2012.01.22. 17:40
Az érme két oldala
Január 3-án harmincezren, ötvenezren vagy talán még többen tüntettünk az Operaház előtt. A résztvevők közül sokan úgy érezték, hogy betelt a pohár, nincs tovább. Az új Alaptörvény életbe lépése után vége a köztársaságnak. Az Országgyűlésben már nincs érdemi vita. A kormánypárti képviselők automatikusan szavaznak meg évtizedekre szóló sarkalatos törvényeket. A tiltakozó ellenzéki pártok, szakmai vagy civil szervezetek hangja nem ér el a döntéshozókig. Megszűnt a sajtó- és a vallásszabadság. A közszolgálati média, az egyházak, a bíróságok, az Alkotmánybíróság, a Nemzeti Bank és az adatvédelmi ombudsman mind elveszítették a függetlenségüket. Minden egyetlen pártnak, egyetlen személynek van alávetve. Újból ott tartunk, mint az 50-es években, Magyarországon pártállam és diktatúra van. Ha nem buktatjuk meg azonnal Orbán Viktort és a kormányt, akkor véglegesen tönkremegy az ország.
Sokan voltunk a tüntetésen. Sokan fel voltak háborodva, és sokan féltek. Őszintén féltettek olyan értékeket, amelyek szerintük az ország életében a legfontosabbak: a demokráciát, a jogbiztonságot, a szabadságjogok érvényesülését.
Meg vagyok róla győződve, hogy ezek a félelmek túlzottak és irreálisak. De a tüntetésen úgy éreztem, hogy még ha mindenben téved is a tömeg, még ha mindenben helyesek voltak is a Fidesz döntései, akkor is: egy ekkora felháborodás láttán a kormánynak le kell mondania, vagy gyökeresen változtatnia kell a politikáján. Ha nem mond le, hanem tovább erőlteti, amit eddig, az mindenkinek csak rosszabb lesz. A felháborodott, félelemmel teli emberek vérszomjasakká válnak, és ha máskor nem, hát a következő választások után kegyetlenül megtorolják a sérelmeiket.
Tegnap, január 21-én, egy másik tüntetésen megint sokan, százezren, kétszázezren vagy talán még többen vonultunk végig az Andrássy úton. A hangulat vidám és ünnepélyes volt. Nem volt műsor, nem voltak beszédek. De az eseményt hirdető felhívás, a sajtó és személyes beszélgetések alapján úgy gondolom, hogy a résztvevők nagy része ez alkalommal is aggódott. Féltek, hogy a sok külső és belső támadás tönkreteszi az elmúlt másfél év eredményeit. A választásokon vesztes pártok nem hajlandóak belátni, hogy a kormány valóban a többség akaratát képviseli. Azokét, akik szeretnének rendezett körülmények között dolgozni a családjukért. Akik büszkék szeretnének lenni arra, hogy magyarok. És akik esetleg még hívő keresztények is. Most olyanok szólnak bele az ország belügyeibe, akik nem értik ezt, és nem ismerik az itteni viszonyokat. Újból ott tartunk, mint az 50-es években. Akkor a Szovjetúnió ellenőrizte a magyar vezetők minden lépését, most az Európai Unió különféle hivatalai. Ha nem akadályozzuk meg azonnal, akkor az ellenségeink meg fogják buktatni Orbán Viktort, és akkor véglegesen tönkremegy az ország.
Ezen a tüntetésen is sokan voltunk tehát. Sokan félnek és aggódnak. Őszintén féltenek olyan értékeket, amelyek szerintük az ország életében a legfontosabbak: a függetlenséget, a rendet, a családot, a hagyományos értékek megbecsülését, és a bátorságot, hogy kiálljunk mindazért, ami a miénk.
Meg vagyok róla győződve, hogy ezek a félelmek is túlzottak és irreálisak. De erről a tömegről is úgy gondolom, hogy ha a vágyuk nem teljesül, vagyis a kormány megbukik, akkor kétségbeesetté, reményvesztetté, esetleg dühössé és vérszomjassá válhatnak.
Úgy látom tehát, hogy mindenki a saját részigazságait ismételgeti, egyre elszántabban próbálja legyőzni képzelt ellenségeit, és egyre jobban retteg, hogy az ellenség győz. Ha pedig megtörténik „a legrosszabb” − megbukik Orbán Viktor, vagy épp még biztosabbá válik a hatalma −, akkor az egyik rettegő, aggódó sokaság kétségbeesetten dühössé válhat. Számomra ez az, ami aggasztó és félelmetes. Hogy bármi történik, sokan lesznek kétségbeesetten dühösek.
Eszembe jut egy harmadik tüntetés, ahol a szónok ilyen víziót festett a kormány bukását követő időkről:
[…] A negyedik köztársaságban a Lánchíd Rádió, a Magyar Katolikus Rádió, a HírTv sugározni fog. A negyedik köztársaságban a Magyar Nemzet című napilap akkor is megjelenik, ha anyagi nehézségei vannak, mert a közösség hozzájárul, hogy megjelenjék. A negyedik köztársaságban Orbán Viktor sikeres és elégedett székesfehérvári ügyvéd lesz, és a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára. A negyedik köztársaságban senki nem fogja megalázni a jobboldali szavazókat. A negyedik köztársaságban senki nem fogja alkotmányerejű törvénnyel bűnöző szervezetnek nyilvánítani a Fidesz és a KDNP utódpártjait. […] A negyedik köztársaság védeni fogja a magyar kisebbségeket Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, és védeni fogja a kisebbségeket Északkelet-Magyarországon, Dél-Baranyában és a nyolcadik kerületben. […]
Nem tudom, hogy Tamás Gáspár Miklós december 31-én, a Kossuth téren pontosan hogyan értette ezeket a szavakat. Számomra az ellenfél tiszteletben tartásáról szólnak. Arról, hogy kinyilvánítom: a számára fontos értékeket én is elismerem, és nem akarok neki rosszat.
Ajánlott bejegyzések:
-
Tilos az Á Bréking: kihallgatják a veszprémi kormányhivatal megbízásából a középiskolásokat
-
A „félázsiai” ultimátum: a fiatalság Gandhi-stratégiája
-
Öt dolog, amit az Orbán-kormánynak köszönhetünk
-
Tilos az Á Bréking: a demokratikus kampányolást csak részben tiltják be!
-
Egy lázálom vége, a „keleti nyitás” azeri geopolitikai kudarca
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2012.01.23. 01:19:51
Csak annyit fűznék hozzá: a demokraták nem vérszomjasak és nem is lesznek azok. Ezért demokraták. Nem támadtak rá a rendőrökre, és nem akartak az Operába behatolni és kifosztani a büfét. Ha pedig valaki ezt javasolta volna, nyilván senki nem ment volna vele, és ha ő mégis megpróbálkozik, a rendőrök pedig elfogják, senki nem sietett volna a segítségére, sőt a tömeg inkább szégyellte volna magát érte.
Ugyanígy összevethetném az Educatio-kiállításon történeket, amikor is a Hallgatói Hálózat aktivistái szavalókórussal késleltették a megjelent államtitkár beszédének elkezdését. Nem azért tették ezt, hogy ő ne tudja elmondani, amit akart. Nem dudákkal, sípokkal mentek oda és nem elhallgattatni akarták az ő hangját, mint a "zelmúltnyolcév" árpádsávosai. Ezek a srácok csak azt akarták volna, hogy meghallgassák őket végre, ha eddig elfelejtették. Miután befejezték a performanszot, a rendezvény folyt tovább, tejszínes palacsintástul, államtitkárostul, mindenestül.
Ugyanígy nem lesz kormányváltás után számonkérés. A demokratáknak a diktatúrával nem az a bajuk, hogy nem ők gyakorolják. A demokratikus pártok és szervezeteknek nem az a célja, hogy itt mindenkit elsöpörjenek, hanem hogy mindenkivel együtt tudjanak működni, persze akivel kölcsönösen lehet is. De a demokraták tudják, hogy a tisztogatás, a bosszúállás csak önmagát termeli újra és csak meggyűlöltetik magukat a választóikkal, akik azért szavaztak rájuk, hogy végre béke és nyugalom legyen az országban, és ne kelljen félnie senkinek se azért, mert ellenzéki nézeteket vall. Hanem aki élni akar és dolgozni, az tehesse meg, függetlenül attól, hogy melyik előző rendszerben melyik oldalon állt.
A demokraták közössége sokszínű társaság, és nem csak a választásra kell összefogniuk, hanem győzelem esetén a kormányzásra is. Együtt lesznek hatalmon, és ott egymást is folyamatosan ellenőrzik. Ha az egyiknek ez túlságosan a fejébe szállna, a többi másik erre rögtön figyelmezteti. És azt sem fogják hagyni egymásnak, hogy a független pozíciókba, pl. bíróságokba pártkatonákat állítsanak. Ha pedig ketten vagy többen ezekkel mégis dílelni szeretnének, mindig akadna egy plusz egyedik fél, aki ezt megtorpedózná.
És lehet, hogy továbbra is a Fidesz lenne az első számú, a legnagyobb párt, és sokat támadnák a majdani kormányt, hogy gyengék, tele vannak belső feszültségekkel, az első fuvallat el fogja őket fújni. Sőt mindent meg is tesznek majd, hogy ez így legyen. Onnantól pedig a kormányzó erőknek borzasztó fegyelmezetten kell viselkedniük, hogy a belső feszültségeiket ne kifelé intézzék el.
Aztán majd a Fidesz, ha végre elküldi Orbán Viktort, és deklarálja, hogy egy demokratikus, keresztény-konzervatív párttá akar válni (ha az MSZMP utódpártjának ez sikerült '89-ben a baloldalon, miért ne menne ugyanez a jobbon?), és ő is majd a demokratikus váltógazdálkodás mellett teszi le a voksát, akkor attól sem szabad elzárkózni.
TGM fent említett beszédét nem hallottam, de nagyon igaznak találom, és úgy gondolom, az Operaház előtti tüntető szervezetek igenis ilyen Negyedik Köztársaságot akarnak.
