Szevasztok, szabadságharcosok! – Ezzel köszöntötte Bakáts Tibor a tömeget múlt hét pénteken. Egyből visszahőköltem: Én nem vagyok szabadságharcos.

Aztán próbálgattam résztvenni az eseményekben, énekelni a „Miért hagytuk hogy így legyen”-t, meg a „Ha én rózsa volnék”-ot, tapsolni, fütyülni, de valahogy a körülöttem állókat nem ragadta magával a dolog, így én is csak tessék-lássék, félgőzzel éltem bele magam.

Később több helyről hallottam, hogy lagymatag volt a dolog, az Index szerint kezdő tüntetők vagyunk, a résztvevők többet vártak. Azért volt olyan ismerősöm is, aki azt mondta, így volt ez jó.

A szabadságharcos identitástól való visszahőkölésem és a bennem is munkáló hiányérzet ellentmondása indított gondolkodásra. Mi okozhatja a lagymatagságot, és hogyan lehetne összeegyeztetni az elköteleződést a háborús-erőszakos retorikától való mentességgel?

I. A megszólított közeg

Bármennyire is sokan voltunk január 14-én (az elmúlt 10 évben biztosan ez volt  a legnagyobb utcai akció, megmozdulás, ha nem számítjuk a pártrendezvényeket.), 10.000 ember még bőven verbuválódhat hasonló társadalmi bázisról. Azt feltételezem, hogy a résztvevők viszonylag hasonlítanak egymáshoz a vallott elveiket, politikai magatartásukat illetően. Bár már az is nagy szó, hogy ténylegesen több generáció megjelent, ennyiben tehát sikerült a kezdeményezésnek a szokásosnál szélesebb és többféle körben elterjednie. Én a rádió előtti megemlékezésen éreztem először így, bár a december 20-i tüntetésről készült videók is hasonló tendenciákról árulkodtak. Ennek kétségtelenül az az egyik oka, hogy a kezdeményezés kilépett a Facebookról és a sajtóban is megjelent a tüntetés híre.De azért nem hiszem, hogy a tüntető 10.000 emberből sok olyan lett volna , akihez maximum 3 lépésben ne jutnék el.  (Ez kb azt jelenti, hogy valamilyen ismerősöm általam nem ismert ismerősének a szülei is ott vannak)

Persze mondjuk ki, hogy a mozgalomnak  - nem feltétlen a politikai pártokhoz való kötődés értelmében - baloldali, liberális támogatói vannak, akik szerintem viszonylag magasan képzettek lehetnek, és természetesen egyelőre elsősorban budapestiek. A pécsi társtüntetés szerintem bármilyen picike is volt, mégis nagyon előremutató kezdeményezést jelentett és remek lenne, ha követőkre találna.

Szerintem a tüntetők motivációinak két tiszta típusát lehet belőni. Azt is sugallom ezzel, hogy a tüntetőket egyelőre nagyfokú tudatosság jelemzi, viszonylag kevesen jöhettek pusztán azért, mert valamilyen referenciaszemély hívta őket.

Nos, tehát vagy azért jött el valaki, mert emberi jogi értelemben liberális, és ez elég fontos is a számára, vagy azért, mert ki nem állhatja a jelenlegi kormányt. Az első csoportnak mindenképpen megvan az a sajátossága, hogy bár intellektuálisan roppant komolynak tarja az egészet, mégis érzelmileg távolságtartó, nem képes és nem is akar 100%-osan elköteleződni,  pláne egy olyan mozgalom, szervezet  mellett amelynek nem ismeri minden tagját, nem vitatta meg az alapelveket és a képviselendő eszméket.  A kritikai attitűd sokkal közelebb áll hozzá, mint akár a jobboldalhoz, akár a kormány- FIDESZ- utálattól fűtött tüntetőtársaihoz, és hajlamos még a saját szervezeteit is előbb kritizálni, mint kinyilvánítani az elismerését, attól félve, hogy ezzel reflektálatlannak tűnő, szubjektív véleménynek ad hangot és lejáratja magát egy életre.  

Az ehhez hasonló attitűdre nagyon jó példa a visszafogott hangú Népszabis, Indexes tudósítás. Ezektől a lapoktól azt is várhattuk volna, hogy amilyen elánnal ágálnak a médiatörvény ellen, olyan lelkesen állnak majd az ügy mellé, és hangsúlyozzák, hogy mennyien voltak. Ehhez képest én a tudósításokat semlegesnek, visszafogottnak éreztem, ahol az, hogy 10.000-en voltunk, szinte mellékes, említésre sem méltó tényként jelent meg. Az Index egyből a tüntetésszervezők amatőrizmusát, a hiányosságokat emelte ki.

Ezen az attitűdön nincs mit csodálkozni. Egyrészt, ha valaki az individuum csorbíthattalan jogai mellett áll ki, akkor feltehetően a feloldódás az egy közös cél érdekében sem annyira megy, ha  pedig a mozgalom élére áll, próbálja kerülni a vezér szerepet. Persze ebből sokszor az lesz, hogy vezetői  sem lesznek a mozgalomnak.  Azaz mondjuk a vezérszónok fel sem emeli a hangját, a résztvevők pedig bármilyen bevonási kísérletre szereptávolítással  reagálnak. Ezt a hozzáállást egy csomó negatív tapasztalat erősíti. Az ember elmegy tüntetni, becsatlakozik valamibe és kiderül, hogy nem, vagy csak félig arról van szó, mint amire számított. A képviselt ügy mellé sokszor olyan, más ügyeket vagy olyan stílust társítanak, amivel már nem ért egyet, amihez nem adná az arcát. Így aztán kétszer is meggondolja, hogy legközelebb elmegy-e bárhova is, és ott hogyan viselkedik.  

A kevésbé tudatos, vagy tisztán proteszt tüntető, de szintén inkább baloldali értékrendű polgárok hagyományosan a kellemes, piknikezős, fáklyás-sétálós, barátságos hangulatú megmozdulásokat szokhatták meg, a rendszerváltás óta. A gyújtó hangú beszédek, a markáns, minden megsemmisítő ellenség rémképe, az érzelmi feszültésg folyamatos fenntartása inkább a jobboldal eszköztárába tartozik. A baloldalon ilyesmire inkább a választások környékén kerül sor. Bár a Zöld Baloldal is próbálkozik, leginkább csak a gyújtó hanggal szerencsére, ellenségkép nélkül, a Munkáspártot meg azt hiszem akár figyelmen kívül is hagyhatjuk. Hogy érzékeltessem akülönbséget a balolda azt mondja: „Védjük meg magunkat!” A Jobboldal pedig: „Söpörjük el őket!”

Bár az egész ügy pártsemleges, mégis a mellette/ellene táborok a politikai törésvonalak mentén szerveződhetnek. Persze nem is lehet pártsemleges annyiban, hogy kormány és FIDESZ-ellenes a mozgalom, lévén a FIDESZ a kormányzópárt.

Az Ipsos januári közvéleménykutatása a szavazótáborok elszántságának tekintetében a fentiekhez hasonló képet fest: A jobboldali (FIDESZ, JOBBIK) szavazók mozgósíthatósága jóval meghaladja az MSZP szavazókét, az emberi jogi tematikát legmarkánsabban képviselő  LMP-nek pedig a cikk szerint inkább csak szimpatizánsai, mint szavazói vannak. 

Folytatása következik, a napokban..

A Tilos Rádió ügye felhívta a figyelmem az új, még hatályba sem lépett Médiatörvény egyik sajnálatos hiányosságára. Egy olyan hézagra a médiahatóság jogköreit tekintve, amely nélkül lehetetlen felvenni a harcot a közerkölcs romlásával.

Természetesen a tartalomszolgáltatók felelőssége hatalmas a gyermekeink egészséges fejlődéséért folytatott szakadatlan küzdelemben. Ezt a Médiatörvény alkotói helyesen ismerte fel. Ugyanakkor  hiába szorítjuk rá végre a médiát a felelős működésre, ha ebben a küzdelemben nem szövetségeseink maguk a szülők!

Hiszen az új törvény alapján bármilyen gondosan is őrködik a média tisztasága felett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a felnőtt elme művelése és szórakoztatása céljából elengedhetetlenül előfordulnak olyan tartalmak, amelyek gyermekeink számára károsak lehetnek. E tartalmaktól pedig a korhatár jelzése és az odafigyelő műsorszerkesztés mellett  a szülő felügyelete óvhatja meg a gyermeket. Ezért javaslom, hogy az új médiatörvény szellemében ne csupán a szolgáltatókat sújtsuk olyan mértékű szankciókkal, amely kivetésének puszta lehetősége rászorítja őket az erkölcsileg elfogadható munkára, hanem az oda nem figyelő szülőket is! Erre azért van szükség, mert sajnos a magyar átlagpolgár erkölcsi érzéke - köszönhetően az elmúlt évtizedek, és különösen az elmúlt 8 év romboló munkájának  - annyira leromlott, hogy időbe telik amíg az helyreáll és önkéntelenül is érzi, tudja majd, mi a megfelelő a gyermek számára. Addig pedig, hatékony adminisztratív eszközökkel mutathatunk irányt eltévelyedett társainknak. 

Ehhez meg kell teremteni a megfelelő jogszabályi feltételeket és fel kell szólítani az állampolgárokat, hogy jelentsék, ha szülői felelőtlenséggel találkoznak. Ez gyermeink jövője érdekében mindannyiunk elengedhetetlen kötelessége!

Javaslatom tehát az, hogy a Médiahatóság bírsággal, vagy elzárással sújthassa azokat a szülőket, akik:

a)      Felügyelet nélkül engedik televíziót nézni kiskorú gyermekeiket este hat, valamint fiatalkorú  csemetéiket este 8 után, különös tekintettel a kereskedelmi csatornákra.

b)      A nap bármely szakában felügyelet nélkül engedik fiatal illetve kiskorú gyermekeiket rádiót hallgatni, kivéve, ha azok a Magyar Rádió közszolgálati adói.

c)      Olyan hangzó vagy képi anyagokat tartanak otthonukban, a gyermekek számára is hozzáférhető módon,  amelyek gyermekeink lelki, szellemi fejlődése számára károsak lehetnek. (Ennek eldöntése előzetesen az NMHH feladata)

 Továbbá:

Visszaeső elkövetők esetén a Hatóság joga a fiatalkorút a családból kiemelni, annak védelme érdekében.

Mindez nem valósulhat meg az állampolgárok hathatós segítsége nélkül, ezért az ilyen panaszok bejelentésére nyomtatványt kell rendszeresíteni, valamint időről időre a lakosságot közvetlenül (mondjuk telefonos megkeresés útján) megkérdezni, tapasztalt-e környezetében hasonlót. Legalábbis addig, amíg hatékony elektronikus gyermek és szülőfigyelő rendszerrel nem látjuk el polgártársaink lakásait.  

Ne feledjük, az elkövetkező generációk erkölcsi, szellemi épsége, Hazánk jövője a tét!

Ezzel kívánok mindenkinek Boldog, Békés, Új esztendőt!

Néhány hasznos link. Elsősorban nem a sajtócikkekre, hanem elemzésekre, véleményekre utaztam, a sajtó nyilvánvalóan tele van vele. Ha ismersz még, küldd el, vagy linkeld be a kommentekben. 

A Freedom House bírálata a Médiatörvény tervezetéről elérhető itt:

http://freedomhouse.org/template.cfm?page=70&release=1292

És maga a tervezet:

http://www.parlament.hu/irom39/01747/01747.pdf

Valamint egy átfogóbb anyag a TASZ-tól, Eötvös Károly Intézettől és a Helsinki Bizottságtól, az elmúlt hónapok változásairól.

http://tasz.hu/files/tasz/imce/masodik_jelentes_december13_0.pdf

A TASZ álláspontja december 6-án a tervezetről.

http://tasz.hu/szolasszabadsag/tasz-allaspontja-mediaszolgaltatasokrol-es-tomegkommunikaciorol-szolo-torvenyjavasla

December 15-i Nol cikk szerint nemzetközi megfigyelők érkeznek, különböző nemzetközi civil szervezetektől. A jogszabály várhatóan nem változik a tervezett elfogadásig.

http://nol.hu/archivum/20101215-meg__gyelok_erkeznek_a_mediatorveny_miatt

Egy készülő, december 20-ra tervezett tüntetés Facebook oldala.

http://www.facebook.com/event.php?eid=116460895085881

Polyák Gábor, médiajogász levele a tervezet feltételezett szerzőjéhez  

http://www.jogiforum.hu/mediajog/blog/11#axzz18B7VKzeV