Tegnap elmentem a tüntetésre. A Deák térről sétáltunk a Sándor-palota elé. Szánalmasan kevesen.

Jellemzően igyekszem megérteni azokat a folyamatokat, amelyek miatt a tüntetés nem működik, amelyek megakadályozzák, hogy számottevő résztvevő jöjjön össze. A plágium ügy azonban elsősorban és leginkább az akadémiai és egyetemi szférában dolgozók, a Phd hallgatókat sérti közvetlenül. Nem nagyon fér a fejembe, hogy miközben az Elnök folyamatosan sértegeti a tudomány intézményeit, valótlanságokat állítva - mind az interjúban, mind azóta - hol maradtak az egyetemek oktatói, az MTA kutatói, kutatóintézetek munkatársai, PhD hallgatók a tegnapi tüntetésről? Hiszen magasan kvalifikált emberekről van szó, akik átlátják, mi történik,  és akik feltehetően jóval tudatosabbak az átlagpolgárnál.

Mindössze néhány ismerős arcot láttam a tüntetők között – ami persze nem zárja ki, hogy minden általam nem ismert tüntető a felsőoktatásban, az akadémiai szférában, kutatóintézetekben dolgozik. Rendben, a spontán tüntetésre nem jöttek Szegedről, Győrből, Debrecenből. Jó, sokaknak mindenféle dolga volt, családi program, egyebek. De hol maradtak a budapestiek, a fiatalok, vagy akiknek már nagyok a gyerekei? Nem tudom, pontosan hány oktató és kutató dolgozik, hány PhD hallgató tanul budapesti egyetemeken, hány alkalmazottja van az MTA-nak, mennyi akadémikussal számolhatunk, de biztosan tízezres nagyságrendről van szó. Hányan voltak ott az Oktatói Hálózat 274 tagja közül? Nem kell mindenkinek mindig ott lenni, nem is lehet, de nem lehet a rossz idővel rossz időzítéssel, a spontán jelleggel, az egyéni okokkal megmagyarázni a folyamatos, nagymértékű távolmaradást. Ha a leginkább érintett csoportok tagjai nem jönnek, miért várják, hogy mások cselekedjenek? Ha nekik nem fontos ami történt, akkor miért lenne másoknak az? Akkor miért panaszkodik az egyetemi-akadémiai szféra, hogy értelmiség-ellenes a hangulat, a politikai diskurzus és a kutya sem figyel rá oda?