Tegnap két dolog történt a Parlamentben:

1. Elfogadták a választási eljárásról szóló törvényt. 
2. Gyöngyösi Márton zsidózott egy nagyot, amire  a kormány udvariasan reagált. Ebből jó nagy botrány lett. 

Vajon miért éppen ezen a napon jutott eszébe az izraeli-palesztin konfliktusról interpellálni Gyöngyösi Mártonnak? Napokkal a tűzszünet megkötése után? És miért éppen a választási eljárási törvény elfogadásának napján? 

És miért nem reagált keményebben a kormány? Ne feledjük, Baráth Zsolt tiszaeszlári vérvádról szóló beszédére a kormány közleményben reagált: "Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartják" az elhangzott kijelentést, az ugyanis "ellenkezik mindennel, amit a magyar Országgyűlés és a kormány alapvető értéknek tekint" (ld. a HVG cikkében).

Este Schmuck Andor feltűnt az ATV-ben és könnyes szemekkel mondta Kálmán Olgának: "Én megértem, hogy ez a döntés most nagyon fontos, hogy a választási regisztrációról nagyon sokat fogunk még beszélni, de ami ma a Parlamentben történt, számomra felfoghatatlan […] lényegtelen egyébként, hogy most a választási regisztrációval mi lesz, mert erről fogunk beszélni eleget”

Schmuck Andor és még sokan mások elvégzik azt a munkát amit vártak tőle: eltereli a figyelmet a választási eljárási törvényről. A tegnapi nap vezető hírévé a JOBBIK-os mondatai váltak. Tüntetés szerveződik az ügyben. Közben mellékessé, másodlagossá válik a választójog szűkítésének és az ellenzékiek számára szűkülő kampánylehetőségek irányába mutató szabályozás. 

Nem mellékesen arról is elfeledkezünk, hogy egyetlen ellenzéki párt sem volt képes már hetekkel, hónapokkal ezelőtt elkezdeni az előre látható jogszabály ellen tiltakozó tüntetés és sztrájk megszervezését. Amely  - ha már a választási regisztráció miatt úgyis összejön - , Gyöngyösi Márton szavaira is megfelelő súllyal reagálhatott reagálhatott volna.

Úgy tűnik tehát, az antiszemita figyelemelterelő hadművelet működik: Mi pedig jogos felháborodásunkban elfelejtjük: attól még nem lesz demokrata az ember, hogy nem nem antiszemita, azonban ha érti és műveli a demokráciát, nagy eséllyel áll ellen a rasszizmus és antiszemitizmusa bajokra  könnyebb magyarázatokat kínáló csábításának.

Így én zsidóként azt mondom: elsősorban ne az antiszemitizmus ellen, és ne egy félművelt JOBBIK-os szavai okán,  hanem a demokráciáért tüntessetek.

Megpróbáltam átnézni Baráth Zsolt parlamenti beszédének médiarecepcióját. Összességében azt tapasztaltam, hogy alapvetően a beszédről és az arra érkező reakciókról szóló tudósítások jelennek meg, valamint olyan vélemények, amelyek nem érvelnek, csupán - különféle eszközökkel - antiszemitának minősítik Baráth Zsoltot és pártját. A minősítéssel magam sem vitatkoznék. Az érvek hiányának azonban véleményem szerint súlyos következményei lehetnek. A mai Magyarországon a reakciók alant bemutatott szerkezete nemhogy azt erősítené, hogy az antiszemitizmus elítélendő, a tolerancia, emberi jogi gondolkodás pedig követendő norma, hanem ennek ellenében is hathat. 

A Fejér Megyei Jobbik elnöke nyílt levelet intézett Mór polgármesteréhez, amely szerint üdvözlendő ugyan, hogy "Mór kulturális-történelmi téren maradandót akar alkotni, és egy első osztályú műalkotás-szobor felavatásával igyekszik Mór, Fejér megye és a magyar nemzet történelmi értékeit kihangsúlyozni, maradandóvá tenni." ráadásul a megbízást egy magyar művész kapja, ám az mégiscsak hallatlan, hogy a szobor majd Wekerlét ábrázolja, akinek élete Árgyelán szerint azért nem teljesen makulátlan. (szabadkőművesség, magyar- és keresztényellenesség, Trianon előidézéséhez való hozzájárulás a bűnlajstrom). 

Nos, a nagyvonalú politikus ahelyett, hogy mérlegelni kezdené a bűnöket és jótetteket, inkább a polgármester figyelmébe ajánl olyanokat, "aki előtt minden magyar meghajtja a fejét, nem csak egy réteg, és akinek méltó módon viselhetné a nevét emlékév, emlékhely, illetve aki megérdemelne egy szobrot Móron". 

Nos, csak üdvözölni lehet, hogy a Jobbik egy ezúttal a teljesítmény alapján ítél, hiszen a makulátlanok között szerepel az osztrák származású nemes, Lamberg Ferenc Fülöp, aki az 1848-49-es szabadságharcban játszott jelentős szerepet és a Magyar Zsidó Lexikonban is szereplő - következésképpen zsidó származású  - Radó (született Roder) Antal, irodalomtörténész, költő és műfordító. 

Remélem, a polgármester megfogadja Árgyelán Úr tanácsát és legalább egy utcát elneveznek mindkettejükről, és a névadási ceremóniára a Jobbik Fejér megyei szervezetét is meginvitálják.

Szevasztok, szabadságharcosok! – Ezzel köszöntötte Bakáts Tibor a tömeget múlt hét pénteken. Egyből visszahőköltem: Én nem vagyok szabadságharcos.

Aztán próbálgattam résztvenni az eseményekben, énekelni a „Miért hagytuk hogy így legyen”-t, meg a „Ha én rózsa volnék”-ot, tapsolni, fütyülni, de valahogy a körülöttem állókat nem ragadta magával a dolog, így én is csak tessék-lássék, félgőzzel éltem bele magam.

Később több helyről hallottam, hogy lagymatag volt a dolog, az Index szerint kezdő tüntetők vagyunk, a résztvevők többet vártak. Azért volt olyan ismerősöm is, aki azt mondta, így volt ez jó.

A szabadságharcos identitástól való visszahőkölésem és a bennem is munkáló hiányérzet ellentmondása indított gondolkodásra. Mi okozhatja a lagymatagságot, és hogyan lehetne összeegyeztetni az elköteleződést a háborús-erőszakos retorikától való mentességgel?

I. A megszólított közeg

Bármennyire is sokan voltunk január 14-én (az elmúlt 10 évben biztosan ez volt  a legnagyobb utcai akció, megmozdulás, ha nem számítjuk a pártrendezvényeket.), 10.000 ember még bőven verbuválódhat hasonló társadalmi bázisról. Azt feltételezem, hogy a résztvevők viszonylag hasonlítanak egymáshoz a vallott elveiket, politikai magatartásukat illetően. Bár már az is nagy szó, hogy ténylegesen több generáció megjelent, ennyiben tehát sikerült a kezdeményezésnek a szokásosnál szélesebb és többféle körben elterjednie. Én a rádió előtti megemlékezésen éreztem először így, bár a december 20-i tüntetésről készült videók is hasonló tendenciákról árulkodtak. Ennek kétségtelenül az az egyik oka, hogy a kezdeményezés kilépett a Facebookról és a sajtóban is megjelent a tüntetés híre.De azért nem hiszem, hogy a tüntető 10.000 emberből sok olyan lett volna , akihez maximum 3 lépésben ne jutnék el.  (Ez kb azt jelenti, hogy valamilyen ismerősöm általam nem ismert ismerősének a szülei is ott vannak)

Persze mondjuk ki, hogy a mozgalomnak  - nem feltétlen a politikai pártokhoz való kötődés értelmében - baloldali, liberális támogatói vannak, akik szerintem viszonylag magasan képzettek lehetnek, és természetesen egyelőre elsősorban budapestiek. A pécsi társtüntetés szerintem bármilyen picike is volt, mégis nagyon előremutató kezdeményezést jelentett és remek lenne, ha követőkre találna.

Szerintem a tüntetők motivációinak két tiszta típusát lehet belőni. Azt is sugallom ezzel, hogy a tüntetőket egyelőre nagyfokú tudatosság jelemzi, viszonylag kevesen jöhettek pusztán azért, mert valamilyen referenciaszemély hívta őket.

Nos, tehát vagy azért jött el valaki, mert emberi jogi értelemben liberális, és ez elég fontos is a számára, vagy azért, mert ki nem állhatja a jelenlegi kormányt. Az első csoportnak mindenképpen megvan az a sajátossága, hogy bár intellektuálisan roppant komolynak tarja az egészet, mégis érzelmileg távolságtartó, nem képes és nem is akar 100%-osan elköteleződni,  pláne egy olyan mozgalom, szervezet  mellett amelynek nem ismeri minden tagját, nem vitatta meg az alapelveket és a képviselendő eszméket.  A kritikai attitűd sokkal közelebb áll hozzá, mint akár a jobboldalhoz, akár a kormány- FIDESZ- utálattól fűtött tüntetőtársaihoz, és hajlamos még a saját szervezeteit is előbb kritizálni, mint kinyilvánítani az elismerését, attól félve, hogy ezzel reflektálatlannak tűnő, szubjektív véleménynek ad hangot és lejáratja magát egy életre.  

Az ehhez hasonló attitűdre nagyon jó példa a visszafogott hangú Népszabis, Indexes tudósítás. Ezektől a lapoktól azt is várhattuk volna, hogy amilyen elánnal ágálnak a médiatörvény ellen, olyan lelkesen állnak majd az ügy mellé, és hangsúlyozzák, hogy mennyien voltak. Ehhez képest én a tudósításokat semlegesnek, visszafogottnak éreztem, ahol az, hogy 10.000-en voltunk, szinte mellékes, említésre sem méltó tényként jelent meg. Az Index egyből a tüntetésszervezők amatőrizmusát, a hiányosságokat emelte ki.

Ezen az attitűdön nincs mit csodálkozni. Egyrészt, ha valaki az individuum csorbíthattalan jogai mellett áll ki, akkor feltehetően a feloldódás az egy közös cél érdekében sem annyira megy, ha  pedig a mozgalom élére áll, próbálja kerülni a vezér szerepet. Persze ebből sokszor az lesz, hogy vezetői  sem lesznek a mozgalomnak.  Azaz mondjuk a vezérszónok fel sem emeli a hangját, a résztvevők pedig bármilyen bevonási kísérletre szereptávolítással  reagálnak. Ezt a hozzáállást egy csomó negatív tapasztalat erősíti. Az ember elmegy tüntetni, becsatlakozik valamibe és kiderül, hogy nem, vagy csak félig arról van szó, mint amire számított. A képviselt ügy mellé sokszor olyan, más ügyeket vagy olyan stílust társítanak, amivel már nem ért egyet, amihez nem adná az arcát. Így aztán kétszer is meggondolja, hogy legközelebb elmegy-e bárhova is, és ott hogyan viselkedik.  

A kevésbé tudatos, vagy tisztán proteszt tüntető, de szintén inkább baloldali értékrendű polgárok hagyományosan a kellemes, piknikezős, fáklyás-sétálós, barátságos hangulatú megmozdulásokat szokhatták meg, a rendszerváltás óta. A gyújtó hangú beszédek, a markáns, minden megsemmisítő ellenség rémképe, az érzelmi feszültésg folyamatos fenntartása inkább a jobboldal eszköztárába tartozik. A baloldalon ilyesmire inkább a választások környékén kerül sor. Bár a Zöld Baloldal is próbálkozik, leginkább csak a gyújtó hanggal szerencsére, ellenségkép nélkül, a Munkáspártot meg azt hiszem akár figyelmen kívül is hagyhatjuk. Hogy érzékeltessem akülönbséget a balolda azt mondja: „Védjük meg magunkat!” A Jobboldal pedig: „Söpörjük el őket!”

Bár az egész ügy pártsemleges, mégis a mellette/ellene táborok a politikai törésvonalak mentén szerveződhetnek. Persze nem is lehet pártsemleges annyiban, hogy kormány és FIDESZ-ellenes a mozgalom, lévén a FIDESZ a kormányzópárt.

Az Ipsos januári közvéleménykutatása a szavazótáborok elszántságának tekintetében a fentiekhez hasonló képet fest: A jobboldali (FIDESZ, JOBBIK) szavazók mozgósíthatósága jóval meghaladja az MSZP szavazókét, az emberi jogi tematikát legmarkánsabban képviselő  LMP-nek pedig a cikk szerint inkább csak szimpatizánsai, mint szavazói vannak. 

Folytatása következik, a napokban..