A szobor története érdekes. A teljes történettel senkit nem untatnék, a Wikipédián (http://en.wikipedia.org/wiki/Statue_of_Liberty) vagy a szobor honlapján http://www.nps.gov/stli/index.htm) utána lehet olvasni.

Néhány dolgot azonban kiemelésre érdemesnek tartok, mert szerintem jól jellemzi az Államokat, illetve a történetét. Az alábbiakat persze csak óvatosan, elsősorban benyomások alapján írom le, könnyen lehet hogy tévedek.

1.       A szobor ajándék a franciáktól – benne a III. Napóleon uralmát nem szívelő francia polgárok vágya fogalmazódik meg a hőn áhított politikai rendszer után.

Szerintem ebben van valami, ami az Államok és Európa kapcsolatát jellemzi. Amerika már története kezdetén is a vágy tárgyaként jelent meg az európaiak számára. Először a felfedezők és kereskedők, majd a sikerre, gazdagságra áhítozó kisemberek tekintettek rá így.  Ha Európán kívüli igazodási pontot keresünk, ma is erre nézünk. Az Egyesült Államok egyszerre a szabadság, a civil társadalom és demokrácia zászlóvivője, a lehetőségek hazája, a modern rabszolgaság és a fogyasztói társadalom rákfenéinek szülőatyja vagy a környezeti problémák iránti vakság ikonja, a szabad piac szószólója, a gazdasági felelőtlenség állama és a válság oka és okozója. Mióta itt vagyok határozottan érzem, milyen leegyszerűsítően, általánosítóan gondolkodunk az USA-ról. Ez persze természetes, csak az a gond, hogy ez esetben gondolataink tárgya erős szimbólum, ami komoly energiákat, érzelmeket képes mozgósítani.  

A szimbólum jelleg oka bizonyára sokrétű. Mindenestre a távolság ellenére a történetünk összefonódott, és az Államok a 20. században különösen megmentőként vagy a bajok okozójaként jelent meg (világháborúk, gazdasági válságok). Emellett talán az USA-t még érteni véljük, hisz mégiscsak európai gyermek. 

Amerika érzésem szerint hasonlóan tekint Európára. Az építészetében hangsúlyosan érzékelhető  birodalmi jelleg egyértelműen a modern európa közvetítette görög-római kultúrára való utalásokkal van tele. Találkozunk ugyan gótikával is a 20. századból (egy 1946-ban épült kis gót templommal találkoztam, vagy a Greenwood Temető főbejárata), de főleg a neoklasszicista építészet, formák jellemzőek a középületek tervezésében. Mintha a Nemzeti Múzeumot látnánk 1000 példányban, különböző méretekben.  Az európai divatmárkák jelentik az igazi luxusdivatot, az elit pedig európainak tűnő külsőségekkel veszi körül magát. És persze Európa a tengerentúl (nem Kína, vagy Japán). 

2.      A szobor befejezését az amerikaiak adakozása tette lehetővé. Nem csak a gazdagok, hanem szegények és gyerekek is adtak a projektbe (az utolsó fázisra Pulitzer kampánya hozta össze a pénzt. Iskolás gyerekek adták össze a lóvé egy jelentős hányadát.) A szoborba Sam bácsi egy fityinget nem adott. 

   Az adakozás gyakorlata ma is jelentős az országban. 2008-ban 289 milliárdnyi USD-t http://nccs.urban.org/statistics/quickfacts.cfm sikerült az amerikaiaknak adományozni. Ez fejenként majdnem 1000 USD lenne. Benne vannak azonban a cégek és más  nem állami szervezetek is, de a meglepő az, hogy ebből 229 milliárdot magánszemélyek adtak össze. Nem csak nagy adományokról van szó, teljesen mindennapos látványt jelentenek a különböző helyi csoportok vagy segítő szervezetek aktivistái, dime-okat vagy nikkeleket (10 és 1 centes) kérve.  De gyűjt a Kmart is rákos gyerekeknek, dolláronként. Csak hogy érzékeltessem, ez mit jelent: Nálunk jelenleg ugyan nincs pontos adat, de az 1%-okból 9,9 milliárd gyűlt össze 2008-ban nonprofit szervezeteknek. Ez 52,1 millió dollár, a nonprofitok teljes magánszemélyektől származó bevételei pedig 125 milliárd Ft-ot tettek ki. Az egész az 1%-al együtt összesen 630-40 millió dollár körül van. Ebben benne vannak a tagdíjak is, ami az amerikai pénzben nem, méghozzá elég jelentős aránnyal. (viszont nincsenek benne a cégek). Így ez fejenként kb. 65 dollár lenne évente. A legutolsó kutatás 2004-ben készült, e szerint majdnem 20 milliárd pénzbeni támogatást adtak a magyarok nonprofit szervezeteknek (egyházakat és politikai pártokat is beleértve). A kutatók szerint ez az összeg az 1993-as háromszorosa (de még így sem inflációkövető), így ha ennek az ütemnek megfelelően növekedett, akkor 2009-ben 26 milliárd forint körülire kell becsülnünk az adományok összegét. Nagyjából 2600 Ft/fő, azaz 13-14 dollár.

http://nonprofitkutatas.hu/letoltendo/gyorsjelentes.pdf  

3.      Végül egy roppant jellemző érdekesség: Ha már megvolt a Szobor, az amcsik egyből azon kezdtek el gondolkodni, hogyan lehetne hasznossá tenni azt, így megpróbáltak világítótornyot csinálni belőle (eleinte nem sok sikerrel).