2012.01.29. 16:00
Kormányváltást vagy valódi változást?
Az új és a felélénkülő társadalmi mozgalmak elsősorban a tüntetés, különböző demonstrációk, petíciók és performanszok eszközeihez nyúlnak a kritika vagy elégedetlenség kifejezésére. Ezek a politikai véleménynyilvánítás bevett eszközei, ugyanakkor feltételezik, hogy a kormányzat, vagy a politikai rendszer odafigyel ezekre és reagál rájuk. Nem azzal, hogy megpóbálja ellehetetleníteni azokat (ld. március 15-ét), hanem a megfogalmazott elégedetlenség okainak feltárásával és a megfogalmazott vélemények beépítésével.
A kormányzat és a politikai rendszer válaszkészsége nem teljesen esik egybe. Elvileg akár egy autoriter berendezkedésű ország kormánya is lehetne nagyon reszponzív ("a jó király"), míg egy demokratikusan választott kormányzat tökéletesen figyelmen kívül hagyhatja az állampolgári véleményeket. („Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek”). Ugyanakkor egy autoriter rendszerben ez a válaszkészség mindösszesen a hatalom jóindulatán és belátásán múlik, demokráciákban elvileg a választások eleve egyfajta minimális válaszkészséget biztosítanak, hiszen, ha más nem is történhet, a választók leváltják a rosszul kormányzó pártot. Tehát azt is mondhatnánk, csak ki kell bekkelni ezt a 4 (már csak 2,5) évet, és jön egy új, jobb kormány, addig meg elég minél erősebben, gyakrabban hatásosabban kifejezni az elégedetlenséget. Csakhogy Magyarországon a helyzet ennél bonyolultabb.
Az első nehézséget természetesen az okozza, hogy a kormányzat nem egyszerűen nem reagál bizonyos csoportok igényeire, hanem alapvető szabályokat sért meg. Még jobban, mint bármelyik korábbi kormány a rendszerváltás óta. Elvileg e jogok, vagy a politikai rendszer szabályainak átalakítása odáig is vezethet, hogy a választások elveszítsék jelentőségüket. Ezt azonban nagyon nehéz előre látni. Tehát, a kérdés az, mikor gondolhatjuk, hogy a rendszer minimális reakcióképessége kerül veszélybe?
A második nehézséget az jelenti, hogy az Orbán kormány számos jótéteményének megváltoztatásához vagy 2/3-os többség, vagy hosszú nemzetközi bírósági eljárások kellenek. Magyarán egy olyan önkorlátozó 2/3 lenne szükséges, ami képes visszarendezni a jogrendszert egy demokratikusabb állapotba, majd nem használja önös érdekeire a többségét.
A harmadik nehézség pont ezzel függ össze és a politikai elit állapotából ered. A jelenleg a parlamentben képviselettel bíró pártok közül legalább négyről joggal sejthetjük, hogy nem osztja a reszponzivitás, társadalmi párbeszéd gondolatát. A jelenlegi kormányzópárt mai, az MSZP-DK korábbi teljesítménye (Ne feledjük, a fenti idézet GyF-től származik!) teszi ezt kétségessé, míg a JOBBIK ideológiája gyakorlatilag kizárja azt. Ezt a hétvégén meg is erősítette a pártelnök. A parlamenten kívüli politikai erők egyelőre gyengék, némelyikük demokratikus elkötelezettsége kétségbevonató illetve a mozgalmak egy része civil kíván maradni (helyesen). Ebben a helyzetben nagyon nehéz arra építeni, hogy a következő kormány jobb lehet. A jelenlegi elittel feltehetően nem lesz sokkal jobb, legalábbis nehéz azt gondolnom, hogy a FIDESZ általi változtatások jelentette előnyöket például a szocialisták maradéktalanul feladnák, ha ők kerülnek kormányra.
Összefoglalva tehát:
- A kormányváltás kevés, olyan politikai elit kell, amely erősen elkötelezett a demokratikus értékek, társadalmi párbeszéd és hosszú távú építkezés mellett (erősen önkorlátozó).
- Ennek a politikai elitnek 2/3-os győzelmet kell aratnia a következő választásokon.
- A megfelelő politikai elit jelenleg nem látszik.
A helyzet tehát az, hogy a politikai rendszer reakcióképességének problémája rövidtávon nehezen oldható meg. Elérhető a kormányváltás, de ettől nem változik meg a politikai berendezkedés demokrácia-deficites jellege. Hiába jön új miniszterelnök új csapattal, nehéz lesz megváltoztatni a jelenleg elfogadott szabályokat, a szükséges parlamenti többség és az ellenérdekelt felek miatt. A fő kérdés pedig az marad, hogyan érhetjük el, hogy a politikai hatalom birtokosai mind a gazdasági, mind a szimbolikus, vagy politikai erőforrások feletti rendelkezésüket a demokratikus berendezkedésnek megfelelő önkorlátozással, és társadalmi párbeszéd mellett gyakorolják. Ennek a belátása azt jelenti, hogy egy új mozgalom, vagy akár politikai pártdolga nem ér véget a 2014-es választásokkal. És hogy némi aktuálpolitikát is csempésszünk a posztba, úgy tűnik, ez egybecseng az LMP hétvégi döntésével arról, hogy nem kötnek állandó szövetséget az ellenzéki pártokkal. Rövid távon talán hasznos lenne az állandó együttműködés, esetleg a kormányváltáshoz is hozzájárulna, de hosszú távon feltehetően hozzájárulna a jelenlegi politikai helyzet fenntartásához.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2012.01.30. 00:22:44
Egyrészt: az MSZP és a DK két külön párt, és az MSZP nem véletlenül keresi jobban az LMP társaságát. Nem az LMP konszolidálná az MSZP-t, hanem maga az a konszolidáció, hogy Gy.F. már egy másik pártban politizál, az MSZP meg szívesebben nyitna közép felé, minthogy jobb híján csak a DK maradjon a nyakán.
Egyébként meg lehet mutogatni visszafelé és figyelmen kívül hagyni a 2006-08-10 óta alakult tényeket. A jobboldal az MSZP-t egyből 1956 eltipróival azonosítja, vagy éppen magával Rákosival, szóval bármeddig lehet mutogatni visszafelé, de sok értelme nincsen. A múltbeli hibák és/vagy bűnök) akkor mérvadóak, ha az adott párt azokat nem tekinti annak, és nem is akar megváltozni. Az MSZP viszont 2008 óta (még az LMP megalakulása előtt) mást se csinál, csak önmagát reformálja. Hosszú folyamat, de a szándék és az irány adott. Mint ahogy az LMP is folyamatos útkeresésben van, sőt jóval képlékenyebb. Ami viszont mindkét pártnál biztos: mindketten a saját útjukat akarják járni, de a demokratikus rend visszaállítása mindkét párt programcsírájában szerepel.
Szóval a jelenlegi helyzet fenntartásához semmi nem járulna hozzá jobban rövid s hosszú távon egyaránt, mint a szemellenzősen, dacosan haladás a nagy semmibe, ha egyszer az elsődleges cél ott hatalmasodik az LMP orra előtt is.
Kabar 2012.01.30. 00:26:15
zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2012.01.31. 14:59:32
Ha az LMP ennyire rosszallotta az akkori kormány tevékenységét, miért nem lépett közbe korábban? Miért csak akkor alakult meg, amikor már rettentő könnyű volt okosnak lenni, miért nem rögtön 2002-ben? Igen, könnyű helyzetben vannak, mivel még múltjuk sincs, amivel szembenézhetnének, de ez még nem jogosítja föl őket arra, hogy magukat és szűk körüket tekintsék a demokrácia letéteményeseinek. Nincs szükség egy második Fideszre. Az pedig, hogy mutogathatnak az MSZP-re a 2010-es kétharmad miatt, még nem mentesíti őket az alól, hogy a 2014-est is közvetetten elősegítsék.
Az a baj, hogy úgy vetik el az összes többi párt régi, hibás politikáját, hogy közben nem tanultak belőlük. Így nem lesz más a politika, sőt.
numasi 2012.02.09. 15:51:34
numasi 2012.02.09. 15:53:38
zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2012.02.18. 00:16:27
Teljesen igaz, hogy az MSZP-nek sok midnent vissza kell szereznie, ezen vannak, mondom, jóval régebb óta, minthogy az LMP egyáltalán megjelent volna. Szóval a megújulás kényszerét sem az hajtja, hogy az LMP-nek tetsszenek, hanem a külső-belső erkölcsi és politikai igények. (Ez persze jó esetben minden pártnál így van.)
Az LMP-t is teljesen megértem, hogy kritizálják az MSZP-t, sokszor jogosan is - nyilván ezért önálló párt. De önmagában a távolságtartás nem elégséges önmeghatározás, hogy "sem Fidesz, sem MSZP, sem Jobbik". Kell valami, amitől oda lehet rakni, hogy "hanem LMP" - de sajnos ez valahol nagyon megakadt.
Egyébként az MSZP-nek sem minden vágya a koalíció - az SZDSZ-szel való együttműködés után már ők is nagyon vigyáznak az önállóságukra és a pártok közötti határ megtartására. Franc sem akar az LMP-nek fütyülni, a MSZP tagsága meg túl nagy ahhoz, hogy csak úgy kollektíven lecsapnivalózd. (Az LMP-nek van egyáltalán olyanja, hogy tagság? :P )
Egyébként meg minden pártnak, így az MSZP-nek és az LMP-nek is megvannak a maga belső meccsei, amik viszont egészen más lapra tartoznak, mint a leendő együttműködésre. Hosszú távon ez az, ami eredményre vezet, nem az állandó lázadozás minden ellen. A Jobbiknak is ez lesz a halála, de annak csak később, mert a kevésbé értelmes szavazókra épít. De az LMP éppen, hogy a gondolkodó, demokratikus réteg pártja, akik egy idő után meg fogják unni az amatőrizmust. Főleg mert az LMP tényleg tud felnőtt, mégis friss, energikus pártként viselkedni, ami csak színt visz az ország politikai életébe - csak olyankor mindig megijed magától.
еuropéer 2012.02.24. 06:51:59
Ilyen volt a Horn-kormány, illetve a Gyurcsány- és Bajnai-kormány.
" egy új mozgalom, vagy akár politikai pártdolga nem ér véget a 2014-es választásokkal"
Mivel 2014-ben nem lesz világvége, ezért senkinek a dolga nem ér véget a 2014-es választásokkal.
" nem kötnek állandó szövetséget az ellenzéki pártokkal"
Bőven elég a választási együttműködés 2014 elején, pl. közös lista indítása.