Az előre tervezett bejegyés menetrendet muszáj egy kicsit megszakítanom. Van itt egy ismerősöm, akivel most sikerült összatelálkoznunk. Tegnap este vele meg abarátaival elmentem két helyre. Az első helyen egy nagy repertoárral bíró, nagyon profi zenekar játszott, igazi bulizenét, a rockn'roll-tól a hip-hopig.

A második helyre negyed 3 után értünk, Greenich Willage-ben van ez is, mint az első. 

Egy alagsor, ahol lehet biliárdozni, csocsózni, és pingpongozni, meg sakkozni. Rengeteg pingpongasztal van az asztalok egy részére meg eleve fel van festve a sakktábla és kinn vannak a bábuk, vagy sakkasztal.

És hát egy kicsit lepukkant klub, szakadt székekkel, alacsony menyezettel. Valami jammalős estébe csöppentünk bele, a zenekarok, illetve a zenészek folyamatosan váltották egymás. Jó kis jazz, jó kis improvizációkkal, zongora, bőgő, 2 szaxofonos hölgy, több trombitás, klarinét.. 

Feketék, fehérek, kínaiak együtt.

Kedden egy másik közeli helyre ültem be, ott belépő sincs (de 7 dolcsi egy sör, ami nem is drága itt), egy elképesztően jó kis jazz-blues zenekar játszott.

Most kezdem el úgy érezni hogy vissza akarok jönni.

Nos, a Szobor az elmúlt 124 év alatt kétségkívül az amerikai identitás egyik fontos elemének szimbólumává vált. Az egyén szabadsága ma is rendkívül fontos - egyébként ez áll egyébként az egészségügyi reformról folyó viták hátterében is.

Persze hogy arról, Amerika mindig is a szabadság földje volt, nekünk, tudatlan turistáknak kétségünk se legyen, a kompra szállás előtt két tábla fogadja az érkezőt.

  A két táblához több, mint egy óra sorbanállás, két sor (egy a jegyekért, egy pedig a szigetre vivő komphoz) megjárása után, és a reptereken szokásos biztonsági ellenőrzésen keresztül vezet az út. A Szabadság sorát természetesen egyszerű fém kerítés – na meg a benső fegyelem - szegélyezi.

Folytatjuk Ellis Islanddel és a bevándorlókkal, hamarosan.. (Utána meg Holocaust topic, hogy ezen is túlessünk..) 

A szobor története érdekes. A teljes történettel senkit nem untatnék, a Wikipédián (http://en.wikipedia.org/wiki/Statue_of_Liberty) vagy a szobor honlapján http://www.nps.gov/stli/index.htm) utána lehet olvasni.

Néhány dolgot azonban kiemelésre érdemesnek tartok, mert szerintem jól jellemzi az Államokat, illetve a történetét. Az alábbiakat persze csak óvatosan, elsősorban benyomások alapján írom le, könnyen lehet hogy tévedek.

1.       A szobor ajándék a franciáktól – benne a III. Napóleon uralmát nem szívelő francia polgárok vágya fogalmazódik meg a hőn áhított politikai rendszer után.

Szerintem ebben van valami, ami az Államok és Európa kapcsolatát jellemzi. Amerika már története kezdetén is a vágy tárgyaként jelent meg az európaiak számára. Először a felfedezők és kereskedők, majd a sikerre, gazdagságra áhítozó kisemberek tekintettek rá így.  Ha Európán kívüli igazodási pontot keresünk, ma is erre nézünk. Az Egyesült Államok egyszerre a szabadság, a civil társadalom és demokrácia zászlóvivője, a lehetőségek hazája, a modern rabszolgaság és a fogyasztói társadalom rákfenéinek szülőatyja vagy a környezeti problémák iránti vakság ikonja, a szabad piac szószólója, a gazdasági felelőtlenség állama és a válság oka és okozója. Mióta itt vagyok határozottan érzem, milyen leegyszerűsítően, általánosítóan gondolkodunk az USA-ról. Ez persze természetes, csak az a gond, hogy ez esetben gondolataink tárgya erős szimbólum, ami komoly energiákat, érzelmeket képes mozgósítani.  

A szimbólum jelleg oka bizonyára sokrétű. Mindenestre a távolság ellenére a történetünk összefonódott, és az Államok a 20. században különösen megmentőként vagy a bajok okozójaként jelent meg (világháborúk, gazdasági válságok). Emellett talán az USA-t még érteni véljük, hisz mégiscsak európai gyermek. 

Amerika érzésem szerint hasonlóan tekint Európára. Az építészetében hangsúlyosan érzékelhető  birodalmi jelleg egyértelműen a modern európa közvetítette görög-római kultúrára való utalásokkal van tele. Találkozunk ugyan gótikával is a 20. századból (egy 1946-ban épült kis gót templommal találkoztam, vagy a Greenwood Temető főbejárata), de főleg a neoklasszicista építészet, formák jellemzőek a középületek tervezésében. Mintha a Nemzeti Múzeumot látnánk 1000 példányban, különböző méretekben.  Az európai divatmárkák jelentik az igazi luxusdivatot, az elit pedig európainak tűnő külsőségekkel veszi körül magát. És persze Európa a tengerentúl (nem Kína, vagy Japán). 

2.      A szobor befejezését az amerikaiak adakozása tette lehetővé. Nem csak a gazdagok, hanem szegények és gyerekek is adtak a projektbe (az utolsó fázisra Pulitzer kampánya hozta össze a pénzt. Iskolás gyerekek adták össze a lóvé egy jelentős hányadát.) A szoborba Sam bácsi egy fityinget nem adott. 

   Az adakozás gyakorlata ma is jelentős az országban. 2008-ban 289 milliárdnyi USD-t http://nccs.urban.org/statistics/quickfacts.cfm sikerült az amerikaiaknak adományozni. Ez fejenként majdnem 1000 USD lenne. Benne vannak azonban a cégek és más  nem állami szervezetek is, de a meglepő az, hogy ebből 229 milliárdot magánszemélyek adtak össze. Nem csak nagy adományokról van szó, teljesen mindennapos látványt jelentenek a különböző helyi csoportok vagy segítő szervezetek aktivistái, dime-okat vagy nikkeleket (10 és 1 centes) kérve.  De gyűjt a Kmart is rákos gyerekeknek, dolláronként. Csak hogy érzékeltessem, ez mit jelent: Nálunk jelenleg ugyan nincs pontos adat, de az 1%-okból 9,9 milliárd gyűlt össze 2008-ban nonprofit szervezeteknek. Ez 52,1 millió dollár, a nonprofitok teljes magánszemélyektől származó bevételei pedig 125 milliárd Ft-ot tettek ki. Az egész az 1%-al együtt összesen 630-40 millió dollár körül van. Ebben benne vannak a tagdíjak is, ami az amerikai pénzben nem, méghozzá elég jelentős aránnyal. (viszont nincsenek benne a cégek). Így ez fejenként kb. 65 dollár lenne évente. A legutolsó kutatás 2004-ben készült, e szerint majdnem 20 milliárd pénzbeni támogatást adtak a magyarok nonprofit szervezeteknek (egyházakat és politikai pártokat is beleértve). A kutatók szerint ez az összeg az 1993-as háromszorosa (de még így sem inflációkövető), így ha ennek az ütemnek megfelelően növekedett, akkor 2009-ben 26 milliárd forint körülire kell becsülnünk az adományok összegét. Nagyjából 2600 Ft/fő, azaz 13-14 dollár.

http://nonprofitkutatas.hu/letoltendo/gyorsjelentes.pdf  

3.      Végül egy roppant jellemző érdekesség: Ha már megvolt a Szobor, az amcsik egyből azon kezdtek el gondolkodni, hogyan lehetne hasznossá tenni azt, így megpróbáltak világítótornyot csinálni belőle (eleinte nem sok sikerrel).