Ma biztosan a Szilveszterrel kellene foglalkoznom. Mivel nincs különösebben évvégi hangulatom, ennél sokkal komolyabb témával készültem.  Holnap azért majd legalább 1-2 képet felteszek a Times Square-ről.

Az évek során az a benyomásom alakult ki, akkor mondhatom el, hogy ismerek egy helyet, ha tudom:

A) Hol van ingyen wifi,

B) Merre van nyilvános WC.

Lassan úgy érzem, kezdem kiismerni magam, legalábbis egészen ügyesen találtam WC-t a napokban. A helyzet az, hogy Budapest mindkét szempontból jobb város. New York eddig egyetlen, általam felfedezett igazi public toalett-je a Bryant Park egyik sarkán található. Nem utcai, de köz-WC van a Grand Central Terminalban (a központi vasút és subway állomás). Mindkettő a 42 utcán érhető el. A közösségi közlekedés hasonló csomópontjaival az USA-ban általában érdemes próbálkozni, mindkét szempontból. Chicago szuper, még a buszállomáson is van wifi.   

Egyébként nem jellemző, hogy utcai WC-ket üzemeltetnének. Persze minden komolyabb üzletnek van saját WC-je, így nem is annyira lényeges a dolog. Mégis, ha az emberre rátör a szükség a bevásárlóközpontok, mall-ok jutnak az eszébe, de sajnos Manhattanban csak 2-3 ilyenről tudok.

Az eddigi tapasztalataim alapján a Starbucksok működnek hasonló módon, mint Budapesten a McDonaldsok anno, mielőtt bevezették a számlára pisilést. Be lehet menni, nem néznek csúnyán akkor sem, ha dolga végeztével az ember csak kisétál. De sajnos itt egy kávézóban nem kötelező toalettet működtetni, így a kávézó nem egyenlő megváltás. Ha nincs benn asztal, akkor nem is érdemes próbálkozni. Mondanom sem kell, ez néha komoly csalódást tud okozni.

Se a Starbucksokban, se a Grand Central Terminalban nem érdemes rózsaillatra számítani, sőt. Valamiért divat, hogy a földön szétdobálva hagyják a WC papírt, néha újságot, nem ritkán elázva. A budapesti WC-k legalább nagyrészt tiszták, ezekről ez nem mondható el. Viszont mindig van folyékony szappan és kéztörlő, vagy működőképes kézszárító.  Wc papír eddig az esetek 95%-ban volt. A Starbucks WC-k gyakran unisexek, cserébe rendszerint fogyatékkal élők is tudják használni. 

A wifi nehéz ügynek tűnik. Két napja megpróbáltam találni egy hot-spotot. 40 perc séta után az egyik Starbucksban láttam 3-4 laptopos embert, felderült arccal mentem be, vettem egy tejeskávét, leültem, elő alaptopot és...az öröm eddig tartott. Volt ugyan wifi, több hálózat is, csak épp mindegyik fizetős. Ezért fizettem 4 dolcsit. Úgy tűnik minden manhatteni Starbucks ilyen fizetős wifi-vel van felszerelve.

 Később a 42. utcán egy Café Ó nevű helyen találtam netet. Ez egyszerre kávézó, bolt, reggeliző és söröző. Kb. olyan a hangulata, mintha az ember egy abc-ben ülne le netezni. Feltehetőn latin kötődésű hely, mert az ó-n van ékezet, meg amikor bementem csupa latino üldögélt bent. A kávéért itt 1.10-et fizettem. Igazi amerikai kávé volt, határozottan engedte érvényesülni a cukor és tej aromáját. A lényeg a lényeg, ami viszont gyakran megszakadt, de legalább 1-2 dolgot meg tudtam nézni. Másnap találtam egy tűrhető helyet, ahol jól működő wifi van (Cosi Café), és van egy nagyon szimpatikus kicsi kávézó a Downtown-ban, de még nem sikerült kipróbálnom.

Az USA-ban ismerősökön keresztül sikerült szállást találni, így nagyjából megúsztam az ezzel járó mizériát. A dolog a továbbiakban is egyszerűen zajlott, megállapodtunk az árban, semmi írott szerződés, semmi kaució.

A landlady végig korrekt volt, én végig rendesen fizettem, semmi para a határidőkkel - nem is nagyon voltak. Türelmes volt, mert az egyetemnek mintegy 2,5  hónapba tellett amíg kifizette az ösztöndíjamat. Ha ez nem jött volna össze kénytelen lettem volna a korábbi ösztöndíjasok által szellemházként becézett apartman-házban lakni, amit egyébként a dalai láma unokaöccse birtokol.  

Izraelben valahogy ez nem akar sikerülni, így maradnak a hirdetések.  A Héber Egyetem szerint kettő és négyszáz dollár között változik egy szoba ára, ehhez képest én szinte csak 475 fölöttieket találtam eddig. Az utóbbi pár napban ugyan ráakadtam néhány 3-400 dolláros szobára is, azok tulajdonosai viszont nem válaszolnak.

Persze az egyetem honlapján működő oldal héberül van, ahogy a legnagyobb szálláskereső oldalak is. Az én héberem meg a betűk felismerésével kifújt. Azaz dehogy. Tudok ilyeneket mondani, hogy : „Szeretem a fagyit”, vagy  „Budapesten lakom”, de egy hirdetés értelmezéséhez ez kevésnek bizonyul.

Van azért 1-2 angol nyelvű oldal is (pl.: craigslist.com, flathunting.com, israelroomates.com), de élek a gyanúperrel, hogy ezeken a drágább hirdetéseket találom meg.

Nehezíti a dolgot, hogy sokszor shomer shabbat arcot keresnek. Az esetek nagy részében a hangsúly csak azon van, hogy ne tréflizze el a konyhát (azaz valójában mindegy, hogy vallásos-e vagy sem). Ez részben érthető, újra kóserolni egy konyhát macerás, és úgy tűnik így is megéri, azaz van elég kóser lakáskereső. Az én esélyeimet nagyban csökkenti. Először fura volt, hogy a hirdetéseknek (akár lakást ajánl akár keres valaki) része, hogy a hirdető vallásos-e vagy sem.

Mindenestre, akikkel leveleztem eddig elég viccesek. Volt egy nő, aki a szobába berakott egy mikrót meg egy fridzsidert, mert a konyhát nem lehet használni. Mellesleg elpanaszolta, hogy a mostani albérlője egész nap otthon ül és hát ő ezt igazán nem akarja még egyszer. Látogatók persze kizárva...

Aztán egy angol srác egyből szerződni akart, nem nagyon érdekelte, hogy a válaszlevelemben volt néhány kérdés. Például: Mivel magyarázható az az apróság, hogy 1300 sékelt ír a hirdetésben és aztán meg valójában 1800-at kér.  Egy olcsó lehetőséget pedig elszalasztottam: Arra a kérdésre, hogy képes volnék-e a tejes konyhát kóserként megtartani azzal kezdtem a választ, hogy: I think I can… Na, azóta nem kaptam választ. Mondjuk érdekes lett volna kiűzni a húst és származékait a konyhából.

 Még bizakodó vagyok, legalább válaszolgatnak.

Az USA közúti baleseti halálozási statisztikái a magyarországinál mintha valamivel jobbak lennének. A két statisztika persze különböző módszerrel készül, de a  kb. 2 pohár sör okozta véralkoholszintnél magasabb értékkel vezető autósok okozta (vagy részvételével történt) halálos kimenetelű balesetek száma az USA-ban 25-26000 körül lehetett 2008-ban. http://www-fars.nhtsa.dot.gov/Trends/TrendsAlcohol.aspx. Nálunk ugyanebben az évben 1000 főnél valamivel kevesebben haltak meg alkohollal is összefüggő közúti balesetben. http://www.okauto.hu/02.php?cmd=view&id=265 (A Rendőrség honlapján csak 2009-es adatokat találtam, viszont az USA-ból csak 2008-ból és korábbról származóakat.)

Az USA lakossága pedig harmincszorosa a magyarországinak, azaz lakosságarányosan kb. 15%-al kevesebb az esetek száma errefelé, mint otthon.

Persze azt nem tudom, hogy ez pontosan minek köszönhető, de úgy tűnik, 1-2 sör elfogyasztása önmagában nem okoz magasabb balesetszámot. Ugyanakkor azt gondolom, nem az az igazi kérdés, vezethet-e valaki X pohár sör/bor után, hanem hogy aki elkezdett inni, meg tud-e állni egy sörnél, ha vezetni akar. Discipline:) (Persze én könnyen dumálok jogsi nélkül:)