A Népszabadság azt írja cikke címében, "Irán segélyt küld Gázába", mintegy a nemzetközi konfliktus veszélyét vetítve előre. A cikkben már arról van szó, hogy  Iráni Vörös Félhold (Tulajdonképp a Vöröskereszt iszlám változata, a Vöröskereszttel és a Vörös Dávid-Csillaggal egy nemzetközi szövetségben működik) hajókon és repülőn segélyszállítmányt küld Gázába.

Az Al-Jazeera angol kiadása csupán két hajóról beszél. Való igaz, hogy Irán katonai segítséget ajánlott a Vörös Félholdnak, erről azonban az Al-Jazeera ezt írja:

"Kétséges, hogy Irán rendelkezik-e megfelelő kapacitással a szállítmány Földközi-Tengeren történő kíséréséhez, hiszen haditengerészetének nagy része könnyű hajókból (light vessels) és motorcsónakokból áll." 

A cikk arról is ír, hogy korábban is voltak már ilyen próbálkozások, amelyeket az IDF megállított.

Tehát korainak tűnik bármilyen komoly nemzetközi kockázatot jelentő akcióról beszélni, a Népszabadság pedig lehetne pontosabb, és megadhatná a forrást, mert így az Al Jazeera hitelesebbenk tűnik, hiszen a segélyszállítmányt nem Irán küldi, és repülőről szó sem esik.   

Én sokkal nagyobb kihívást látok a török miniszterelnök sétahajózási szándékában, de konkrétumokról még itt sem lehet beszélni.

Érdekes, hogy az izraeli újságok angol nyelvű kiadásai nem adnak hírt erről - vagy nem találtam meg - valószínűleg a héber kiadásban van szó az újabb segélyszállítmányról. 

Irán fokozódó - egyenlőre verbális - aktivitása is talán inkább szól Törökországnak, mintsem a konkrét helyzetnek, mivel két, a térségben vetélkedő, vezető szerepre törő regionális hatalomról van szó.  

Itt az ideje, hogy valami kajáról is legyen szó. Fénykép sajnos most nincs, legközelebb csinálok. Mentségemre nem a zsidó nemzeti ételeket akarom bemutatni, hanem kicsit érzékeltetni, milyen diétán van itt az ember:). 

A tipikus reggeli: olajbogyó, feta vagy valami hasonló sajt, pita vagy kalács, paradicsom, paprika, humusz, vagy valamilyen más helyi készítésű kence. 

Húst nem nagyon veszek, mert a boltban drága, a piacon meg még nem vitt rá a lélek. Ugyanakkor kezdem egyre jobban felfedezni a padlizsán, az avokádó szépségeit, mixelni a magyar konyhát és a helyi adottságokat. Gyönyörű hatalmas zöld és piros paprikákat lehet itt kapni (kilóját 3-4 sékelért), az avokádó kilója 6 sékel. A padlizsán is paprikaárban van. 

Egyik nap narancsos padlizsánpörkölt készült. Kicsit tán vadul hangzik, de kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy nem csak a kínai étteremben lehet a sós-édes, keserű-édes ízeket keverni, hanem a konyhában is. 

Szóval, a pörköltalapra répa és padlizsán kerül, (egy kisebb fej padlizsánhoz mondjuk 2 sárgarépa) -a répát érdemes párolni egy kicsit és utána bele a padlizsánt. Só bors, kicsit pároljuk, és nem sokkal később bele lehet tenni a paprikát is. Érdemes valami színes paprikát használni, rettentő étvágygerjesztő látványt nyújtanak az élénk színű alapanyagokból készült ételek. Finomabb is, mint a TV paprika. Kis hagyma zöldje a tetejére és rá pár szelet narancs a végén. Fedő alatt rotyogtatva, tulajdonképpen párolva 20-25 perc alatt kész van. 

Ha a pirospaprikát kihagyjuk belőle akkor egy kis fahéj is mehet bele szerintem sőt, a hagymára, mielőtt beledobjuk a répát szórjunk egy kis cukrot. A karamellizálódó cukor kellemesen édessé teszi a hagymát. (Ha nem égetjük le.)

Előtte a paprikás krumplit dúsítottam kis paprikával és avokádóval. Kicsit sok volt rajta a víz, úgyhogy tejfölös habarással sűrítettem be. Pitába töltve lehet tálalni:)

Tegnap pedig tejszínes pulykát csináltam- pulyka helyett padlizsánnal. Az eredmény meglepően jó lett, egy dologra kell odafigyelni: Vagy meg kell hámozni a padlizsánt, vagy pedig párolni kell egy kicsit a végén, mert a héja nem puhul meg olyan könnyen mint a belseje.   

Minden étkezés után pedig egy kis törökkávé. Az első hónap után rájöttem, hogy az egyik titka a főzőedény. Takarékos akartam lenni, így egy nagyobbat vettem, de valahogy nem akart úgy működni ahogyan kellene. Amikor felforralom, nincs olyan jó habja, márpedig ez fontos. Aztán utánanéztem, és persze a méret a lényeg. Egy személyre egyszemélyesben kell főzni, két személyre kétszemélyes főzőedényben. Egy rendes arab háztartásban ezért sorakoznak egymás mellett a különböző nagyságú kávéfőző edények. Mondjuk az enyém nemhogy nem arab, de nem is rendes háztartás. 

Szert tettem valamilyen kávéfűszer keverékre is. Vagy legalábbis a piacon azt mondták hogy az, miután a kardamomot drágállottam. Rendszerint ezt teszik a kávéba, de drágának tűnt illetve nem volt őrölve, a háztartásunk meg sajnos van annyira rendetlen - vagy inkább ideiglenes -, hogy nincs benne daráló.

Szóval néha teszek egy kis fűszert is a kávéba, el nem rontja.

Mióta itt vagyok, 4 palesztin, 2 izraeli és egy thai vendégmunkás halt meg az izraeli -palesztin konfliktusban. 

Ahogy igazi értelmiségihez illik, - európai értelmiségihez, jegyzem meg halkan – természetesen a konyha világa sem ismeretlen számomra. A karácsonyi receptözön közepette egy igazi, hétköznapi amerikai finomság, a „peanut butter and jelly” receptjét osztom meg a nagyérdeművel. A bemutatott étek az édes és sós ízek ötvözésének keleti hagyományát elegyíti az angolszász konyha nemes egyszerűségének tradíciójával.

Az étel elkészítése 8 éven felülieknek ajánlott ( de 12 éves kor alatt szülői felügyelettel), nemre, és iskolázottságra való tekintet nélkül.

Hozzávalók:

• vaj
• 2 szelet csomagolt kenyér (kicsomagolva)
• jelly (vagy jam, lehetőleg minél kocsonyásabb, amely gyümölcsöt csak nyomokban tartalmazhat. sznobok „Nagymama lekvárját” is használhatják)
• peanut butter
• serpenyő
• tányér
• kés

 Első lépésként kivesszük a kenyérszeleteket a zacskóból, és egy tányérra egymás mellé helyezzük. 

Ezután nyersanyagot nem kímélve megkenjük peanut butterrel. Ebből van crunchy (mogyoródarabokkal) és sima változat is, mindkettő nyugodt szívvel felhasználható. Én ma a mogyoródarabok nélküli verziót használtam.

Következő lépésként a jelly-ből egy-egy dió nagyságú – de valójában ízlés szerinti – darabot a kenyerekre helyezünk, majd ezzel is megkenjük azokat. Igen, ugyanazon az oldalán amelyiken már egyszer mogyoróvajjal megkentük. ezután finoman, leheletkönnyű mozdulattal egymásra helyezzük a szeleteket.

Serpenyőben vajat forrósítunk (nem olajat!!!), majd amikor elég forró, belehelyezzük a szendvicset. Mikor egyik oldala már barnásra pirult,újfent egy kis vajat teszünk a serpenyőbe és megfordítjuk a szendvicset, másik oldalát is aranybarnára pirítva.

Végül ízlés szerint tejeskávéval, vagy anélkül, félbevágva vagy egyben tálalható. Frissen a legjobb.

Jó étvágyat!            

Az USA-ban ismerősökön keresztül sikerült szállást találni, így nagyjából megúsztam az ezzel járó mizériát. A dolog a továbbiakban is egyszerűen zajlott, megállapodtunk az árban, semmi írott szerződés, semmi kaució.

A landlady végig korrekt volt, én végig rendesen fizettem, semmi para a határidőkkel - nem is nagyon voltak. Türelmes volt, mert az egyetemnek mintegy 2,5  hónapba tellett amíg kifizette az ösztöndíjamat. Ha ez nem jött volna össze kénytelen lettem volna a korábbi ösztöndíjasok által szellemházként becézett apartman-házban lakni, amit egyébként a dalai láma unokaöccse birtokol.  

Izraelben valahogy ez nem akar sikerülni, így maradnak a hirdetések.  A Héber Egyetem szerint kettő és négyszáz dollár között változik egy szoba ára, ehhez képest én szinte csak 475 fölöttieket találtam eddig. Az utóbbi pár napban ugyan ráakadtam néhány 3-400 dolláros szobára is, azok tulajdonosai viszont nem válaszolnak.

Persze az egyetem honlapján működő oldal héberül van, ahogy a legnagyobb szálláskereső oldalak is. Az én héberem meg a betűk felismerésével kifújt. Azaz dehogy. Tudok ilyeneket mondani, hogy : „Szeretem a fagyit”, vagy  „Budapesten lakom”, de egy hirdetés értelmezéséhez ez kevésnek bizonyul.

Van azért 1-2 angol nyelvű oldal is (pl.: craigslist.com, flathunting.com, israelroomates.com), de élek a gyanúperrel, hogy ezeken a drágább hirdetéseket találom meg.

Nehezíti a dolgot, hogy sokszor shomer shabbat arcot keresnek. Az esetek nagy részében a hangsúly csak azon van, hogy ne tréflizze el a konyhát (azaz valójában mindegy, hogy vallásos-e vagy sem). Ez részben érthető, újra kóserolni egy konyhát macerás, és úgy tűnik így is megéri, azaz van elég kóser lakáskereső. Az én esélyeimet nagyban csökkenti. Először fura volt, hogy a hirdetéseknek (akár lakást ajánl akár keres valaki) része, hogy a hirdető vallásos-e vagy sem.

Mindenestre, akikkel leveleztem eddig elég viccesek. Volt egy nő, aki a szobába berakott egy mikrót meg egy fridzsidert, mert a konyhát nem lehet használni. Mellesleg elpanaszolta, hogy a mostani albérlője egész nap otthon ül és hát ő ezt igazán nem akarja még egyszer. Látogatók persze kizárva...

Aztán egy angol srác egyből szerződni akart, nem nagyon érdekelte, hogy a válaszlevelemben volt néhány kérdés. Például: Mivel magyarázható az az apróság, hogy 1300 sékelt ír a hirdetésben és aztán meg valójában 1800-at kér.  Egy olcsó lehetőséget pedig elszalasztottam: Arra a kérdésre, hogy képes volnék-e a tejes konyhát kóserként megtartani azzal kezdtem a választ, hogy: I think I can… Na, azóta nem kaptam választ. Mondjuk érdekes lett volna kiűzni a húst és származékait a konyhából.

 Még bizakodó vagyok, legalább válaszolgatnak.