olvasóit arra kéri, hogy mi mindannyian „vegyük észre, hogy az ellentétes oldalon is emberek, magyar honfitársaink vannak, akik a véleményeltérés ellenére lehetnek tisztességes, jószándékú emberek is! Esetleg ugyanúgy édesapák, édesanyák, ugyanannak a csapatnak szurkolnak, ugyanúgy felugranak örömükben, ha Hosszú Katinka elsőként csap célba a világbajnokságon, vagy a női kézi válogatott kapusa az ellenfél szemét is kivédi az EB-n. Akik pontosan ugyanúgy békés karácsonyra vágynak, mint mi.”

„Hagyjunk fel szánkók égetésével, de hallgassuk meg azokat, akik mást gondolnak. Hagyjunk fel az értékek támadásával és – mert hiszem, hogy képesek vagyunk rá! – folytassunk végre érdemi párbeszédet közös ügyeinkről! A vitába bocsátkozás nem a gyengeség, hanem a morális erő egyértelmű jele, sőt, a jellemé, amely tiszteletet érdemel.”

Felhívja a figyelmet arra, hogy „a tüntetések közepette számos vállalható megszólalás mellett rengeteg vállalhatatlan kezdeményezés is felütötte a fejét, voltak, akik az erőszak egyes formáitól sem riadtak vissza, mások verbális agresszióban élték ki magukat.”

Egy kommentelő a következő megjegyzést fűzte a blogposzthoz: „Én is hajlandó lennék egyetérteni az írással, ha nem épp a karácsonyt ócsárolnák, többek között Jézus személyét, betlehemet és karácsonyfát felgyújtani buzdítják egymást, képviselők füstbombát dobálnak és még csak rosszul se érzik magukat miatta, hanem hencegnek vele és sorolhatnám.... én kívülről nézem és nem tetszik... ez már rég nem egy keresztény ország... sokan nem is akarják, hogy az maradjon/legyen... jól jött ez a nyomorult, elbaltázott törvény, most legalább lehet valami mögé bújva hőzöngeni. Sajnálom, hogy mindez karácsony előtt. Bár gondolom így is fel tudnak készülni lélekben is az ünnepre a tüntetők.”

Ebben az írásban szeretném bemutatni, hogy a tüntetések szervezői nem keresztényellenesek, elhatárolódnak attól a tíz-húsz tüntetőtől, akik vállalhatatlan jelszavakat kiabálnak és dobálják a rendőröket. A tüntető tömeg viszont tényleg ingerült, és hajlana az erőszakra, ha a szervezők nem csitítanák őket folyamatosan.

Engem is elszomorít a folyamatos sípolás, a skandált mondatok némelyike („Orbán takarodj!”, „Mocskos Fidesz!”), és a rendszeres nyomakodás a rendőrökkel. Ugyanakkor azt hiszem, pszichológiailag meg lehet érteni, hogy sokan sajnos így tudják csak levezetni a bennük felgyülemlett dühöt és haragot.

A szánkók felgyújtása is elkeserítő szimbolikát hordoz. Ugyanakkor elismerésre méltó, hogy a Momentum egyik politikusa, Szarvas Koppány Bendegúz „gyűjtést szervezett, hogy pótolni tudják a szánkókat.” Vasárnap estére „már 1000 euró összejött, tehát tudják pótolni a veszteséget, de a cél, hogy még 1000 eurót gyűjtsenek, és még többet adakozhassanak.” (Forrás: https://merce.hu/pp/2018/12/16/vasarnap-tuntetes-rabszolgatorveny-budapest-videk-kulfold/osszejott-a-penz-a-tonkretett-szankokra)

Ami a keresztényellenességet illeti, a vasárnapi nagytüntetésen több felszólaló is kategorikusan elhatárolódott az adventi időt megzavaró, a kereszténységet sértő megnyilvánulásoktól.

Komáromi G-Ras Gergő egyenesen így fogalmazott: „Most van ugye az advent időszaka. A felkészülésé. A végül megvalósuló csodára való felkészülés, a lelki erősödés időszaka. […] Bizonyítsuk be, hogy éppen az ellenkezője igaz ennek a keresztényellenességnek! Mi komolyan vesszük ezeket a dolgokat.” 12:56 a következő videóban:

Ugyanakkor igaz, hogy Donáth Anna, a Momentum alelnöke a színpadon szimbolikusan meggyújtott egy füstbombát, de fontos a szövegkörnyezet is. Érdemes végignézni a teljes beszédet:

Fontos megemlíteni azt is, hogy Beer Miklós katolikus püspök egy szívélyes, de egyben a túlzásoktól óvó levelet küldött a tüntetőknek, melyet Lukácsi Katalin olvasott fel:

Végül még egy gondolat jutott eszembe az adventi időszakhoz méltó lelkülettel kapcsolatban. Az advent nemcsak az elcsendesedés időszaka. Keresztelő Szent János egyáltalán nem csendesen, hanem nagyon is harsány hangon mutat rá hallgatóságának bűneire. A tüntetések résztvevői hasonló hévvel és lelkesedéssel az országban eluralkodott botrányos igazságtalanságokat sorolják fel újra és újra – legalábbis én így látom.