Néhány neves közéleti személyiség bojkottot indított a 13, a különadók miatt az Európai Unió brüsszeli központjához forduló nagyvállalat ellen. A bojkott megvalósításának nehézsége, és a kezdeményezők hitelessége (Pozsgay - mint őscivil?) nem igazán érdekel bennünket. Inkább azt mutatom be, hogy miért érezzük: valami nincs rendjén ezzel, amikor magukat civileknek, a kezdeményezést pedig civil akciónak nevezik.

A civil szónak sok jelentése van. Sokszor egy adott szakmához tartozók  - eredendően az erőszakszervezetek tagjai – nevezik így az adott szakmán kívülieket. Ebben az értelemben, mivel nem főállású politikusokról van szó, a kezdeményezők valóban civilnek tekinthetőek.

Azonban amikor politikai akciókról beszélünk, ez a meghatározás kevés. A lényegi elem ilyenkor nem az, hogy nem politikusokról van szó, hanem az, hogy nem a politikai, vagy gazdasági alrendszer, illetve annak szereplői által kijelölt célok és főleg ún. legitimációs mechanizmusok mentén, hanem a demokratikus részvétel, a diszkurzív kommunikáció, alapjogok, bizonyos csoportok érdekeinek, bizonyos értékek képviselete  érdekében cselekednek.

Egy – szükségképpen leegyszerűsítő – példa:

Az MSZP által november 27-én a Papp László Sportarénában tartott dzsemborin olyan témák merültek fel, amelyeket ugyanebben az időszakban civil csoportok is képviseltek. Civil e-ettől az MSZP? Nem. Ennek pedig az az oka, hogy a politikai alrendszer szabályai szerint játszik. Azaz elsősorban nem a témák fontossága, vagy adott csoportok akarata érdekli, hanem az, hogy a következő választáson minél több szavazatot gyűjtsön. Ehhez pedig adott témák képviselete csupán eszköz és nem önmagában vett cél. A képviselt érdekek vagy értékek felcserélhetőek. A cél a szavazatmaximálás, a cél pedig szentesíti az eszközt, és ebben csak a közmegegyezés, a demokratikus fékek, civil mozgalmak, a nyilvánosság, kulturális beidegződések vetnek - vagy nem vetnek - gátat.

Nos, ahhoz hogy eldönthessük, a bojkottunk civil kezdeményzeés-e, először nézzük meg, mi a konfliktusban szereplők célja.

a)     A kormány célja kettős: Az államháztartási hiány csökkentése, vagy az államadósság csökkentése-szinten tartása.

Mindezt úgy megtenni, hogy a nép továbbra is szeresse őt. Ehhez stratégiai kommunikációs formaként a „szabadságharcos” retorikát választotta. A kormány sikerességét tehát a támogatottság megőrzése és a rövidtávú költségvetési célok teljesítése jelenti.

Lehetne más célokat is felsorolni, mint mondjuk az államadósság hosszú távú csökkentése, a fejlesztés, versenyképesség fenntartása de ebben a konfliktusban ezek nem jelennek meg.

b)     A gazdasági alrendszer különadóval sújtott szereplői  - mint ahogy a többiek is – elsősorban a megfelelő, vagy minél nagyobb profit elérésére törekednek. Sikerességüket tehát a profit mértéke határozza meg.  Ennek érdekében beruháznak és fejlesztenek is, illetve próbálnak jó kapcsolatokat kialakítani a nekik helyet adó társadalommal. És persze minél több fogyasztásra rávenni annak tagjait.

A különadók hatása:

Nos, a különadók nyilvánvalóan a profit csökkenését okozzák, ezt pedig valahogyan ellensúlyozni kell. Ez történhet leépítéssel, a szolgáltatások drágulásával, és a fejlesztések, bankok esetén a hitelezések/kockázatvállalás visszafogásával. A jelenlegi hírek szerint ez utóbbi történik, azaz nem közvetlenül fizetünk mi fogyasztók, hanem mondjuk nem lesz optikai szálas internet még egy darabig.  Ennek hosszabb távú hatása persze a nemzetközi versenyképesség csökkenése lehet, vagy a beruházási kedv (belföldi-külföldi egyaránt) csökkenése.

Ezeket a hatásokat ellensúlyozhatja az államadósság csökkenése, magasabb belső fogyasztás lehetősége, az államháztartás stabilitása.

Lehet-e az egyik cél jobb, mint a másik?

Önmagában egyik sem jobb, vagy rosszabb. Mindkettő megvalósítása kerül valamibe és adott esetben ez az ár vállalható lehet. Civil szemmel mindkét alrendszer úgy működik, hogy a céljaik elérése érdekében súlyos károkat okozhatnak. A politikai családokat téphet szét táborait építve, a multik egészségtelen, ellenőrizetlen kaját adhatnak el, vagy kinyírhatják a kistermelőket és lokális boltokat. Mindkettő törekedhet a fogyasztó/szavazó elbutítására és mértéktelen manipulálására.

Ugyanakkor az ellátás megszervezése, innovációk létrehozása, koordináció, érdekegyeztetés szempontjából szükség is van rájuk. Azaz a civil szempont az, hogy miközben ezeket a funkciókat ellátják, ne okozzanak kárt a civilek által vallott értékek (párbeszéd, kölcsönös megértésre törekvés, alapjogi eszmék, minél teljesebb információ-hozzáférés, részvétel) megvalósulásában és ne korlátozzák az állampolgár szabadságát. Egyszerűen: a politika és a gazdaság a célok,a civil az értékek felől közelít.

Így a politikai akciókban civil az, akinek a célja ezen értékek minél teljesebb megvalósulása és nem a hatalom megszerzése, megtartása. Számon kérheti például:

Az információ-hozzáférést: Tudnunk kell arról, milyen hatások várhatóak. Követelhetjük tehát, hogy készüljenek hatástanulmányok, ezeket tegyék közzé.

A részvételt: Kérdezzenek meg bennünket, melyik célt tartjuk fontosabbnak. Legyen társadalmi párbeszéd, egyeztetés. Számos módszer van erre: ott az OÉT, civilek, lehet fórumokat szervezni, közvéleménykutatni stb. stb. 

Civilként csatlakozhatok-e a multik, vagy a kormány követeléseihez?

Csatlakozhatok akkor, ha valamely demokratikus eljárási elv sérül, hiszen önmagában minden cél legitim lehet.

Önmagában azonban amellett lobbizni, tüntetni bojkottálni, hogy a cégek hadd termelhessenek még több profitot, vagy a kormány újabb adókat vethessen ki, nem más, mint az adott alrendszer nem-civil céljainak szajkózása, a civil társadalom legitimációs mechanizmusainak figyelembevétele nélkül: egyszerű politikai vagy gazdasági akció. Úgy is mondhatnánk, e tekintélyek a polgári kormányzat céljainak megvalósítása érdekében vetik latba a befolyásukat. Ez akkor is igaz, ha indokolt és igazságos adóztatásról beszélnek, vagy erkölcsről némely nyilatkozatukban. A felhívás egyetlen olyan elemet sem tartalmaz, amely megindokolná, racionálisan megérvelné, hogy milyen módon, miért képvisel bármilyen csoportot jobban a kormány elképzelése, mint a cégek igényei, hol és miképpen sérti a cégek tiltakozása az érdekeinket, vagy a demokratikus legitimációs elveket.  

Persze ez nem tilos. Csak nevezzük nevén a gyereket és ne járassuk le a civil eszmét.