Körülbelül - egy kávé közbeiktatásával - 8-ra érkeztem haza a Magyar Rádió épülete elé Mong Attilával és Bogár Zsolttal való szolidaritás jegyében szervezett megmozdulásról. Kb. 100-an lehettünk, legtöbben gondolom a Facebook felhívásra érkeztek, de volt aki az újságban olvasta. Ha jól tudom, a Népszabi hozta le. Ennek eredményeképp az életkori összetétel is változatos volt, 20 és 75 között.

A megmozdulás része lett volna valamiféle gyertyagyújtás, de időközben Mong Attila és Bogár Zsolt azt írta a szervezőknek, hogy ezt kicsit túlzásnak érzik. Ezért volt aki úgy érezte nem kell gyertyát vinni, volt aki hozott. Én nem vittem, de a végén egy úr odajött és gyertyákat osztogatott, úgyhogy ha már volt, mi is gyújtottunk. A jövőre nézve fontos tapasztalat, hogy ilyen hidegben meglehetősen problémás a gyertya lecsöpögtetős módszerrel való rögzítése. Végül egy tüntetőtárs javaslatára hajgumival fogtunk össze 3 gyertyát, így sikerült talpon maradnia. 

Egyébként kicsit szerencsétlen volt a szervezés, ugyanis a rendezvényenk nem volt, aki instruálja, hogy mi történjen. Legyen gyertyagyújtás vagy ne, énekelünk, vagy csak állunk egy percig némán, stb stb.

Ennél kicsit nagyobb gondot okozott, hogy a helyszínen úgy tűnt, a rendőrségen nem jelentették be a demonstrációt. Ez abból látszott így (valójában nem tudom, mi a helyzet), hogy egy rendőr kereste a szervezőket és nem tudta kiket keres.  Valamiért engem szúrt ki. Megkérdezte, szervező vagyok-e és hogy mire jöttem. Erre azt válaszoltam, hogy nem vagyok szervező és elmondtam, hogy a Facebookon láttam, stb stb.

Aztán később még elkérte volna az adataimat, (mondjuk marhára kutathatott, ha egy emberrel beszélt) mire előkerült két srác, akik azt mondták, ők  szervezték a dolgot. Őket igazoltatták is. Később ugyan nekem azt mondták, hogy mégsem ők a szervezők, csak bevállalták. Persze nyilatkoztak, majd kiderül, hogy mit, ha megjelenik valahol.

Azzal egyébként, hogy egy-két rendőr ott volt, kicsit terelgette az embereket (csak annyi volt, hogy  maradjunk a járdán) nem volt semmi gond, ahogy azzal sem, hogy keresték a szervezőket. Nagyobb probléma szerintem  az, hogy mi, megmozdulók  nem tudtuk mi a helyzet. Be van-e jelentve a demonstráció, vagy sem, mi fog történni, történik-e valami egyáltalán?

Tulajdonképpen ennek némi pozitív hatása is volt, mert a jelenlévők elkezdtek egymással beszélgetni kicsit, kezdett kialakulni valamiféle közösségi érzés. Az igazoltatások még egy kicsit segítettek ebben, bár többen azt hitték, itt valamiféle „rendőrállami” akcióról van szó, de én ezt nem érzékeltem.  

Egy kis szervezéssel azért jobbá lehetett volna tenni ezt az akciót.  Elég lett volna, ha valaki megjelenik szervezőként és eljátssza a karmester szerepét,, vagy pedig eleve úgy hirdetik meg a megmozdulást,  hogy nincs bejelentve, csak odamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat, vagy mondjuk  egy percig csöndben maradunk és hazajövünk. És még egy apróság: ha egy event 1 órás, vagy ¾, akkor  azt kellene kiírni és nem azt, hogy 6-tól 9-ig tart.  A december 20-i tüntetésről sokan lemaradtak emiatt.

A Tilos Rádió ügye felhívta a figyelmem az új, még hatályba sem lépett Médiatörvény egyik sajnálatos hiányosságára. Egy olyan hézagra a médiahatóság jogköreit tekintve, amely nélkül lehetetlen felvenni a harcot a közerkölcs romlásával.

Természetesen a tartalomszolgáltatók felelőssége hatalmas a gyermekeink egészséges fejlődéséért folytatott szakadatlan küzdelemben. Ezt a Médiatörvény alkotói helyesen ismerte fel. Ugyanakkor  hiába szorítjuk rá végre a médiát a felelős működésre, ha ebben a küzdelemben nem szövetségeseink maguk a szülők!

Hiszen az új törvény alapján bármilyen gondosan is őrködik a média tisztasága felett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a felnőtt elme művelése és szórakoztatása céljából elengedhetetlenül előfordulnak olyan tartalmak, amelyek gyermekeink számára károsak lehetnek. E tartalmaktól pedig a korhatár jelzése és az odafigyelő műsorszerkesztés mellett  a szülő felügyelete óvhatja meg a gyermeket. Ezért javaslom, hogy az új médiatörvény szellemében ne csupán a szolgáltatókat sújtsuk olyan mértékű szankciókkal, amely kivetésének puszta lehetősége rászorítja őket az erkölcsileg elfogadható munkára, hanem az oda nem figyelő szülőket is! Erre azért van szükség, mert sajnos a magyar átlagpolgár erkölcsi érzéke - köszönhetően az elmúlt évtizedek, és különösen az elmúlt 8 év romboló munkájának  - annyira leromlott, hogy időbe telik amíg az helyreáll és önkéntelenül is érzi, tudja majd, mi a megfelelő a gyermek számára. Addig pedig, hatékony adminisztratív eszközökkel mutathatunk irányt eltévelyedett társainknak. 

Ehhez meg kell teremteni a megfelelő jogszabályi feltételeket és fel kell szólítani az állampolgárokat, hogy jelentsék, ha szülői felelőtlenséggel találkoznak. Ez gyermeink jövője érdekében mindannyiunk elengedhetetlen kötelessége!

Javaslatom tehát az, hogy a Médiahatóság bírsággal, vagy elzárással sújthassa azokat a szülőket, akik:

a)      Felügyelet nélkül engedik televíziót nézni kiskorú gyermekeiket este hat, valamint fiatalkorú  csemetéiket este 8 után, különös tekintettel a kereskedelmi csatornákra.

b)      A nap bármely szakában felügyelet nélkül engedik fiatal illetve kiskorú gyermekeiket rádiót hallgatni, kivéve, ha azok a Magyar Rádió közszolgálati adói.

c)      Olyan hangzó vagy képi anyagokat tartanak otthonukban, a gyermekek számára is hozzáférhető módon,  amelyek gyermekeink lelki, szellemi fejlődése számára károsak lehetnek. (Ennek eldöntése előzetesen az NMHH feladata)

 Továbbá:

Visszaeső elkövetők esetén a Hatóság joga a fiatalkorút a családból kiemelni, annak védelme érdekében.

Mindez nem valósulhat meg az állampolgárok hathatós segítsége nélkül, ezért az ilyen panaszok bejelentésére nyomtatványt kell rendszeresíteni, valamint időről időre a lakosságot közvetlenül (mondjuk telefonos megkeresés útján) megkérdezni, tapasztalt-e környezetében hasonlót. Legalábbis addig, amíg hatékony elektronikus gyermek és szülőfigyelő rendszerrel nem látjuk el polgártársaink lakásait.  

Ne feledjük, az elkövetkező generációk erkölcsi, szellemi épsége, Hazánk jövője a tét!

Ezzel kívánok mindenkinek Boldog, Békés, Új esztendőt!