Mióta itt vagyok, 4 palesztin, 2 izraeli és egy thai vendégmunkás halt meg az izraeli -palesztin konfliktusban. 

Az előző bejegyzésben helytelenül írtam: a blokád a palesztinok elől zárja le Kelet Jeruzsálemet. Tegnap a Haaretz szerint 5000-en tüntettek Kelet Jeruzsálemben (nem csak palesztinok, a lap baloldali aktivistáknak nevezi őket), és a blokádot meghosszabbították kedd éjfélig. Az  Al-Aksza Mecsetbe csak 50 feletti, és izraeli állampolgársággal rendelkező férfiakat engednek be. 

Kedden avatnak fel egy régi, restaurált zsinagógát az Óvárosban, ezt a PA egyik vezetője a Jerusalem Post szerint provokációnak minősítette és arra buzdítja az arab lakosságot, hogy menjenek a Mecsetbe. 

Az egészből csak annyit érzékelünk, hogy a környezetünkben szemmel láthatóan megnőtt a katonák száma - az őrünk is egy gépfegyveres katona ma - de semmi nem történt ma az egész városban, a katonűák is csak üldögélnek, viccelődnek. Meg úgy hallom, mintha többet szólna a müezzin, de könnyen tévedhetek és ha igaz is, nem feltétlenül emiatt lehet.  

 Az utóbbi 2-3 hétben több tüntetés is volt Jeruzsálemben, most pedig az izraeli rendőrség lezárta Ciszjordániát. A tüntetéseknek két oka van. A korábbi hetekben egy törvény, ami a zsidó kulturális örökség meghatározásáról szól. A törvény nevesít néhány olyan kegyhelyet ami Ciszjordániában van (pl. Rachel Sírja). A másik ok további telepesek letelepedésének engedélyezése és 1600 új lakás felépítésének terve Kelet-Jeruzsálemben. 

Ha jól értem a lapokat, talán az első okozza inkább a Siratófal körüli bonyodalmakat, míg a Kelet-jeruzsálemi zsidók lakta területek közeli tüntetések az új házak miatt van. 

Az egyik ilyen terület (Sheikh Jarrah) nincs messze az egyetem Mt. Scopus-on lévő kampuszától, itt van a völgyben. De ide nem jut el semmi ebből, sőt tegnap este egy arab esküvő hangjai hallatszottak el hozzánk. 

Sok hívő keresztény van itt. Ők főállású keresztények éppen, azaz bibliai tanulmányokat folytatnak. És amerikaiak mindannyian, ebből az is következik, hogy protestánsok. ami némileg érthetőbbé teszi számomra, hogy miért vannak itt.

Kérdezgetem őket, miért jöttek ide tanulni. Volt, aki azt válaszolta, az ótestamentum nélkül nem lehet hinni az újtestamentumban sem, és ezt pedig itt lehet a legjobban megérteni. Nem kérdeztem, hogy ha az ótestamentum nélkül nem lehet, akkor a Talmud nélkül lehet-e.

Volt aki nem válaszolt.

Kérdezek még, ha nem vágnak orrba.  

Félreértés ne essék, nem akarom eltagadni senki jogát arra, hogy itt legyen, sőt. Egy zsidó nemzetállam koncepciója, szerintem eleve elhibázott, egy modern, befogadó, sokféle kulturális identitást elbíró demokratikus jogállam lenne igazán működőképes és vonzó arabok, beduinok, muszlimok és keresztények, zsidók számára egyaránt.   

Laikusként és csupán az emberben hívőként  - ha azt akarom elmondani, nem hiszek istenben, nem vagyok vallásos, folyamatosan valami ellenében határozom meg magam, eleve oppozícióba taszítva, pedig nincs itt ellentét, inkább másság van - erősen kételkedem abban, hogy a keresztény és zsidó vallás közötti kapcsolat különösebben erős volna manapság.

Főképp itt, Izraelben, ahol az érintkezés a zsidóság szemszögéből legalábbis nem egy alá-fölé rendelt hierarchikus viszonyban történik. Azaz az izraeli zsidóknak nem a kereszténységre kell reflektálniuk, hanem egymásra és az iszlámra. 

Ahogy igazi értelmiségihez illik, - európai értelmiségihez, jegyzem meg halkan – természetesen a konyha világa sem ismeretlen számomra. A karácsonyi receptözön közepette egy igazi, hétköznapi amerikai finomság, a „peanut butter and jelly” receptjét osztom meg a nagyérdeművel. A bemutatott étek az édes és sós ízek ötvözésének keleti hagyományát elegyíti az angolszász konyha nemes egyszerűségének tradíciójával.

Az étel elkészítése 8 éven felülieknek ajánlott ( de 12 éves kor alatt szülői felügyelettel), nemre, és iskolázottságra való tekintet nélkül.

Hozzávalók:

• vaj
• 2 szelet csomagolt kenyér (kicsomagolva)
• jelly (vagy jam, lehetőleg minél kocsonyásabb, amely gyümölcsöt csak nyomokban tartalmazhat. sznobok „Nagymama lekvárját” is használhatják)
• peanut butter
• serpenyő
• tányér
• kés

 Első lépésként kivesszük a kenyérszeleteket a zacskóból, és egy tányérra egymás mellé helyezzük. 

Ezután nyersanyagot nem kímélve megkenjük peanut butterrel. Ebből van crunchy (mogyoródarabokkal) és sima változat is, mindkettő nyugodt szívvel felhasználható. Én ma a mogyoródarabok nélküli verziót használtam.

Következő lépésként a jelly-ből egy-egy dió nagyságú – de valójában ízlés szerinti – darabot a kenyerekre helyezünk, majd ezzel is megkenjük azokat. Igen, ugyanazon az oldalán amelyiken már egyszer mogyoróvajjal megkentük. ezután finoman, leheletkönnyű mozdulattal egymásra helyezzük a szeleteket.

Serpenyőben vajat forrósítunk (nem olajat!!!), majd amikor elég forró, belehelyezzük a szendvicset. Mikor egyik oldala már barnásra pirult,újfent egy kis vajat teszünk a serpenyőbe és megfordítjuk a szendvicset, másik oldalát is aranybarnára pirítva.

Végül ízlés szerint tejeskávéval, vagy anélkül, félbevágva vagy egyben tálalható. Frissen a legjobb.

Jó étvágyat!            

Az USA-ban ismerősökön keresztül sikerült szállást találni, így nagyjából megúsztam az ezzel járó mizériát. A dolog a továbbiakban is egyszerűen zajlott, megállapodtunk az árban, semmi írott szerződés, semmi kaució.

A landlady végig korrekt volt, én végig rendesen fizettem, semmi para a határidőkkel - nem is nagyon voltak. Türelmes volt, mert az egyetemnek mintegy 2,5  hónapba tellett amíg kifizette az ösztöndíjamat. Ha ez nem jött volna össze kénytelen lettem volna a korábbi ösztöndíjasok által szellemházként becézett apartman-házban lakni, amit egyébként a dalai láma unokaöccse birtokol.  

Izraelben valahogy ez nem akar sikerülni, így maradnak a hirdetések.  A Héber Egyetem szerint kettő és négyszáz dollár között változik egy szoba ára, ehhez képest én szinte csak 475 fölöttieket találtam eddig. Az utóbbi pár napban ugyan ráakadtam néhány 3-400 dolláros szobára is, azok tulajdonosai viszont nem válaszolnak.

Persze az egyetem honlapján működő oldal héberül van, ahogy a legnagyobb szálláskereső oldalak is. Az én héberem meg a betűk felismerésével kifújt. Azaz dehogy. Tudok ilyeneket mondani, hogy : „Szeretem a fagyit”, vagy  „Budapesten lakom”, de egy hirdetés értelmezéséhez ez kevésnek bizonyul.

Van azért 1-2 angol nyelvű oldal is (pl.: craigslist.com, flathunting.com, israelroomates.com), de élek a gyanúperrel, hogy ezeken a drágább hirdetéseket találom meg.

Nehezíti a dolgot, hogy sokszor shomer shabbat arcot keresnek. Az esetek nagy részében a hangsúly csak azon van, hogy ne tréflizze el a konyhát (azaz valójában mindegy, hogy vallásos-e vagy sem). Ez részben érthető, újra kóserolni egy konyhát macerás, és úgy tűnik így is megéri, azaz van elég kóser lakáskereső. Az én esélyeimet nagyban csökkenti. Először fura volt, hogy a hirdetéseknek (akár lakást ajánl akár keres valaki) része, hogy a hirdető vallásos-e vagy sem.

Mindenestre, akikkel leveleztem eddig elég viccesek. Volt egy nő, aki a szobába berakott egy mikrót meg egy fridzsidert, mert a konyhát nem lehet használni. Mellesleg elpanaszolta, hogy a mostani albérlője egész nap otthon ül és hát ő ezt igazán nem akarja még egyszer. Látogatók persze kizárva...

Aztán egy angol srác egyből szerződni akart, nem nagyon érdekelte, hogy a válaszlevelemben volt néhány kérdés. Például: Mivel magyarázható az az apróság, hogy 1300 sékelt ír a hirdetésben és aztán meg valójában 1800-at kér.  Egy olcsó lehetőséget pedig elszalasztottam: Arra a kérdésre, hogy képes volnék-e a tejes konyhát kóserként megtartani azzal kezdtem a választ, hogy: I think I can… Na, azóta nem kaptam választ. Mondjuk érdekes lett volna kiűzni a húst és származékait a konyhából.

 Még bizakodó vagyok, legalább válaszolgatnak.