Az előző bejegyzésben foglalkoztam azzal, hogy miért nem lehet, vagy nem célravezető gárdamódszereket alkalmazni egy kisebb-nagyobb bűncselekményekkel erősebben fertőzött területen. A mai bejegyzés a félelemkeltés következményeivel foglalkozik, a teljesség igénye nélkül. Mivel a kurrens probléma etnikai csoportok közötti konfliktusként jelenik meg, elsősorban arra fókuszálok, hogy mi történik az érintett csoportokkal. 

Az önjelölt rendfenntartók jelenlétéből adódó félelem hatékonynak tűnhet rövidtávon. A bűnözés, főképp a kényszer szülte kisebb bűncselekmények felszámolásában azonban hosszú távon nem segít. Egyrészt minden következmény megszűnik, amint a „rendfenntartók” elvonulnak. Az erőszakmonopólium államra ruházásával és a privátszféra kialakulásával a közösség közvetlen kontrollja meggyengül, a tömegtársadalom méretei miatt pedig nem kormányozható a hatalom állandó, közvetlen jelenlétével. Így a bűnözéstől valójában a bensővé tett normák tartanak vissza, nem a szankciótól való félelem. A jog ilyen elvont normákat jelent, a hatékony megoldást e normák a közösség egésze általi elfogadása jelentheti. Ennek persze egyik alapfeltétele, hogy a jogszabály elvi üzenete és annak alkalmazása között ne legyen túl nagy feszültség (ez Magyarországon ma úgy tűnik nem teljesül, ami részben a milíciák megjelenését toleráló közhangulat oka is lehet.)

A paramiltiárisok megjelenésének – vagy bármilyen félelemkeltésen és kirekesztésen alapuló módszernek – következménye a csoporthatárok egyre erősebbé válása, és a csoportok bezárkózása. A „mi” tudat mindkét oldalon egyre erősödik, a kapcsolatok a csoportok között eltűnnek. Ez ahhoz is vezet, hogy a szembenálló csoportok egyre homogénebbnek látják egymást, a saját csoport identitásának a másik csoporthoz való ellenséges viszonyulás egyre hangsúlyosabb elemévé válik. Ezzel a folyamattal jár együtt az is, hogy egyre kevésbé tartják tiszteletben a másikat. Azaz az esetleges károkozásokat már nem csak szociális szempontok, hanem a másik alacsonyabbrendűnek tartása is gerjeszti, ami  természetesen ahhoz vezet, hogy a gárdisták is egyre megalapozottabbnak találják előítéleteiket, egyre erősödik a „kemény” fellépés iránti igény, ami csak jobban összezárja az így megalkotott roma csoportot, amely még kevésbé fogja tiszteletben tartani az ellenséget és annak vagyonát. Az egész folyamat beindulását segíti a különböző társadalmi csoportok közötti erőforrásbéli egyenlőtlenségek etnikai alapú értelmezése, vagy megokolása. Amint a folyamat beindul az erőforrások feletti kontrollt gyakorló csoportok egyre kevésbé osztja meg a forrásokat a gyengébb csoporttal, hiszen annak tagjait nem tartja jogosultnak arra (csak elisszák, eljátsszák, az uzsoráshoz megy, nem akarnak dolgozni, lusták stb.) Így egyre erősebb a megélhetési kényszer is. A spirál beindul, a konfliktus eszkalálódik, ami szélsőséges esetben kisebb nagyobb összecsapásokhoz, a másik elkergetésének, megsemmisítésének igényéhez vezethet.

A „megrendszabályozandó”populáció elmenekülésével sincs megoldva a probléma, sőt valójában a probléma növekedéséhez és a konfliktus további kiterjesztéséhez vezethet

A) Amennyiben a probléma valós, az elvándorlás annak exportálását jelenti más településekre.

B) Az elvándorlók elveszítik kapcsolataik egy részét, gyengül a rokonok jelenettte gyenge,de mégis valamelyest őket megtartó szociális háló  - ld. a szegény romákból kisebb eséllyel lesz hajléktalan, mint a nem roma szegényekből a kiterjedt rokonság segítsége miatt – ami oda vezethet, hogy kénytelenek lesznek kisebb-nagyobb szabálysértésekkel, bűncselekményekkel tarkított túlélési stratégiákat alkalmazni.  Gondoljunk arra, hogy sokszor az újonnan betelepülő családokra panaszkodnak a helyiek.

C) A pogrom jelentette tapasztalat azt okozza, hogy  a települést elhagyók maguk is az őket kitaszító közösségen kívül, azzal szemben határozzák meg magukat, ezzel pszichológiai bázist is teremtve  - vagy megerősítve azt - a másik közösség ellen elkövetett bűncselekmények okozta kognitív disszonancia eliminálására, és a saját magukról alkotott pozitív kép fenntartására. (A másikkal a kitaszítóval szemben nem bűn, sőt jogos a bűnelkövetés.)

Mindez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az eluralkodó közhangulat által előkészített településeken könnyedén ott is konfliktusok alakuljanak ki, ahol korábban nem volt ilyen. A vészhelyzet elhárítására pedig megérkezik valamilyen gárda...

Néhányan úgy döntöttünk, hogy kérdést intézünk a Magyar Hírlaphoz Bayer Zsolt, "Ugyanaz a bűz" című írásával kapcsolatban. Nem Bayer Úr írása, indítékai, személye érdekelnek bennünket, hanem az, hogy a Magyar Hírlap szerkesztősége milyen elvek mentén szerkeszti az újságot, milyen megfontolások játszottak szerepet akkor, amikor rábólintottak az írásra. Hiszen a lap tartalmáért a szerkesztőség felel, és mi valóban arra vagyunk kíváncsiak, mit gondolnak. 

Ezért, hogy a kíváncsiságunknak hangot adjunk, többen is elküldjük a levelet a Szerkesztőségnek. Amennyiben Te is kíváncsi vagy, küldd el az alábbi levelet a levelezes@magyarhirlap.hu címre. 

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyilván Önök is szembesültek a január 4-én, Bayer Zsolt tollából született, ,,Ugyanaz a bűz'' című cikkük keltette rendkívül erős ellenérzésekkel. Arra szeretném kérni önöket, reagáljanak a cikk keltette visszhangra, és fejtsék ki, milyen szakmai, szerkesztési elvek, érvek szóltak a cikk közlése mellett.

A kérdésemet azért Önökhöz intézem, mert az, hogy Bayer Zsolt mit ír, az ő dolga. Ha szerkesztett lapban nem tehetné, leírná egy blogban, amihez minden joga megvan. Ugyanakkor az újság tartalmáról a szerkesztőség dönt, és e döntés mögött - gondolom - szakmai, üzleti, etikai és világnézeti megfontolások állnak.

Várom válaszukat,

Üdvözlettel:

Aláírás

Körülbelül - egy kávé közbeiktatásával - 8-ra érkeztem haza a Magyar Rádió épülete elé Mong Attilával és Bogár Zsolttal való szolidaritás jegyében szervezett megmozdulásról. Kb. 100-an lehettünk, legtöbben gondolom a Facebook felhívásra érkeztek, de volt aki az újságban olvasta. Ha jól tudom, a Népszabi hozta le. Ennek eredményeképp az életkori összetétel is változatos volt, 20 és 75 között.

A megmozdulás része lett volna valamiféle gyertyagyújtás, de időközben Mong Attila és Bogár Zsolt azt írta a szervezőknek, hogy ezt kicsit túlzásnak érzik. Ezért volt aki úgy érezte nem kell gyertyát vinni, volt aki hozott. Én nem vittem, de a végén egy úr odajött és gyertyákat osztogatott, úgyhogy ha már volt, mi is gyújtottunk. A jövőre nézve fontos tapasztalat, hogy ilyen hidegben meglehetősen problémás a gyertya lecsöpögtetős módszerrel való rögzítése. Végül egy tüntetőtárs javaslatára hajgumival fogtunk össze 3 gyertyát, így sikerült talpon maradnia. 

Egyébként kicsit szerencsétlen volt a szervezés, ugyanis a rendezvényenk nem volt, aki instruálja, hogy mi történjen. Legyen gyertyagyújtás vagy ne, énekelünk, vagy csak állunk egy percig némán, stb stb.

Ennél kicsit nagyobb gondot okozott, hogy a helyszínen úgy tűnt, a rendőrségen nem jelentették be a demonstrációt. Ez abból látszott így (valójában nem tudom, mi a helyzet), hogy egy rendőr kereste a szervezőket és nem tudta kiket keres.  Valamiért engem szúrt ki. Megkérdezte, szervező vagyok-e és hogy mire jöttem. Erre azt válaszoltam, hogy nem vagyok szervező és elmondtam, hogy a Facebookon láttam, stb stb.

Aztán később még elkérte volna az adataimat, (mondjuk marhára kutathatott, ha egy emberrel beszélt) mire előkerült két srác, akik azt mondták, ők  szervezték a dolgot. Őket igazoltatták is. Később ugyan nekem azt mondták, hogy mégsem ők a szervezők, csak bevállalták. Persze nyilatkoztak, majd kiderül, hogy mit, ha megjelenik valahol.

Azzal egyébként, hogy egy-két rendőr ott volt, kicsit terelgette az embereket (csak annyi volt, hogy  maradjunk a járdán) nem volt semmi gond, ahogy azzal sem, hogy keresték a szervezőket. Nagyobb probléma szerintem  az, hogy mi, megmozdulók  nem tudtuk mi a helyzet. Be van-e jelentve a demonstráció, vagy sem, mi fog történni, történik-e valami egyáltalán?

Tulajdonképpen ennek némi pozitív hatása is volt, mert a jelenlévők elkezdtek egymással beszélgetni kicsit, kezdett kialakulni valamiféle közösségi érzés. Az igazoltatások még egy kicsit segítettek ebben, bár többen azt hitték, itt valamiféle „rendőrállami” akcióról van szó, de én ezt nem érzékeltem.  

Egy kis szervezéssel azért jobbá lehetett volna tenni ezt az akciót.  Elég lett volna, ha valaki megjelenik szervezőként és eljátssza a karmester szerepét,, vagy pedig eleve úgy hirdetik meg a megmozdulást,  hogy nincs bejelentve, csak odamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat, vagy mondjuk  egy percig csöndben maradunk és hazajövünk. És még egy apróság: ha egy event 1 órás, vagy ¾, akkor  azt kellene kiírni és nem azt, hogy 6-tól 9-ig tart.  A december 20-i tüntetésről sokan lemaradtak emiatt.