Tegnap két dolog történt a Parlamentben:

1. Elfogadták a választási eljárásról szóló törvényt. 
2. Gyöngyösi Márton zsidózott egy nagyot, amire  a kormány udvariasan reagált. Ebből jó nagy botrány lett. 

Vajon miért éppen ezen a napon jutott eszébe az izraeli-palesztin konfliktusról interpellálni Gyöngyösi Mártonnak? Napokkal a tűzszünet megkötése után? És miért éppen a választási eljárási törvény elfogadásának napján? 

És miért nem reagált keményebben a kormány? Ne feledjük, Baráth Zsolt tiszaeszlári vérvádról szóló beszédére a kormány közleményben reagált: "Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartják" az elhangzott kijelentést, az ugyanis "ellenkezik mindennel, amit a magyar Országgyűlés és a kormány alapvető értéknek tekint" (ld. a HVG cikkében).

Este Schmuck Andor feltűnt az ATV-ben és könnyes szemekkel mondta Kálmán Olgának: "Én megértem, hogy ez a döntés most nagyon fontos, hogy a választási regisztrációról nagyon sokat fogunk még beszélni, de ami ma a Parlamentben történt, számomra felfoghatatlan […] lényegtelen egyébként, hogy most a választási regisztrációval mi lesz, mert erről fogunk beszélni eleget”

Schmuck Andor és még sokan mások elvégzik azt a munkát amit vártak tőle: eltereli a figyelmet a választási eljárási törvényről. A tegnapi nap vezető hírévé a JOBBIK-os mondatai váltak. Tüntetés szerveződik az ügyben. Közben mellékessé, másodlagossá válik a választójog szűkítésének és az ellenzékiek számára szűkülő kampánylehetőségek irányába mutató szabályozás. 

Nem mellékesen arról is elfeledkezünk, hogy egyetlen ellenzéki párt sem volt képes már hetekkel, hónapokkal ezelőtt elkezdeni az előre látható jogszabály ellen tiltakozó tüntetés és sztrájk megszervezését. Amely  - ha már a választási regisztráció miatt úgyis összejön - , Gyöngyösi Márton szavaira is megfelelő súllyal reagálhatott reagálhatott volna.

Úgy tűnik tehát, az antiszemita figyelemelterelő hadművelet működik: Mi pedig jogos felháborodásunkban elfelejtjük: attól még nem lesz demokrata az ember, hogy nem nem antiszemita, azonban ha érti és műveli a demokráciát, nagy eséllyel áll ellen a rasszizmus és antiszemitizmusa bajokra  könnyebb magyarázatokat kínáló csábításának.

Így én zsidóként azt mondom: elsősorban ne az antiszemitizmus ellen, és ne egy félművelt JOBBIK-os szavai okán,  hanem a demokráciáért tüntessetek.

A Népszabin olvastam Gyurcsány „Vagy Orbán vagy a demokratikus Magyarország” című blogbejegyzését.

A volt kormányfő ebben leírja, hogy Ő 2002 óta látta a FIDESZ jelentette veszélyt. Látta, hogyan építette ki hátországát, ásta alá a demokrácia működését, „miként destabilizálják a demokratikus kormányt”. Saját politikai cselekedeteit most úgy interpretálja, mint a FIDESZ (ősgonosz) elleni harc lépéseit. A Harmadik Köztársaság élet-halál harcának tekintette ezt a küzdelmet és e szerint küzdött. Nagyvonalúan elismeri, hogy  sok, „talán túl sok” engedményt tett ebben a harcban. 2006-tól szerinte az változott, hogy Viktorék frontális támadást indítottak a kormány ellen, amihez az Őszödi Beszéd csak apropó volt. Míg kezdetben értettük, mi baloldaliak, hogy a beszéd csupán retorikai túlzás volt, később a tömeg és a folyamatos FIDESZ offenzíva miatt utóbbinak kezdtünk hinni. Mármint, hogy valóban hazudtak. És hogy azt hittük – de legalábbis az SZDSZ - ha megszabadulunk Gyurcsánytól akkor helyreáll a rend, ki lehet egyezni az ellenséggel.

Fletó szerint a jóhiszeműek tévedtek, erre itt a bizonyíték. Az új Alaptörvény az első egyértelmű jele annak, hogy neki volt igaza, kezdettől fogva. A FIDESZ a demokráciára tör, mára pedig nem maradt választásunk, vagy Mi, vagy Orbán a tét a demokrácia.

Abban, hogy a tét a demokrácia, igaza lehet. Bár, teszem hozzá, a demokratikus működés egy olyan skála, amelyen a van-nincs között elég sokat lehet mozogni, és az MSZP kormány bizonyos kérdésekben egyáltalán nem jeleskedett. Egy magát messiásnak hívő miniszterelnök pedig eleve nem lehet demokrata, hiszen az egyetlen igazságban hisz, aminek mindent alárendel. És itt van az igazi baj.

Fletó blogbejegyzése azt bizonyítja, még mindig nem érti, mit rontott el. Hogy nem arról van szó, retorikai fogás volt-e a "hazudtunk éjjel nappal" és az "elkúrtuk", hanem arról, hogy a beszéd kiváltotta hatást nem szabadott volna figyelmen kívül hagynia. Hogy a JOBBIK-nak akkor ő ágyazott meg. Igen, a FIDESZ is könyékig benne van, de Gyurcsány nélkül nem tartanánk ott, hogy 16%-os szélsőjobboldali pártunk van, hogy szabadon masíroznak az utcákon paramilitáris szervezetek. Egyetértek Tölgyessy Péterrel is, hogy az Alkotmányozás igénye is a 2006-ban indult folyamatok terméke. 

Nem érti, hogy történelmi lehetőséget játszott el. Nem azért, mert duplázott az MSZP, hanem mert az emberek 2006-ban hittek neki és bíztak benne. A választásokat talán még úgy is megnyerték volna, ha megszorításokat ígérnek, de ha mégsem, akkor is egy erős ellenzék nézett volna szembe a FIDESZ-szel aminek ma biztosan nincs kétharmada. Sőt, ma egy erős legitimitású baloldali kormány lehetne, ami komoly reformoknak vághatna neki, nagy támogatottsággal. Mindezt a saját messianisztikus meggyőződéséért feláldozta. Ha akkor lemond, meg lehetett volna csinálni a reformokat, és még ha az MSZP 2010-ben veszít is, nem bukik ekkorát.  

Gyurcsány megint harcba hív. Megint válságkommunikációt folytat. Élet-halál harc van. Nem érti, hogy a magyar demokráciát elsősorban a folyamatos  élet-halál harc tette tönkre. A kompromisszumai, és az elmúlt 20 év politikusainak és értelmiségének kompromisszumai a Nagyobb Rossz megakadályozásának jegyében visszatekintve nem bocsánatos bűnöknek tetszenek, – persze tudom, hogy ez utólagos konstrukció – hanem saját elveik és ezzel a demokrácia lassú, de folyamatos aprópénzre váltásának. Szavazatokra. Parlamenti helyekre. Közigazgatási pozíciókra. Vagy egyszerűen csak önigazolásra.

Ahogy Heller Ágnes is megjegyezte egy interjúban, komoly hiba volt, hogy  „a liberális értelmiség is nagyon gyakran fontosabbnak tartotta a pillanatnyi politikai érdeket, mint az elveket és a demokratikus intézmények követelményeit.”

Gyurcsány blogbejegyzésének utolsó mondatai ezek:

„Leegyszerűsödött a helyzet. Nem kell taktikázni. A múlt sebei nem érdekesek. Magunk maradtunk, demokraták. Akarjuk vagy nem, együtt kell működnünk. Nem kell hosszú elemzéseket írni Orbánról és önmagunkról. Vagy ő, vagy a Köztársaság. Vagy ő, vagy a demokratikus Magyarország. Vagy ő, vagy mi.”

Ezek a mondatok ugyanerre hívnak fel: kövesd el az elmúlt 20 év hibáit újra és taszítsd még mélyebbre az országot. Nem hiszem, hogy Gyurcsány Ferenc ennek tudatában lenne, de az biztos, hogy képtelen tanulni a hibákból. A kiút nem a rövidtávú, látványos élet halál harc, és az ezzel járó leegyszerűsítő gondolkodás, hanem az elvek következetes képvielete, a hatalom színétől, arcától és demokratikus voltától függetlenül.