Néhányan úgy döntöttünk, hogy kérdést intézünk a Magyar Hírlaphoz Bayer Zsolt, "Ugyanaz a bűz" című írásával kapcsolatban. Nem Bayer Úr írása, indítékai, személye érdekelnek bennünket, hanem az, hogy a Magyar Hírlap szerkesztősége milyen elvek mentén szerkeszti az újságot, milyen megfontolások játszottak szerepet akkor, amikor rábólintottak az írásra. Hiszen a lap tartalmáért a szerkesztőség felel, és mi valóban arra vagyunk kíváncsiak, mit gondolnak. 

Ezért, hogy a kíváncsiságunknak hangot adjunk, többen is elküldjük a levelet a Szerkesztőségnek. Amennyiben Te is kíváncsi vagy, küldd el az alábbi levelet a levelezes@magyarhirlap.hu címre. 

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyilván Önök is szembesültek a január 4-én, Bayer Zsolt tollából született, ,,Ugyanaz a bűz'' című cikkük keltette rendkívül erős ellenérzésekkel. Arra szeretném kérni önöket, reagáljanak a cikk keltette visszhangra, és fejtsék ki, milyen szakmai, szerkesztési elvek, érvek szóltak a cikk közlése mellett.

A kérdésemet azért Önökhöz intézem, mert az, hogy Bayer Zsolt mit ír, az ő dolga. Ha szerkesztett lapban nem tehetné, leírná egy blogban, amihez minden joga megvan. Ugyanakkor az újság tartalmáról a szerkesztőség dönt, és e döntés mögött - gondolom - szakmai, üzleti, etikai és világnézeti megfontolások állnak.

Várom válaszukat,

Üdvözlettel:

Aláírás

Körülbelül - egy kávé közbeiktatásával - 8-ra érkeztem haza a Magyar Rádió épülete elé Mong Attilával és Bogár Zsolttal való szolidaritás jegyében szervezett megmozdulásról. Kb. 100-an lehettünk, legtöbben gondolom a Facebook felhívásra érkeztek, de volt aki az újságban olvasta. Ha jól tudom, a Népszabi hozta le. Ennek eredményeképp az életkori összetétel is változatos volt, 20 és 75 között.

A megmozdulás része lett volna valamiféle gyertyagyújtás, de időközben Mong Attila és Bogár Zsolt azt írta a szervezőknek, hogy ezt kicsit túlzásnak érzik. Ezért volt aki úgy érezte nem kell gyertyát vinni, volt aki hozott. Én nem vittem, de a végén egy úr odajött és gyertyákat osztogatott, úgyhogy ha már volt, mi is gyújtottunk. A jövőre nézve fontos tapasztalat, hogy ilyen hidegben meglehetősen problémás a gyertya lecsöpögtetős módszerrel való rögzítése. Végül egy tüntetőtárs javaslatára hajgumival fogtunk össze 3 gyertyát, így sikerült talpon maradnia. 

Egyébként kicsit szerencsétlen volt a szervezés, ugyanis a rendezvényenk nem volt, aki instruálja, hogy mi történjen. Legyen gyertyagyújtás vagy ne, énekelünk, vagy csak állunk egy percig némán, stb stb.

Ennél kicsit nagyobb gondot okozott, hogy a helyszínen úgy tűnt, a rendőrségen nem jelentették be a demonstrációt. Ez abból látszott így (valójában nem tudom, mi a helyzet), hogy egy rendőr kereste a szervezőket és nem tudta kiket keres.  Valamiért engem szúrt ki. Megkérdezte, szervező vagyok-e és hogy mire jöttem. Erre azt válaszoltam, hogy nem vagyok szervező és elmondtam, hogy a Facebookon láttam, stb stb.

Aztán később még elkérte volna az adataimat, (mondjuk marhára kutathatott, ha egy emberrel beszélt) mire előkerült két srác, akik azt mondták, ők  szervezték a dolgot. Őket igazoltatták is. Később ugyan nekem azt mondták, hogy mégsem ők a szervezők, csak bevállalták. Persze nyilatkoztak, majd kiderül, hogy mit, ha megjelenik valahol.

Azzal egyébként, hogy egy-két rendőr ott volt, kicsit terelgette az embereket (csak annyi volt, hogy  maradjunk a járdán) nem volt semmi gond, ahogy azzal sem, hogy keresték a szervezőket. Nagyobb probléma szerintem  az, hogy mi, megmozdulók  nem tudtuk mi a helyzet. Be van-e jelentve a demonstráció, vagy sem, mi fog történni, történik-e valami egyáltalán?

Tulajdonképpen ennek némi pozitív hatása is volt, mert a jelenlévők elkezdtek egymással beszélgetni kicsit, kezdett kialakulni valamiféle közösségi érzés. Az igazoltatások még egy kicsit segítettek ebben, bár többen azt hitték, itt valamiféle „rendőrállami” akcióról van szó, de én ezt nem érzékeltem.  

Egy kis szervezéssel azért jobbá lehetett volna tenni ezt az akciót.  Elég lett volna, ha valaki megjelenik szervezőként és eljátssza a karmester szerepét,, vagy pedig eleve úgy hirdetik meg a megmozdulást,  hogy nincs bejelentve, csak odamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat, vagy mondjuk  egy percig csöndben maradunk és hazajövünk. És még egy apróság: ha egy event 1 órás, vagy ¾, akkor  azt kellene kiírni és nem azt, hogy 6-tól 9-ig tart.  A december 20-i tüntetésről sokan lemaradtak emiatt.

A Tartalomfelügyeleti Főosztály legújabb irodalmi remekében a következőt írja:

"A műsorszegmens hűen reprzentálja a hírműsorok elbulvárosodását, azt az elmúlt években lejátszódott folyamatot, amelynek során a kereskedelmi és közszolgálati hírműsorok tudatosan eltávolodtak a politikai élet történéseinek dokumentálásától, a társadalmat érintő kérdések és problémák megtárgyalásától"

Na, végre valami, amiben egyetértünk. Csak szerintem nem kellettek évek az eltávolodáshoz, elég volt néhány hónap. A legutóbb például akkor távolodott el a kedves Híradó és MTI, amikor nem adott hírt arról, hogy egyetemisták tüntetnek az Alkotmánybíróság jogköre csorbítása ellen. Vagy amikor a köztévé híradója alig-alig közöl valamit a médiatörvény elfogadásáról és az a körüli vitákról.  

Erről ennyit. De hogyan kerül egy ilyen szöveg hatósági levélbe? Mi a köze a bulvárosodásnak a jogszabályokhoz? Jó úton haladunk az ízlésrendőrség felé.

Írtam egy verset is, mert nem voltam képes moderálni magam. Ebből is látszik, hogy szükség van a tartalomfelügyeleti főosztály áldásos munkájára.  (Csak erős idegzetűeknek és 14 felett):  

Vér, Vér bazdmeg!

Repedő epe, kiforduló belek,

A tévéséfet bírságolják,

Mert egy csirkét kibelezett.

Utóirat az NMHH-nak, a versem művészi értékéről és politikai tartalmáról, ha az nem lenne világos: 

Búcsú 

Nem: látjátok, nem hiába firkálok,
mert ha ezt a verset ki nem gondolom,
fölöttem folyna már régen az árok,
s csalán nőtt volna már a gyomromon.
Ezért, ha a zsaruk a nyakadra hágnak,
az urak előtt ne fogd be a pofádat.

(Francois Villon, Faludy György átköltése)

Olvasd el még: Ballada a Parlamenthez, ugyanott.