2012.02.16. 23:47
Occupy ÁJK – Radikális mainstream?
Magyarországon terjedőben vannak a radikális, rendszerkritikus mozgalmak, illetve az azok eszközrendszerét alkalmazó csoportok. Úgy tűnik, ezek közé tartozik a Hallgatói Hálózat is. A tegnapi tüntetésen feltűnt néhány radikális szocmunkás, és gondolom ott volt pár Occupy Budapest tag is. De persze a lényeg az ÁJK IX. előadójának ideiglenes elfoglalása volt. Sajnos(?) ez utóbbiról lemaradtam, csak a tüntetés unalmasabb részén vettem részt. Az akciót a HH szervezői sikeresnek, az ELTE E- és ÁJK HÖK feltehetően nevetségesnek és elhibázottnak ítélik majd. Számomra azonban nem ez a kérdés. Az esemény hírértéke jelentős, és vitát generál.
A HH minimum ügyes volt, ez nem vitás. Az alábbiakban azonban megpróbálom kicsit átgondolni az akció által felvetett kérdéseket. Ezek a kérdések a radikális, alternatív stb. mozgalmak esetében is relevánsak lehetnek, azonban a Hallgatói Hálózat nem tartja magát radikálisnak, és egyelőre nem a fennálló társadalmi berendezkedéssel szemben határozza meg magát, csupán annak korrekcióját hangsúlyozza. Éppen ezért a “radikális” eszközök alkalmazásának problémái fokozott hangsúllyal esnek latba.
- Tartalom és forma: Az első kérdés a forma és a tartalom kapcsolata. Vajon mennyiben tereli el a lényegi kérdésekről a figyelmet a rendbontó, határokat feszegető forma? Az ügyre vagy a szervezetre hívja fel a figyelmet?
- Egy mindenkiért, mindenki egymás ellen: Számomra kérdés, hogy a teremfoglalás nem állítja-e szembe egymással az amúgy közös érdekű egyetemvezetést és hallgatói csoportokat? Vajon mennyi a HÖOK-HaHa vetélkedés szerepe a dolgok alakulásában? (Az ELTE HÖK reakciója nem csak béna volt, hanem rettentő visszatetsző is.)
- Semmit velünk a tudtunk nélkül: Bár nem vittem magammal FM adás vételére szolgáló eszközt – nem is tudom, hogy ez segített volna-e – én bizony nem tudtam, mi fog történni az ÁJK-n. Számomra úgy tűnt, hogy azok sem, akik körülöttem voltak. Ha ez igaz, úgy rángattak át egy rakás embert az ÁJK-ra, hogy azok nem tudták, pontosan mire is szerződnek. Ezzel nem csupán az a probléma, hogy nagy felelősséget ró a szervezőkre, hanem számomra alapvetően ellentétesnek tűnik az akció követeléseinek szellemével. A sokszor elhangzó, „Semmit rólunk, nélkülünk” jelszó feltételezi azt is, hogy a HH sem tesz semmit az általa képviselt vagy mozgósított emberek nélkül. Persze ez nehéz, hiszen egy ilyen akció megszervezése nem megy a nyilvánosságban, elveszíti a meglepetés erejét, megakadályozhatóvá válik stb. Vajon hogyan lehet megoldani ezt a problémát?
- Forradalmi párhuzamok: A helyzetet a HH olyan rendkívüli állapotként mutatja be, amely megengedhetővé teszi a normák felrúgását. „Ma ne menj be az órára, ez most fontosabb, mint hogy benn töltsd az időt!” hangzott el a tüntetésen többször is. Egy tüntetésen, ami az oktatás elérhetőségéért zajlik, ez visszatetsző. Ehelyett ésszerűbb lett volna az intézmények és középiskolák együttműködését kérni. Hiszen itt nem pártpolitikai kérdésekről, hanem az óriási demokratikus deficitről, a keretszámcsökkentés módjáról van szó.
Nem szeretném kizárólag a kérdéseket, kritikákat hangsúlyozni. Az akció számomra nagyon pozitívnak tűnő végkicsengése a helyi csoportok megalakulására vonatkozó igény. Hiszen a legfontosabbnak azt tartom, hogy olyan valódi közösségek szülessenek, amelyek képesek az érdekartikulációra és véleménykifejezésre és bázisai lehetnek a közösségi, civil részvételnek is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tengelytores.blog.hu/api/trackback/id/tr334121238
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a.p. 2012.02.17. 02:11:12
A sit-in szerintem egyike a számos lehetséges tiltakozási módnak. Vannak előnyei és hátrányai. A cikkben felvetett kérdések nagy része szerintem is jogos, bár a konkrét akciót én talán kedvezőbb színben látom.
A módszer előnyei:
- Látványos, figyelemfelkeltő.
- Azonnali választ kényszerít ki.
- A résztvevők nem csak a gondolataikat hanem az indulataikat is kifejezhetik az akcióban (békés módon!).
- Meghagyja az egyének szabadságát. Aki bement az egyetem épületébe, önként ment be, és tudta, hogy ez már nem a bejelentett demonstráció része. Bent ki-ki saját maga dönthetett róla, hogy szólásra jelentkezik, tapsol, nem tapsol vagy elhagyja a termet.
- Erőszakmentes.
- Szerintem az eszköz összhangban volt az üzenettel is. Kifejezte, hogy az egyetem a hallgatóké, és hogy beleszólást követelnek az őket érintő döntésekbe.
A módszer gyenge pontjaira a cikk elég jól rámutat. Még kettőt emelek ki:
- Kockázatos. Sok múlik a körülményeken és az érintettek pillanatnyi reakcióján. Most a dékán jó fej volt, és a résztvevők is hajlandóak voltak maguktól kijönni az épületből. Az EHÖK ügyetlen nyilatkozata pedig csak segítette a demonstrálókat.
- Az akciót megelőző titkolózás őszintétlenségre kényszeríti a szervezőket a bejelentett demonstráció szervezése és lebonyolítása során.
A módszer előnyei:
- Látványos, figyelemfelkeltő.
- Azonnali választ kényszerít ki.
- A résztvevők nem csak a gondolataikat hanem az indulataikat is kifejezhetik az akcióban (békés módon!).
- Meghagyja az egyének szabadságát. Aki bement az egyetem épületébe, önként ment be, és tudta, hogy ez már nem a bejelentett demonstráció része. Bent ki-ki saját maga dönthetett róla, hogy szólásra jelentkezik, tapsol, nem tapsol vagy elhagyja a termet.
- Erőszakmentes.
- Szerintem az eszköz összhangban volt az üzenettel is. Kifejezte, hogy az egyetem a hallgatóké, és hogy beleszólást követelnek az őket érintő döntésekbe.
A módszer gyenge pontjaira a cikk elég jól rámutat. Még kettőt emelek ki:
- Kockázatos. Sok múlik a körülményeken és az érintettek pillanatnyi reakcióján. Most a dékán jó fej volt, és a résztvevők is hajlandóak voltak maguktól kijönni az épületből. Az EHÖK ügyetlen nyilatkozata pedig csak segítette a demonstrálókat.
- Az akciót megelőző titkolózás őszintétlenségre kényszeríti a szervezőket a bejelentett demonstráció szervezése és lebonyolítása során.
Kabar 2012.02.17. 10:56:29
Ezzel nagyjából egyetértek, időközben a Facebookon kialakult vitában kiderült, hogy szóróanyagok a játékszabályokkal, következményekkel voltak az ÁJK-n. Hozzám előtte ilyen nem jutott el. A kérdések szerintem elsősorban a továbblépéssel kapcsolatban merülnek fel, ha a Hálózat nagyobb lesz, sikerül helyi szervezeteket alapítani (Eddig én egy pécsi és egy BTK-s szervezet alakulásáról értesültem, és tudok az ELTE Lágymányosi Campusán működő LÉK-ről) akkor ezek milyen elvek mentén működnek együtt.
zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2012.02.17. 14:57:19
Először is annak a problémája, hogy az embereket nem kérdezték meg. A közvetlen demokráciának vannak fizikai korlátai. Négy-öt ember meg tudja helyben beszélni egymással, kinél van üres kégli, de egy tüntetés résztvevőivel nem lehet egyenként. A résztvevőkért különben is a szervezők vállalják az elsődleges felelősséget, az ő kezükben van a döntés és a kockázat is. Márcsak mert - előző hozzászóló véleményével ellentétben - a tömeg nem csupán emberek összessége, hanem egy külön egység. Ha az ember egy tömegnek a része, onnantól a viselkedéseit már nem az ő egyéni döntései határozzák meg. Jómagam a 4K! egyik tüntetésén voltam úgy, hogy a szervezők veszélyes helyzetbe vitték a tömeget, amely boldogan követte őket. Kell tehát ahhoz egy bizonyos fokú érettség, hogy egy szervezet egy tüntetést le tudjon vezényelni, és ahhoz is, hogy az egyén tudjon mérlegelni aközött, hogy kinek a tömegébe hajlandó beállni. Azt hiszem, a HaHa szervezői ezt az érettséget elérték, és ezzel nagyban emelték a magyar civil szféra színvonalát.
A másik kérdés, hogy mi a teendő, ha nincs törvényes keret a demokratikus jogok gyakorlására? Magyarul ha az állam nem működik demokratikusan? Akkor bizony törvénytelenül kell fellépni. Lehet, a teremfoglalással történt szabálysértés, azaz a fennálló törvényekkel szembeni aktív-passzív erőszak - de önmagában az mond ellent minden normának, hogy az egyetem diákjainak külön kell engedélyt kérniük, hogy használhassák azt az épületet, amit miattuk tartanak fenn, ráadásul még pénzt is akarnak követelni érte. Felháborító.
Nyugaton 1968-ban, minálunk meg 1980-ban - amikor a lengyelországi események kapcsán gyűlt össze az egyetemi diákság, hasonló körülmények között. (Csak akkor KISZ-nek nem volt akkora arca, mint ma az EHÖK-nek.) De ha már az évszámoknál tartunk, az '56-tal való párhuzam sem teljesen lehetetlen. Nem mintha a két esemény súlya és jellege között nem lenne alapvető különbség, de az alapelv, miszerint az állami önkényt csak azzal arányos erőszakkal lehet megfékezni, már akkor elég tanulsággal szolgált, és a történelem is utólag a forradalmárokat igazolta.
Most még nálunk is csak egyelőre még csak egyetemfoglalás volt.
A másik kérdés, hogy mi a teendő, ha nincs törvényes keret a demokratikus jogok gyakorlására? Magyarul ha az állam nem működik demokratikusan? Akkor bizony törvénytelenül kell fellépni. Lehet, a teremfoglalással történt szabálysértés, azaz a fennálló törvényekkel szembeni aktív-passzív erőszak - de önmagában az mond ellent minden normának, hogy az egyetem diákjainak külön kell engedélyt kérniük, hogy használhassák azt az épületet, amit miattuk tartanak fenn, ráadásul még pénzt is akarnak követelni érte. Felháborító.
Nyugaton 1968-ban, minálunk meg 1980-ban - amikor a lengyelországi események kapcsán gyűlt össze az egyetemi diákság, hasonló körülmények között. (Csak akkor KISZ-nek nem volt akkora arca, mint ma az EHÖK-nek.) De ha már az évszámoknál tartunk, az '56-tal való párhuzam sem teljesen lehetetlen. Nem mintha a két esemény súlya és jellege között nem lenne alapvető különbség, de az alapelv, miszerint az állami önkényt csak azzal arányos erőszakkal lehet megfékezni, már akkor elég tanulsággal szolgált, és a történelem is utólag a forradalmárokat igazolta.
Most még nálunk is csak egyelőre még csak egyetemfoglalás volt.
Kabar 2012.02.18. 09:36:55
@zupasta: Azt gondolom, hogy nincs olyan "törvényszerűség" amely az erőszakot legitimálná. Az mindig csak a rosszabbik megoldás lehet, tudatában annak, hogy éppen nem sikerült megtalálni az erőszakmentes lehetőségeket. Szóval szerintem nincs ilyen alapelv.