Mindazok számára, akik az „Orbán-rezsim” eltávolításában reménykednek a 2014-es választás „rendszerváltoztatást” jelent. A 2014-es választás már nem egy epizód a demokratikus választások sorában, nem a duális erőtérről, a nagy pártokról, az elmúlt 20 évről szól, hanem a NER-ről és a következő 20 évről. Az E14 által felvázolt ellenzéki együttműködés ebben az értelmezésben tényleg nem személyeket, pártokat jelenít meg, hanem az egyetlen – bármely demokratikus politikai szereplő által képviselhető – reális választási stratégiát a jogállam és a regisztrációmentes szabad választás, netán az „alapszabályosság” helyetti régi „alkotmányosság” visszaállítása érdekében.

Ebben az erdőben tévedt el az LMP és Schiffer András, minden jószándékuk ellenére. A választás tétje már vagy még nem a „jó kormányzás” és az azt képviselő pártok, identitások, hanem a demokratikus politizálást, bármifajta demokratikus versengést hosszútávon lehetővé tévő jogállami berendezkedés kialakítása és stabilizálása. Az LMP vitustánca a szavazóbázisok vándorlásának és az erkölcsi „bro code” vonatkozások számolgatása nélkül is egy elvi és egy gyakorlati következményre mutatott rá.

1.) Elviekben nagyon tisztességes az „elmúlt 20 év” politikájának, politikusainak az elutasítása, azonban a gyakorlati „nem működünk együtt más parlamenti pártokkal” megvalósítása zsákutcába vezet. Az új választási rendszerben nem lehet egyszerre elitváltó kormányzóképességre törekedni és izolációs politizálást folytatni. Ennek feltétele ugyanis a korábbihoz hasonló többfordulós, regisztrációmentes választás lenne többségében fideszes többségű választókerületi határok nélkül, azaz egy meghatározott jogállami berendezkedés. Ebből kiindulva az „elmúlt 20 évezés” az „elmúlt 8 évezéshez” hasonlóan színtiszta populizmus. Arról nem is beszélve, egyértelműen el kellene dönteni, hogy az elmúlt 20 évből kiket szeretnénk leváltani, mert a NER fülkeforradalma után vagy az MSZP vagy a Fidesz közül lehet választani. A rendszerváltozás mesterséges, felülről irányított „rebootolása” véleményem szerint ugyanolyan zsákutcás gondolkodás, mint a Jobbik hasonló nézetei vagy EU-ellenessége, és irrealitásában hozzájárul az Orbánhoz hasonló világmegváltó, instant mennybemenetelt ígérő karizmatikus személyek és nézetek virulásához.  

2.) Akárki találta ki a kampánycsapatban, helyes volt Bajnainak az időben elkezdett ellenzéki programalkotásra való pragmatikus felhívása. No nem feltétlenül az, hogy a Milla vagy Bajnai kell ennek a motorja, főszereplője stb. legyen, ám az általuk beindított folyamatok világossá tették, erre tényleg időt kell szánni. Legyen bármi a sorsa az E14-nek vagy más ellenzéki „pólusnak”, a szereplők vehemens reagálásai, tiltakozásai mind azt mutatják, hogy a demokratikus ellenzék oldalán tényleg hiányzik a több évre előretekintő konszenzus az értékekben és normákban. Az LMP, a 4K! reagálása ugyanis szimptomatikusan fejezi ki a magyar politikai elit konszenzusképtelenségét, a párbeszéden alapuló „más politizálásra” való képtelenséget. Amikor például jelen helyzetben a hasonló oldalon álló, részben azonos érdekekkel rendelkező aktorok nem hajlandóak egy asztalhoz ülni egy demokratikus jogállami minimum program kidolgozása érdekében. Mintha 1956-ban elmaradt volna a forradalom Nagy Imre kommunista „padláslesöprő” múltja miatt, avagy 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal nem ült volna össze, amíg az MSZMP nem számol le nyilvánosan az „elmúlt 40 évvel” még a hatalom átadása előtt. Persze fontosak az elvek, de a nemzeti-köztársasági minimumot még igazi diktatúrák árnyékában is össze lehetett hozni, hát még most!

Az is lehet, hogy „nekünk Mohács kell”, rossz helyett még rosszabb alapon. 2018-ig biztosan több idő lesz az egyeztetésekre, s addig a Fidesz ismételt győzelmével a jogállammal együtt a gazdaság is végleg a földbe áll, így segítve több millió választó szemfelnyitását. 

Ma jelent meg a Tárki és a Medián legújabb felmérése a pártpreferenciákról. Ezekben nem az a legfontosabb elem, hogy a JOBBIK beérte-megelőzte az MSZP-t, hanem, hogy a pártot választani tudók aránya a szavazásra jogosultak 50-60 százalékánál stabilizálódott. Volt már ilyen, a Medián szerint 2001-ben. Azonban új helyzetet teremt, hogy az elvándorló szavazók a jelek szerint nem is fognak új pártot találni maguknak. A politikai elit tagjainak népszerűsége a béka feneke alatt, az elégedetlenek aránya a Medián mérése szerint a 80%-ot közelíti.

Ebben a helyzetben könnyedén előfordulhat, hogy a következő választásokon a részvétel is rekordot dönt majd...negatív értelemben, azaz minden eddiginél többen maradnak távol. 

Tekintve, hogy a biztos szavazók között a FIDESZ még mindig masszívan vezet, különös értelmet nyer az új választójogi törvény tervezetének az a becses tulajdonsága, miszerint nem határoz meg érvényességi küszöböt. Azaz ha 5-en mennek el szavazni,  a választás akkor is érvényes.

Könnyen lehet, hogy a FIDESZ ezzel megnyerhet magának még egy választást. A kérdés azonban az, mit nyer az ország egy olyan választási rendszerrel, ahol a politikai pártokat még egy ilyen egyszerű kényszer sem szorítja arra, hogy általában szavazásra, részvételre ösztökéljék az állampolgárokat, sőt előfordulhat, hogy kifejezetten a kevésbé eltökéltek otthonmaradásában (otthontartásában) válnak érdekeltté. Ha pedig a változtatás lehetősége még inkább elillan, a kilátástalanság és az elit elmozdíthatatlanságának érzése még erősebb lesz (lásd pl. a győztes töredékszavazatai), az út a teljes apátiába, vagy az erőszak felé vezet.

A Szociális Konzultáció kérdőívére illesztett vonalkód céljára adott Szíjjártós magyarázat nem túl hihető. A Népszabadság szerint a szóvivő azt nyilatkozta, hogy a kód „Segítségével megakadályozható, hogy az állampolgár nevében valaki más töltse ki a kérdőívet, és küldje vissza illetéktelenül”.

Természetesen ez a válasz úgy marhaság ahogy van. Vonalkód ide, vonalkód oda, ha más x-elget és más dobja be  a postaládába, más írja alá helyettem, az nem derül ki másképp, csak ha feljelentést teszek az első kormányküldemény után.

Még nagyobb marhaság azt feltételezni, hogy mások akarnák visszaküldeni helyettem a kérdőívet. (Bár gyanús alakok ólálkodnak a lakás körül mostanában:) A VDSZ akciója vagy az MSZP felhívása tulajdonképpen ezt a lehetőséget is magában rejti, de a konzultáció eredményét egyrészt nem fogjuk ismerni, másrészt a kérdések és a válaszlehetőségek pedig még Szíjjártó válaszánál is nagyobb marhaságok, a válaszokból semmi sem következik.

Ha valaki a kormánynak részben nem tetsző válaszokat ad, az természetesen még nem jelenti, hogy ne lenne kormányhű. Így az, hogy a kérdőívek alapján épített adatbázis a lojalitás nyilvántartását szolgálná, szerintem kicsit meredek elképzelés. Bár nem túl nehéz megoldani, hogy egy állásinterjú után egy ilyen adatbázisban utánanézzenek az illetőnek.

Mégis, szerintem a leginkább valószínűsíthető – szintén übergusztustalan és 99%-os eséllyel még a saját alaptörvényük szerint is jogszabálysértő – lehetőség, hogy a FIDESZ már most választási adatbázist épít. Ezt erősíti, hogy a 16-17 évesek, a következő választások első szavazói is kaptak a kérdőívből.

Update gondolat:

Az MSZP-nek ugyanerre is kellhet a dolog.  Azaz akár a kormánynak, akár az MSZP-nek küldi vissza valaki, satírozza le a nevét és vágja ki a kódot, biztos ami biztos.