Azoknak, akik visszatértek állam bácsi nyugdíjkebelébe - de annyira nem hazafiak, hogy a megtermelt hozamot is állambácsira bízzák - a napokban hozza a jól megérdemelt reálhozamot a postás. 

A közéleti sajtó annak találgatásától hangos, hogy vajon miért csak 80, 100 forint a hozam, ki kap 5 milliót, de úgy általában a csalódás hangneme uralja a köz- és magánmédiát.

Persze, értem én, hogy jó lenne most sok pénzt kapni, meg mindenki gyorsan meg is akar gazdagodni, és biztosan lehetne több is az a hozam, ha jobb lett volna  a szabályozás, nincs válság, okosabbak a biztosítók. Csakhogy közben elfeledkezünk arról, hogy a magánnyugdíj-rendszer lényege nem a hozam lett volna, vagy legalábbis nem elsősorban az. 

Egyrészt az a lehetőség, hogy valamekkora hozam lesz - azaz a nyugdíjasévekre szánt pénzem nem veszít, vagy nem annyit az értékéből, mintha a párna alatt tartanám - önmagában előrelépés. De még csak nem is ez a fontos és eszem ágában sincs mentegetni a magas kezelési költségeket, megfeneklett várakozásokat és egyebeket. A hangsúly azon van, hogy a magán-nyugdíj rendszerben

a) a kötelezően fizetendő nyugdíj-megtakarításaim jó része felett nem veszítem el a kontrollt. Persze a gazdaság bedőlhet, elúszhat az egész, de ez akkor is megtörténhet ha az állam kezeli a pénzt. Ettől a rizikótól eltekintve világos lesz, hogy mennyi pénzem van, a magam számára gyűjthetek és nem dönthet úgy állam bácsi, hogy mégiscsak másra fordítja az én megtakarításaimat. Azaz mégiscsak dönthet, de ezt az akciót úgy tekintem, hogy az állam a saját szabályait felrúgva rabolja ki polgárait. 

b) az öngondoskodás eleme erősödik, amire a jelenlegi demográfiai és gazdasági problémákkal sújtott rendszerünkben szükség van. Nem azt állítva ezzel, hogy a nyugdíj szolidaritási kasszájára meg ne lenne szükség. Az önkéntes magánnyugdíj-pénztár pedig szép dolog, csakhogy csupán az engedheti meg magának, akinek sok van, így a kétpillérű rendszer feltehetően rásegít arra, hogy az egyenlőtlenségek még a nyugdíjasévekben is állami kontroll alatt és megfelelő szinten legyenek tartva. 

Persze könnyen beszélek, hiszen már decemberben kiiratkoztam a nemzeti szolidaritás rendszeréből, nyilvánvaló hát, hogy nemzetrontó rendszer pártját fogom és kárörvendően vigyorgok azokon, akiknek a postás érkezése csak csalódást okozott.