Itt az ideje, hogy valami kajáról is legyen szó. Fénykép sajnos most nincs, legközelebb csinálok. Mentségemre nem a zsidó nemzeti ételeket akarom bemutatni, hanem kicsit érzékeltetni, milyen diétán van itt az ember:). 

A tipikus reggeli: olajbogyó, feta vagy valami hasonló sajt, pita vagy kalács, paradicsom, paprika, humusz, vagy valamilyen más helyi készítésű kence. 

Húst nem nagyon veszek, mert a boltban drága, a piacon meg még nem vitt rá a lélek. Ugyanakkor kezdem egyre jobban felfedezni a padlizsán, az avokádó szépségeit, mixelni a magyar konyhát és a helyi adottságokat. Gyönyörű hatalmas zöld és piros paprikákat lehet itt kapni (kilóját 3-4 sékelért), az avokádó kilója 6 sékel. A padlizsán is paprikaárban van. 

Egyik nap narancsos padlizsánpörkölt készült. Kicsit tán vadul hangzik, de kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy nem csak a kínai étteremben lehet a sós-édes, keserű-édes ízeket keverni, hanem a konyhában is. 

Szóval, a pörköltalapra répa és padlizsán kerül, (egy kisebb fej padlizsánhoz mondjuk 2 sárgarépa) -a répát érdemes párolni egy kicsit és utána bele a padlizsánt. Só bors, kicsit pároljuk, és nem sokkal később bele lehet tenni a paprikát is. Érdemes valami színes paprikát használni, rettentő étvágygerjesztő látványt nyújtanak az élénk színű alapanyagokból készült ételek. Finomabb is, mint a TV paprika. Kis hagyma zöldje a tetejére és rá pár szelet narancs a végén. Fedő alatt rotyogtatva, tulajdonképpen párolva 20-25 perc alatt kész van. 

Ha a pirospaprikát kihagyjuk belőle akkor egy kis fahéj is mehet bele szerintem sőt, a hagymára, mielőtt beledobjuk a répát szórjunk egy kis cukrot. A karamellizálódó cukor kellemesen édessé teszi a hagymát. (Ha nem égetjük le.)

Előtte a paprikás krumplit dúsítottam kis paprikával és avokádóval. Kicsit sok volt rajta a víz, úgyhogy tejfölös habarással sűrítettem be. Pitába töltve lehet tálalni:)

Tegnap pedig tejszínes pulykát csináltam- pulyka helyett padlizsánnal. Az eredmény meglepően jó lett, egy dologra kell odafigyelni: Vagy meg kell hámozni a padlizsánt, vagy pedig párolni kell egy kicsit a végén, mert a héja nem puhul meg olyan könnyen mint a belseje.   

Minden étkezés után pedig egy kis törökkávé. Az első hónap után rájöttem, hogy az egyik titka a főzőedény. Takarékos akartam lenni, így egy nagyobbat vettem, de valahogy nem akart úgy működni ahogyan kellene. Amikor felforralom, nincs olyan jó habja, márpedig ez fontos. Aztán utánanéztem, és persze a méret a lényeg. Egy személyre egyszemélyesben kell főzni, két személyre kétszemélyes főzőedényben. Egy rendes arab háztartásban ezért sorakoznak egymás mellett a különböző nagyságú kávéfőző edények. Mondjuk az enyém nemhogy nem arab, de nem is rendes háztartás. 

Szert tettem valamilyen kávéfűszer keverékre is. Vagy legalábbis a piacon azt mondták hogy az, miután a kardamomot drágállottam. Rendszerint ezt teszik a kávéba, de drágának tűnt illetve nem volt őrölve, a háztartásunk meg sajnos van annyira rendetlen - vagy inkább ideiglenes -, hogy nincs benne daráló.

Szóval néha teszek egy kis fűszert is a kávéba, el nem rontja.

Ahogy igazi értelmiségihez illik, - európai értelmiségihez, jegyzem meg halkan – természetesen a konyha világa sem ismeretlen számomra. A karácsonyi receptözön közepette egy igazi, hétköznapi amerikai finomság, a „peanut butter and jelly” receptjét osztom meg a nagyérdeművel. A bemutatott étek az édes és sós ízek ötvözésének keleti hagyományát elegyíti az angolszász konyha nemes egyszerűségének tradíciójával.

Az étel elkészítése 8 éven felülieknek ajánlott ( de 12 éves kor alatt szülői felügyelettel), nemre, és iskolázottságra való tekintet nélkül.

Hozzávalók:

• vaj
• 2 szelet csomagolt kenyér (kicsomagolva)
• jelly (vagy jam, lehetőleg minél kocsonyásabb, amely gyümölcsöt csak nyomokban tartalmazhat. sznobok „Nagymama lekvárját” is használhatják)
• peanut butter
• serpenyő
• tányér
• kés

 Első lépésként kivesszük a kenyérszeleteket a zacskóból, és egy tányérra egymás mellé helyezzük. 

Ezután nyersanyagot nem kímélve megkenjük peanut butterrel. Ebből van crunchy (mogyoródarabokkal) és sima változat is, mindkettő nyugodt szívvel felhasználható. Én ma a mogyoródarabok nélküli verziót használtam.

Következő lépésként a jelly-ből egy-egy dió nagyságú – de valójában ízlés szerinti – darabot a kenyerekre helyezünk, majd ezzel is megkenjük azokat. Igen, ugyanazon az oldalán amelyiken már egyszer mogyoróvajjal megkentük. ezután finoman, leheletkönnyű mozdulattal egymásra helyezzük a szeleteket.

Serpenyőben vajat forrósítunk (nem olajat!!!), majd amikor elég forró, belehelyezzük a szendvicset. Mikor egyik oldala már barnásra pirult,újfent egy kis vajat teszünk a serpenyőbe és megfordítjuk a szendvicset, másik oldalát is aranybarnára pirítva.

Végül ízlés szerint tejeskávéval, vagy anélkül, félbevágva vagy egyben tálalható. Frissen a legjobb.

Jó étvágyat!