Sorban a harmadik kérdés következik az alkotmányozással kapcsolatban kiküldött kérdőíven.  

3.) Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány olyan közös értékeket is vegyen védelem alá, mint a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség. Mások szerint ez nem szükséges. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmány az emberi jogok védelme mellett törekedjen a közösen elfogadott társadalmi értékek (munka, otthon, család, rend, egészség) védelmére.

2- Az új magyar alkotmányban nem szükséges külön védeni az említett közös értékeket. Elegendő az emberi jogok védelme.

3- Nem tudom megítélni a kérdést.

A válaszom: Érvénytelen.

Egyiket sem jelölném meg, hiszen nem tudom, mi  a kérdés. Ugyanis nem világos, hogy a felsorolt öt értéket vennék be az új Alkotmányba, vagy általában közös  értékeket, mint például ezek, de a kormány, parlament stb. döntése alapján ezek eltérhetnek az itt felsoroltaktól.

Emellett mást és mást gondolok a felsorolt értékekről, így egyben nem tudok dönteni. Fontosnak tartom hogy az Alkotmány rögzítsen közös értékeket, csakhogy nem mindegy, hogy mit. Szabad kezet meg nem adnék, így csupán érvénytelenül szavazhatok.

Ez a kérdés nem csak módszertani szempontból rossz (több dolgot kérdez egyszerre, többféleképpen értelmezhető), hanem tisztességtelen is. Véleményem szerint szándékosan nem értelmezhető egyértelműen – sokan egyetértésüket fejezik majd ki, és meglepődnek amikor olyan „a kormány aáltal elfogadottnak ítélt értékek – kerülnek be amelyre nem is számítottak.

Továbbá nem világos számomra, hogy  „az emberi jogok védelme mellett” kitétel azért került ide, mert azt akarják nyilvánvalóvá tenni, hogy az alapvető jogoknak mindenképpen helye van az új Alkotmányban, vagy egy kommunikációs trükk, amellyel a „hagyományos” értékeket szembeállítják az emberi jogokkal, így ágyazva meg annak, hogy az előbbiek súlyát csökkentsék az új normaszöveg elfogadásakor.

Az esetek többségében ugyanis semmiféle ellentmondás nincs a kettő között: a család védelme rendszerint hangsúlyosan megjelenik a modern állam működési elvei között. Persze kérdés, hogy család alatt férfi és nő házasságát értjük, vagy olyan életközösséget amelyben 1 vagy 2, szülői szerepet és felelősséget viselő felnőtt mellett x gyermek is fellelhető. Hiszen előbbi esetben a család védelme a férfi-nő kapcsolat kizárólagos előnyben részesítését jelenti, azaz igenis ellentmondásba kerül az alapvető jogokkal. Ahogy akkor is, ha a család közösen elfogadott értékének részeként tekintünk arra a Magyarországon szintén meglehetősen elfogadott nézetre, hogy a nőnek a konyhában  a helye..

Mivel sok olyan hír lát napvilágot amely az efféle konzervatív és ultrakonzervatív nézetek érvényesítésére való hajlandóságra utal, hajlok annak a feltételezésére, hogy az emberi jogok és a konzervatív értékek közötti feszültség megkonstruálása, erősítése a kérdés célja, hisz a kettő szembeállítása nagyon jól előhívja a liberális – konzervatív, vagy urbánus-népi, Budapest - vidék konfliktus gondolati sémáit. Arról nem is beszélve, hogy ezeket a sémákat mozgósítva lehet jól biztosítani az 1-es válaszra érkező szavazatok számának maximalizálását, áttételesen pedig a saját tábor részvételét a kérdőíves akcióban. 

 2.) Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmánynak korlátoznia kell az állam mindenkori eladósodásának mértékét, ezzel is felelősséget vállalva a jövő nemzedékekért. Mások szerint az alkotmánynak nem szükséges ilyen garanciát tartalmaznia. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmány határozzon meg egy maximális szintet, amely fölé az államadósság nem emelkedhet, azaz ezt a korlátot minden eljövendő kormánynak, minden körülmények között tiszteletben kell tartania.

2-Az új magyar alkotmány határozzon meg egy maximális szintet, amely fölé az államadósság nem emelkedhet, azonban engedélyezzen kivételt gazdasági krízishelyzet esetén a mindenkori kormányok számára.

3- Az új magyar alkotmány ne tartalmazzon az államadósságra vonatkozó korlátot

4- Nem tudom megítélni a kérdést.

Az én választásom 3.

Indoklás:

Egyrészt, hogy ez egy tipikusan olyan kérdés, amiről akkor tudnék dönteni, ha pontosan tudnám, a külnböző típusú (külső, belső stb.) államadósságok milyen hatással vannak 

a)      A gazdasági növekedésre

b)      A befektetők szándékaira

c)       Az inflációra

d)      A bérek alakulására

e)      Biztos van még hatással valamire

Nem arra akarok kilyukadni, hogy vannak kérdések amelyekben az átlagember nem tud dönteni. Hanme arra, hogy ha egy ilyen, speciális témában kérdezem meg a véleményét, akkor illik tájékoztatást is adni. Legalább arról, hogy miért teszem fel a kérdést, és mik az alapvető fogalmak és vitapontok, vagy hol lehet utánemenni a dolognak.

Másrészt, vannak ennél fontosabb, az Alaptörvényben mindenképpen megjelenő kérdések: a béke és háború, a szabadság korlátozása, az alkotmánybíróság jogköre, stb stb. Persze ezek egy része nincs a jelenleg tematizált témák között, így érdektelennek tűnnének (nem kelthetnék a valódi konzultáció látszatát sem) más része (Alkotmánybíróság) veszélyes. Az államadósság ügye annyira bonyolult lehet, hogy bármilyen eredmény mellett megmagyarázható, miért mást írtunk a szövegbe.  

Miért nem a második, vagy a negyedik lehetőséget választom? A negyedik lehetőséggel szabad kezet adnék a kormánynak, ezt nem akarom, mert nem bízom bennük. A második lehetőséggel olyan helyzetet teremtenék, amellyel a mindenkori kormány belátására bíznám a helyzet értékelését. ezzel annak teremtenénk legitim hátteret, hogy a politika a rövidtávú érdekeinek megfelelően játsszon a krízishelyzet fogalmával, ami roppant károkat okozhat egy társadalom önképének alakulásában.

A 3-as válasz ezzel szemben kifejezi a demokratikus berendezkedés egyik elemébe, a politikai felelősségbe vetet hitemet. Azaz a kormány felelősen dönt ebben a kérdésben, hiszen az államadósság csupán egy gazdasági mutató, és egyáltalán nem biztos, hogy annak mértéke határozza meg a helyzetünket vagy elszaladása minden esetben eredendően rossz. Ha pedig rosszul dönt, a sajtó,a  civilek és az ellenzék majd ráhúzza a vizes lepedőt és  következő választásokon lehúzzuk a WC-n a kormánypártokat a költségvetési politikájukkal együtt.     

Nos, itt vannak ezek a kérdések, amiket állítólag majd postán is megkapunk. Arra gondoltam, én leírom, mit válaszolnék, és a legjobb tudásom szerint igyekszem megindokolni, miért. Naponta, kétnaponta igyekszem válaszolni 1-1 kérdésre.

1.)  Vannak, akik szerint az új magyar alkotmánynak csak az állampolgárok jogait kellene deklarálnia, kötelezettségeket nem. Mások szerint a jogok biztosítása mellett a legfontosabb, a közösség iránti felelősségünket kifejező állampolgári kötelezettségeknek (munka, tanulás, honvédelem, környezetünk védelme) is helyt kell adni a dokumentumban. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmánynak csak az állampolgári jogokat kellene deklarálnia.

2- Az új magyar alkotmánynak a jogok mellett az állampolgári kötelezettségekre is ki kell terjednie.

3- Nem tudom megítélni a kérdést.

Az én döntésem: 1-es

Indoklás:

Elöljáróban, kicsit zavarban vagyok, ugyanis nem tudom pontosan mire gondolnak, amikor állampolgári jogokat mondanak. Ezek nagy része az emberi jogokból, politikai szabadságjogokból és szociális jogokból vezethetőek le. Kevés olyan jogunk van, amely kifejezetten állampolgársághoz kötött. Ilyen mondjuk az önkormányzati vagy parlamenti választásokon való indulás és választás joga.

1. A legfontosabb kötelesség: Mások jogainak tiszteletben tartása: 

Az alkotmányos berendezkedés azt jelenti, hogy jogállami elveket követünk. Más esetben nincs értelme alkotmányról beszélni. Ez egyben azzal jár, hogy az állampolgárokra kiterjedő jogok meghatározása magában foglalja a legfontosabb kötelezettséget: Tiszteletben kell tartanod mások, a tiéddel egyenlő tartalmú, egyenlő értékű jogait.

2. Az állampolgárok védelme

A jogszabályokat a mi parlamentáris rendszerünkben tulajdonképpen a kormány alkotja meg. De mindenképpen a politikai elit amely a legfőbb és legerősebb hatalom birtokosa. Ez az elit bizonyos (mondjuk ideológiai, vagy gazdasági) értelemben szegmentált, ami önmagában  biztosíthat némi demokratikus kontrollt (vagy legalább a különböző érdekek kontrollját), de szociológiai értelemben kevésbé, tehát az érdekei akkor is egybeeshetnek ha egyébként ádáz harcot vívnak egymással.

Emellett létrejöhetnek olyan időszakok is, amikor egészen homogénné válik,  vagy 1-1 csoport túlhatalomra tesz szert (Ld. kétharmadot szerez a Parlamentben.) Az Alkotmánynak fel kell készülnie arra, hogy ilyen esetekben megvédje a túlhatalomtól az állampolgárokat. Ergo az alapvető jogok kulcsfontosságúak.

Azoknak a kötelességeknek kell benne lenniük az Alkotmányban amelyek nem szabályozhatóak alacsonyabb szinten. Ilyen a honvédelem kötelessége, hiszen ez arra szólíthatja fel az állampolgárt, hogy veszélyeztesse az életét a közösség érdekében.

3. A jogok köre egyértelmű, a kötelességeké nem

Itt a kérdésben rejlő turpisságra hívnám fel a figyelmet: amikor állampolgári jogokról beszélünk, a jelenlegi gyakorlat és nemzetközi egyezmények (ENSZ Emberi Jogi Egyezmény, Az emberi jogok európai egyezménye stb.) elég jól kijelöli ezek körét. A kötelességekben nincs ilyen egyetértés. A második válasszal kvázi szabad kezet adunk a kormánynak arra, hogy kitalálják, milyen kötelezettségei is leszek az Új Magyar Állampolgárnak. Már a felsoroltak is arra utalnak, hogy ők kívánják megmondani a tutit és olyan kötelezettségeket szabnának meg amelyek kijelölnék az erkölcsös élet kereteit. A tanulás és a munka ugyanis nem kötelesség. Egyrészt mindenki annyit és azt tanul amennyit akar, másrészt kérdés, hogy mit nevezünk tanulásnak és munkának. Az élet értelmesen és tartalmasan eltölthető a formális intézményeken kívüli világban is, amit úgy tűnik a jelenlegi kormányzat nehezen hajlandó elfogadni.

4. A jogok és kötelezettségek viszonya

A kérdésfeltevés arra emlékeztet amikor pedagógusok azon rinyálnak, hogy a diákoknak mér mindig csak  a jogait hangsúlyozzák. Meg, hogy előbb  a kötelességek, aztán a jogok. Ebben a kérdésben jellemzően kétféle megközelítésről hallunk:

a) Ha a kötelezettségeket teljesítettük, élhetünk a jogainkkal

Ha megetted a spenótot, kaphatsz a desszertből. Ez az alapvetően konzervatív (és mondjuk legalább 40 éve komoly befolyással nem bíró) gondolat Az alapvető jogokat valamiféle bónusznak tekinti, kiváltságnak, amit ki kell érdemelni.

b) A jogok és kötekezettségek egymástól függetlenek.

Ez a klasszikus liberális http://hu.wikipedia.org/wiki/Liberalizmus érvrendszer. Azért, hogy nem eszem meg a levest, büntetésképp nem kapok desszertet. De ez nem jelenti azt, hogy elveszíteném a jogom az evésre, ha éhes vagyok.

Az ebéd példa kibővítésére azért van szükség, mert azt feltételezzük, hogy vannak olyan jogok, amelyek elidegeníthetetlenül megilletik az embert. Hiszen vele, vagy az ember mivoltával szervesen összetartozó tulajdonságait védik. Ilyen például az élethez való jog, a méltósághoz vagy a személyi szabadsághoz (önrendelkezés) való jog.  

A desszertevés joga azért nem ilyen, mert ha egyszer nem eszek desszertet, a világ nem dől össze (jójó, 5 évesen mg úgy érezzük). Ha azonban egyáltalán nem kapok kaját, az már más tészta. Könnyű belátni, hogy az evéstől való eltiltás az ember életét, életminőségét veszélyeztetné.

c) A kötelezettségek teljesítésének feltétele a jogok érvényesülése

Ez a harmadik álláspont kevésbé gyakori, de ez az, amelyik nekem a leginkább szimpatikus. Mondjuk a klasszikus politikai filozófiai hármasból ez lehetne a balos. 

Azaz a kötelezettségek teljesítéséhez a jogok biztosítása előfeltétel. Akkor tudom megenni a másodikat ha a hús nem égett, a saláta nem romlott vagy mérgezett. Ellenkező esetben ez nem várható el, és a desszert is jár.

Az adófizetés feltétele például az, hogy átlátható, egyszerű, a jószándékot feltételező szabályozás legyen., vagy hogy az adók befizetése után is maradjon annyi, amiből meg tudunk élni (be tudjuk fizetni a számláinkat stb.). De legalább az ennek megteremtéséhez való segítő szándékot lássuk a hatalom részéről.  Vagy a tanuláshoz a megfelelő feltételeket kell biztosítani, a megfelelő tanárokat, infrastruktúrát stb. Ha mindent megtettem ami tőlem telik, akkor számonkérhetem, hogy hogyan tanul a gyerek, vagy hogyan viselkedik az órán.

A napokban érkezett a hír, hogy az új alkotmánnyal kapcsolatban minden választójoggal rendelkező polgár kérdőívet kap majd.

Ez aztán a gesztus, gondolhatnánk első pillanatban, majd, miután kicsit belegondolunk rájövünk, hogy nincs szó másról, mint egy puszta marketing akcióról. Már megint hülyének néznek.

  Koncepcionális problémák

A kérdőív alig-alig ismert koncepciójával kapcsolatban eleve kérdések merülnek fel.

A) A megkérdezettek köre

Amikor középiskolás voltam, a tanáraim gyakran azt mondták: maguk még nem is állampolgárok, mert nem nagykorúak.. Na, abban, hogy a választójoggal rendelkezőket kívánják csak megkérdezni, körülbelül ilyen attitűd rejlik. Miért ne lehetne fontos egy 16-17 éves fiatal, vagy egy gyámság alá helyezett öreg néni véleménye? Miért ne lenne fontos az, hogy a közügyektől (értsd választhatóság, választás) eltiltott börtöntöltelék mit gondol? Nem is beszélve a letelepedési, tartózkodási engedéllyel itt élőket vagy a menekülteket. A tapasztalataik, szempontjaik rengeteg hasznos adalékkal járulhatnának hozzá egy jobb Alkotmány megalkotásához.  

Na és itt vannak az újdonsült, ám szavazójoggal még nem rendelkező állampolgáraink is. Meg az őket segítő intézmények. Mellesleg nehogy azt higgyük, hogy nem kell majd egyeztetni a szomszédos államokkal arról, hogy az ott élő kettős állampolgár milyen jogosítványokat kaphat.

Másrészt úgy tekintik, az Alkotmánynak csupán egyének az alanyai, csak az egyének életére van hatással. Ámde ez nem így van, hiszen az olyan alapjogokat és kötelességeket határoz meg, amelyek alapján szerveződünk, gyülekezünk, vállalkozunk, dolgozunk, politikai és bürokratikus, vagy éppen oktatási intézményeket hozunk létre. Sőt, ilyenek létrehozására kötelezheti az államot. Nyilván nehéz elképzelni, hogy az új Alkotmány megalkotása után nem lesznek iskolák, kórházak, egyesületek, szakszervezetek, hadsereg vagy bíróság. Ezekre nézvést az alaptörvény fontos következményekkel jár, így a szervezetek tagjait érdemes lenne nem csupán egyénként, hanem testületileg is megkérdezni.

B) Párbeszéd vs véleményezés

Többször kiderült már, hogy a Kormány és pártjai számára – ezzel feltehetően nincsenek egyedül politikai szereplőink között -  a konzultáció azt jelenti, hogy elküldheted, leírhatod a véleményed, mi azt esetleg meghallgatjuk, elolvassuk és eldöntjük, mi lesz vele. Ezt véleményezésnek hívják, aminek legitim helye lehet egy döntési folyamatban, de nem keverendő össze a valódi párbeszéddel, vagy konzultációval, amelynek a célja az, hogy az érintettek részletesen megismerjék egymás álláspontjait és konszenzusos vagy közösen kidolgozott egyéb megoldásokat alakítsanak ki. Valahol azt is olvastam, a 2005-ös nemzeti konzultációhoz hasonló folyamatot is tervez Orbán (az aztán nagyszabású volt..), önkormányzati közmeghallgatásokat és jogi karokon vitafórumokat rendeznek majd. Az előbbin nincs lehetőség érdemi vitára, a kommunikáció rendszerint kérdések és válaszok formájában zajlik. Maximum egyfajta közhangulat felmérésre lehet jó. Na meg arra, hogy jól nézzen ki.

Az utóbbi forma érdekes lehet, szakmai vitaként feltehetően az is lesz, ha lesz. Azt később fejtem ki, miért nem hiszem, hogy - ha meg is valósul - bármi hatása lenne az Alkotményozás folyamatára. Elöljáróban elég a Pázmányon lezajlott vita eredményeire (nulla) gondolni. 

  A tartalmi kérdések: Mit is véleményezünk? 

Nem lehet tudni, miről kérik ki a véleményünket. A jelenlegi koncepcióról? Egyáltalán, mi a jelenlegi koncepció? Az A, mint Alkotmány oldalon egy magántervezetet tettek közzé (ami elég nevetséges egy EP képviselő és az alkotmánybizottság alelnöke kezdeményezésére létrejött blogon). 

A véleményünket kérhetik a közember számára érthetően megfogalmazott tartalmi kérdésekben és egy megszövegezett normaszövegről, egyben, vagy paragrafusonként, nyílt vagy zárt kérdésekkel. Nem tudjuk, melyik lesz. Szélsőséges esetben feltehetik azt a kérdést is: "Megfelel-e Önnek a fenti szöveg? Válaszlehetőség? 1) Igen, 2)  Nem, 3) Nem tudom." Akár arra is lehet kérni a polgárokat, hogy minden gondolatébresztő segítség nélkül írják le, mit tennének az Alkotmányba. 

Ráadásul míg az érthető szövegről mindenki képes dönteni, annak átalakítása normaszöveggé nem egyszerű technikai kérdés, komoly tartalmi változásokon mehet át, és fordítva, a normaszöveg végleges lehet, de nem biztos, hogy mindenki tud róla dönteni.

  Mi történik a véleményünkkel?

A Konzultációs Testület dönti el, mit építenek be és mit nem? Mi a viszonya az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottsággal a Szájer József vezette testületnek? (Amiben már megint nincs képviselője egyetlen ellenzéki pártnak, vagy bármilyen civil szervezetnek, szakszervezetnek, érdekegyeztető tanácsnak sem.)

Az biztosnak látszik, hogy a kérdőívezés egyszeri akció. A rendelkezésre álló idő nem tesz lehetővé több kört, így csak egy verzióra reagálhatunk, a vélemények begyűjtése után kialakított  koncepcióról már -legalábbis ebben a formában - nem mondhatunk véleményt.

Folyt köv. Így is elég hosszú lett egy olvasásra. A következő etapban szegényes projektmenedzsment ismereteimet felhasználva egy nagyon jóindulatú ütemtervet és költségvetést készítünk majd a projektnek..