A Népszabin olvastam Gyurcsány „Vagy Orbán vagy a demokratikus Magyarország” című blogbejegyzését.

A volt kormányfő ebben leírja, hogy Ő 2002 óta látta a FIDESZ jelentette veszélyt. Látta, hogyan építette ki hátországát, ásta alá a demokrácia működését, „miként destabilizálják a demokratikus kormányt”. Saját politikai cselekedeteit most úgy interpretálja, mint a FIDESZ (ősgonosz) elleni harc lépéseit. A Harmadik Köztársaság élet-halál harcának tekintette ezt a küzdelmet és e szerint küzdött. Nagyvonalúan elismeri, hogy  sok, „talán túl sok” engedményt tett ebben a harcban. 2006-tól szerinte az változott, hogy Viktorék frontális támadást indítottak a kormány ellen, amihez az Őszödi Beszéd csak apropó volt. Míg kezdetben értettük, mi baloldaliak, hogy a beszéd csupán retorikai túlzás volt, később a tömeg és a folyamatos FIDESZ offenzíva miatt utóbbinak kezdtünk hinni. Mármint, hogy valóban hazudtak. És hogy azt hittük – de legalábbis az SZDSZ - ha megszabadulunk Gyurcsánytól akkor helyreáll a rend, ki lehet egyezni az ellenséggel.

Fletó szerint a jóhiszeműek tévedtek, erre itt a bizonyíték. Az új Alaptörvény az első egyértelmű jele annak, hogy neki volt igaza, kezdettől fogva. A FIDESZ a demokráciára tör, mára pedig nem maradt választásunk, vagy Mi, vagy Orbán a tét a demokrácia.

Abban, hogy a tét a demokrácia, igaza lehet. Bár, teszem hozzá, a demokratikus működés egy olyan skála, amelyen a van-nincs között elég sokat lehet mozogni, és az MSZP kormány bizonyos kérdésekben egyáltalán nem jeleskedett. Egy magát messiásnak hívő miniszterelnök pedig eleve nem lehet demokrata, hiszen az egyetlen igazságban hisz, aminek mindent alárendel. És itt van az igazi baj.

Fletó blogbejegyzése azt bizonyítja, még mindig nem érti, mit rontott el. Hogy nem arról van szó, retorikai fogás volt-e a "hazudtunk éjjel nappal" és az "elkúrtuk", hanem arról, hogy a beszéd kiváltotta hatást nem szabadott volna figyelmen kívül hagynia. Hogy a JOBBIK-nak akkor ő ágyazott meg. Igen, a FIDESZ is könyékig benne van, de Gyurcsány nélkül nem tartanánk ott, hogy 16%-os szélsőjobboldali pártunk van, hogy szabadon masíroznak az utcákon paramilitáris szervezetek. Egyetértek Tölgyessy Péterrel is, hogy az Alkotmányozás igénye is a 2006-ban indult folyamatok terméke. 

Nem érti, hogy történelmi lehetőséget játszott el. Nem azért, mert duplázott az MSZP, hanem mert az emberek 2006-ban hittek neki és bíztak benne. A választásokat talán még úgy is megnyerték volna, ha megszorításokat ígérnek, de ha mégsem, akkor is egy erős ellenzék nézett volna szembe a FIDESZ-szel aminek ma biztosan nincs kétharmada. Sőt, ma egy erős legitimitású baloldali kormány lehetne, ami komoly reformoknak vághatna neki, nagy támogatottsággal. Mindezt a saját messianisztikus meggyőződéséért feláldozta. Ha akkor lemond, meg lehetett volna csinálni a reformokat, és még ha az MSZP 2010-ben veszít is, nem bukik ekkorát.  

Gyurcsány megint harcba hív. Megint válságkommunikációt folytat. Élet-halál harc van. Nem érti, hogy a magyar demokráciát elsősorban a folyamatos  élet-halál harc tette tönkre. A kompromisszumai, és az elmúlt 20 év politikusainak és értelmiségének kompromisszumai a Nagyobb Rossz megakadályozásának jegyében visszatekintve nem bocsánatos bűnöknek tetszenek, – persze tudom, hogy ez utólagos konstrukció – hanem saját elveik és ezzel a demokrácia lassú, de folyamatos aprópénzre váltásának. Szavazatokra. Parlamenti helyekre. Közigazgatási pozíciókra. Vagy egyszerűen csak önigazolásra.

Ahogy Heller Ágnes is megjegyezte egy interjúban, komoly hiba volt, hogy  „a liberális értelmiség is nagyon gyakran fontosabbnak tartotta a pillanatnyi politikai érdeket, mint az elveket és a demokratikus intézmények követelményeit.”

Gyurcsány blogbejegyzésének utolsó mondatai ezek:

„Leegyszerűsödött a helyzet. Nem kell taktikázni. A múlt sebei nem érdekesek. Magunk maradtunk, demokraták. Akarjuk vagy nem, együtt kell működnünk. Nem kell hosszú elemzéseket írni Orbánról és önmagunkról. Vagy ő, vagy a Köztársaság. Vagy ő, vagy a demokratikus Magyarország. Vagy ő, vagy mi.”

Ezek a mondatok ugyanerre hívnak fel: kövesd el az elmúlt 20 év hibáit újra és taszítsd még mélyebbre az országot. Nem hiszem, hogy Gyurcsány Ferenc ennek tudatában lenne, de az biztos, hogy képtelen tanulni a hibákból. A kiút nem a rövidtávú, látványos élet halál harc, és az ezzel járó leegyszerűsítő gondolkodás, hanem az elvek következetes képvielete, a hatalom színétől, arcától és demokratikus voltától függetlenül.

Bocs mindenkitől, aki az elmúlt 1,5 hónapban kommentelt és nem jelent meg a kommentje, valamiért a beállításokat véletlenül átállítottam arra, hogy moderálni kelljen, de a bloghoz tartozó e-mail címet nem néztem 2 hónapja. most már visszaállítottam moderálás nélküli kommentekre, úgyhogy szabad a pálya és egyből meg is jelenik.

Az Alkotmányozás, Médiatörvény kapcsán születő társadalmi mozgalmak az elmúlt évtizedben nem tapasztalt méretű tüntetéseket szerveznek meg. A tüntetések mérete sokakat - jogosan -lelkesedéssel tölt el, és úgy érzik, valami összefogás veheti kezdetét.  

Egy olyan ellentmondásra, lehetséges kimenetre hívnám fel a figyelmet, amely  a kezdeményezők céljaival meggyőződésem szerint nem áll összhangban: A tüntetések, mozgalmak újratermelhetik vagy megerősíthetik a magyar társadalom politikai táborokra szakadt jellegét.

Nem azt állítom, hogy vannak az aktivisták között olyanok, akik mégiscsak ezt céloznák meg, inkább egy, a helyzet nehézsége, bonyolultsága, a kijelölt cselekvési tér miatt lehetségesen bekövetkező  nem szándékolt következményről van szó.

Az általam felfedezni vélt ellentmondás a legutóbbi Millás tüntetésen Istvánffi András beszédében fedezhető fel a legplasztikusabban.

„Ezekben a napokban egy új politikai közösség születik. Amikor a kormány saját táborának ír alkotmányt, ezzel együtt egy új közösséget is létrehoz. Mi akiknek ez az alkotmány nem az alkotmányunk, mostantól összetartozunk. Azokban az órákban, amikor a hatalom birtokosai visszaélnek a megbízatásukkal mi megtaláljuk egymást. Minket mostantól ez a pillanat, az illegitim alkotmány megszületésének pillanata határoz meg.”

Az idézet részlet három okból jellemzi jól a helyzetet:

1.      Kimondja az „ellentábor” összetartozását. Ez az ellentábor azonban már korábban is összetartozott, a korábbi ballib-el jól átfedő csoportról van szó. A kimondás csak megerősíti az összetartozást úgy, hogy nincs egyetlen politikai erő, amely képviselné ezt a csoportot.   

2.      Előrevetíti  - és a beszéd későbbi szakaszában ez még konkrétabbá válik – a politikai arénába való belépést. Itt a pártpolitikára gondolok.

3.    Megjelennek benne olyan elemek, amelyek nem egyszerűen véleménykülönbségre utalnak, hanem a jelenlegi kormányt és a hozzá tartozókat ellenségként veszélyforrásként jelölik meg. Ezek egyrészt az identitást, másrészt az elkülönülést erősítik.

Persze a mozgalmak kutyaszorítóban vannak, hiszen az Alkotmányozás iszonyatos horderejű ügy, és ami illetve  ahogyan történik valóban felháborító és veszélyes. Ugyanakkor pont az Alkotmányozás módja, és a rendelkezésre álló idő rövidsége olyan diszkurzív helyzetet teremt amely automatikusan Mi-Ők, Jók-Rosszak dichotómiákat hív elő, úgy, hogy Mi az Ők táborát nem csupán a cselekvéseiben, de identitásának központi elemeiben támadjuk. Ezen az alapon pedig csak elválasztani lehet, összekötni nem, a „gonoszak vagytok, elveszejtetek bennünket” kritikájával nehéz racionálisan mit kezdeni. Azaz a Mi identitásunkat erősítő retorika alapvetően a másik tábort - annak magját biztosan - is megerősíti.

Persze a helyzet tragédiája, hogy a racionális érvek mögött is hasonló érzelmi motívumokat feltételez mindkét fél (érzésem szerint a FIDESZ-KDNP társaság biztosan).

A fentiek miatt a mostani fejlemények abba az irányba mutatnak, hogy nem egy sokakat összekötő civil mozgalom születik, hanem a ballib miliő szervezi magát újra, amely a jelenlegi ballib pártok, vagy egy új ballib, szocdem stb. politikai erő mögé sorakozik fel, azt bejuttatva a törvényhozásba vagy megerősítva ottani pozícióit, de a mindenki által alapvetőnek látott problémát, a szétszakítottságot nem orvosolva. 

Az új alkotmányunkról április 18-án délelőtt lesz a zárószavazás. Ugyan Schmitt Pál 25-én Húsvét Hétfőn írja majd alá a tervek szerint, nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy április 18-án naplementekor veszi kezdetét a Pészach, és április 26-ig tart. 

Így az új alkotmányt nem csak Húsvéti, de még inkább Pészachi Alkotmánynak nevezhetjük majd. 

Pár napja összesen 29 év börtönre ítélték egy cigánycsalád tagjait és társaikat, mert megvertek egy srácot és közben büdös magyarozták. Azaz rasszista indítékból történt  a dolog. 2-4 évnyi börtönt kaptak a gonosztevők. Nos, meg vagyok nyugodva. Ezentúl tehát, ha lebüdöszsidóznak az utcán, én visszaszólok (vagy nem) és megvernek, arra számíthatok, hogy 2-4 év börtönt kap az elkövető, akkor is, ha nekem komoly bajom nem esik. 

A negyedik kérdés. Ezután felgyorsulok kicsit, hiszen már így is mintha kicsúsznék az időből. Na, nem mintha bármennyire is hinnék abban, hogy a kérdőívnek értelme volna..

4.) Vannak, akik azt javasolják, hogy azok a szülők, akik kiskorú gyermeket nevelnek, az új magyar alkotmány értelmében valamilyen módon gyakorolhassák gyermekük szavazati jogát. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmány szerint a kiskorú gyermeket nevelő szülők további szavazati jogot gyakorolhassanak a gyermekeik számának megfelelően.

2- Az új magyar alkotmány szerint a kiskorú gyermeket nevelő szülők további egy szavazati jogot kapjanak, függetlenül attól, hogy hány gyermek van a családban.

3- Az új magyar alkotmány szerint ne gyakorolhassanak további szavazati jogot a kiskorú gyermeket nevelő szülők vagy családok.

4- Nem tudom megítélni a kérdést.

A válaszom: 3-as

Indoklás:

A felvetést sokan eleve képtelenségként értékelik. A realitások talaján mozogva én is elutasító vagyok az ötlettel szemben, de nem azért, mert nem tudok elképzelni olyan helyzetet amiben a szavazati jogot a jelenlegitől eltérően értelmezhetnénk. Azzal tisztában vagyok, hogy gumicsontnak és a gyermekvállalás melletti elköteleződés újabb szimbolikus gesztusaként dobta be ezt az  - egyébként meglehetősen átgondolatlan, kiforratlan - ötletet Drága Kormányunk, de ha már itt van, kicsit beszéljünk róla.

A dolog néhány ponton hibádzik. Először is, az elképzelés szembe megy a jelenleg uralkodó, állampolgári jogokra vonatkozó felfogással, amely ezeket egyénhez kötöttnek és zömében átruházhatatlannak tartja.

Eljátszhatnánk persze a gondolattal, hogy az egyéni szavazati jog helyett közösségi szavazati jogokat vezessünk be,  de ez alapvetően borítaná fel a jelenlegi jogrendet. Azaz nagyon át kellene gondolni, hogyan épüljön fel a dolog, önállóan a gyerekek után járó szavazati jog csupán megbontaná és igazságtalanná tenné a rendszert, hiszen aki önhibáján kívül vagy egyszerűen csak életmódjából adódóan nem vagy nem „elég” gyereket vállal hátrányba kerül. Ez nem közösségi szavazati jogot, hanem valójában súlyozott szavazatokat jelent, hiszen nem egy közösség, hanem egy-egy személy, a szülő szavaz.  

Az a szemlélet, hogy a szavazatokon keresztül majd a gyerek érdekét érvényesíti a szülő, erősen hibádzik, hiszen vagy feltételezzük, hogy a gyerek tökéletesen tudja az érdekeit –vagy azt gondoljuk, hogy a szülő képes megítélni, mi jó a gyereknek. Előbbi esetben a gyermeknek kellene szavazati jogot kapnia, utóbbiban pedig akkor is így szavaz, ha csak egyetlen szavazati joga van, hiszen nem csak Mari néniként vagy Pista bácsiként, hanem szülőként is szavaz. Sőt, a szülő szerepet felteheteően legalább annyira figyelembe veszi, mint a saját egyéni érdekeit (ha egyáltalán elválasztható a kettő).  A több, erősebb szavazati jog ezen nem változtatna.

Amennyiben mégis plusz szavazati jogot adnánk, a mai logika szerint kénytelenek lennénk minden gyerek után egy-egy plusz szavazati jogot adni, hiszen minden korlátozás azt sugallja, hogy az első, második, harmadik gyerek értéke között különbség van. Minél hátrébb van a sorban a gyerek, annál kisebb értéke van, annál kevésbé teljes ember. Márpedig a gyerek teljes ember, csupán nem teljesen cselekvőképes állampolgár.

Ráadásul a választás és a választhatóság joga az önkormányzati és parlamenti választásokon együttjár.  Ha előbbit súlyozzuk, nem kellene az utóbbit is? Vajon hogyan lehetne a választhatóság jogát súlyozni a gyerekvállalással összefüggésben?

A szülők nagyon sok esetben ma is a gyermekeik helyett járnak el. Így van ez bármilyen jogi ügyben, 14 éves korig mindenképp, utána pedig korlátozottan. A gyerek helyett, vagy vele döntenek, ők vállalják a formális felelősséget a beiskolázásért, a gyerek érdekeinek és jogainak érvényesítéséért is. A részvétel ilyen módon ma is sok esetben a szülőn keresztül valósul meg, és egyáltalán nem biztos, hogy ebbe  a körbe a szavazati jogot is be kell vonni, hiszen a választás nem eredményez közvetlen hatást a gyermek életére, vagy legalábbis a szülő sem tudja jobban megítélni annak következményeit, mint gyermeke.  

Sorban a harmadik kérdés következik az alkotmányozással kapcsolatban kiküldött kérdőíven.  

3.) Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány olyan közös értékeket is vegyen védelem alá, mint a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség. Mások szerint ez nem szükséges. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmány az emberi jogok védelme mellett törekedjen a közösen elfogadott társadalmi értékek (munka, otthon, család, rend, egészség) védelmére.

2- Az új magyar alkotmányban nem szükséges külön védeni az említett közös értékeket. Elegendő az emberi jogok védelme.

3- Nem tudom megítélni a kérdést.

A válaszom: Érvénytelen.

Egyiket sem jelölném meg, hiszen nem tudom, mi  a kérdés. Ugyanis nem világos, hogy a felsorolt öt értéket vennék be az új Alkotmányba, vagy általában közös  értékeket, mint például ezek, de a kormány, parlament stb. döntése alapján ezek eltérhetnek az itt felsoroltaktól.

Emellett mást és mást gondolok a felsorolt értékekről, így egyben nem tudok dönteni. Fontosnak tartom hogy az Alkotmány rögzítsen közös értékeket, csakhogy nem mindegy, hogy mit. Szabad kezet meg nem adnék, így csupán érvénytelenül szavazhatok.

Ez a kérdés nem csak módszertani szempontból rossz (több dolgot kérdez egyszerre, többféleképpen értelmezhető), hanem tisztességtelen is. Véleményem szerint szándékosan nem értelmezhető egyértelműen – sokan egyetértésüket fejezik majd ki, és meglepődnek amikor olyan „a kormány aáltal elfogadottnak ítélt értékek – kerülnek be amelyre nem is számítottak.

Továbbá nem világos számomra, hogy  „az emberi jogok védelme mellett” kitétel azért került ide, mert azt akarják nyilvánvalóvá tenni, hogy az alapvető jogoknak mindenképpen helye van az új Alkotmányban, vagy egy kommunikációs trükk, amellyel a „hagyományos” értékeket szembeállítják az emberi jogokkal, így ágyazva meg annak, hogy az előbbiek súlyát csökkentsék az új normaszöveg elfogadásakor.

Az esetek többségében ugyanis semmiféle ellentmondás nincs a kettő között: a család védelme rendszerint hangsúlyosan megjelenik a modern állam működési elvei között. Persze kérdés, hogy család alatt férfi és nő házasságát értjük, vagy olyan életközösséget amelyben 1 vagy 2, szülői szerepet és felelősséget viselő felnőtt mellett x gyermek is fellelhető. Hiszen előbbi esetben a család védelme a férfi-nő kapcsolat kizárólagos előnyben részesítését jelenti, azaz igenis ellentmondásba kerül az alapvető jogokkal. Ahogy akkor is, ha a család közösen elfogadott értékének részeként tekintünk arra a Magyarországon szintén meglehetősen elfogadott nézetre, hogy a nőnek a konyhában  a helye..

Mivel sok olyan hír lát napvilágot amely az efféle konzervatív és ultrakonzervatív nézetek érvényesítésére való hajlandóságra utal, hajlok annak a feltételezésére, hogy az emberi jogok és a konzervatív értékek közötti feszültség megkonstruálása, erősítése a kérdés célja, hisz a kettő szembeállítása nagyon jól előhívja a liberális – konzervatív, vagy urbánus-népi, Budapest - vidék konfliktus gondolati sémáit. Arról nem is beszélve, hogy ezeket a sémákat mozgósítva lehet jól biztosítani az 1-es válaszra érkező szavazatok számának maximalizálását, áttételesen pedig a saját tábor részvételét a kérdőíves akcióban. 

 2.) Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmánynak korlátoznia kell az állam mindenkori eladósodásának mértékét, ezzel is felelősséget vállalva a jövő nemzedékekért. Mások szerint az alkotmánynak nem szükséges ilyen garanciát tartalmaznia. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmány határozzon meg egy maximális szintet, amely fölé az államadósság nem emelkedhet, azaz ezt a korlátot minden eljövendő kormánynak, minden körülmények között tiszteletben kell tartania.

2-Az új magyar alkotmány határozzon meg egy maximális szintet, amely fölé az államadósság nem emelkedhet, azonban engedélyezzen kivételt gazdasági krízishelyzet esetén a mindenkori kormányok számára.

3- Az új magyar alkotmány ne tartalmazzon az államadósságra vonatkozó korlátot

4- Nem tudom megítélni a kérdést.

Az én választásom 3.

Indoklás:

Egyrészt, hogy ez egy tipikusan olyan kérdés, amiről akkor tudnék dönteni, ha pontosan tudnám, a külnböző típusú (külső, belső stb.) államadósságok milyen hatással vannak 

a)      A gazdasági növekedésre

b)      A befektetők szándékaira

c)       Az inflációra

d)      A bérek alakulására

e)      Biztos van még hatással valamire

Nem arra akarok kilyukadni, hogy vannak kérdések amelyekben az átlagember nem tud dönteni. Hanme arra, hogy ha egy ilyen, speciális témában kérdezem meg a véleményét, akkor illik tájékoztatást is adni. Legalább arról, hogy miért teszem fel a kérdést, és mik az alapvető fogalmak és vitapontok, vagy hol lehet utánemenni a dolognak.

Másrészt, vannak ennél fontosabb, az Alaptörvényben mindenképpen megjelenő kérdések: a béke és háború, a szabadság korlátozása, az alkotmánybíróság jogköre, stb stb. Persze ezek egy része nincs a jelenleg tematizált témák között, így érdektelennek tűnnének (nem kelthetnék a valódi konzultáció látszatát sem) más része (Alkotmánybíróság) veszélyes. Az államadósság ügye annyira bonyolult lehet, hogy bármilyen eredmény mellett megmagyarázható, miért mást írtunk a szövegbe.  

Miért nem a második, vagy a negyedik lehetőséget választom? A negyedik lehetőséggel szabad kezet adnék a kormánynak, ezt nem akarom, mert nem bízom bennük. A második lehetőséggel olyan helyzetet teremtenék, amellyel a mindenkori kormány belátására bíznám a helyzet értékelését. ezzel annak teremtenénk legitim hátteret, hogy a politika a rövidtávú érdekeinek megfelelően játsszon a krízishelyzet fogalmával, ami roppant károkat okozhat egy társadalom önképének alakulásában.

A 3-as válasz ezzel szemben kifejezi a demokratikus berendezkedés egyik elemébe, a politikai felelősségbe vetet hitemet. Azaz a kormány felelősen dönt ebben a kérdésben, hiszen az államadósság csupán egy gazdasági mutató, és egyáltalán nem biztos, hogy annak mértéke határozza meg a helyzetünket vagy elszaladása minden esetben eredendően rossz. Ha pedig rosszul dönt, a sajtó,a  civilek és az ellenzék majd ráhúzza a vizes lepedőt és  következő választásokon lehúzzuk a WC-n a kormánypártokat a költségvetési politikájukkal együtt.     

Nos, itt vannak ezek a kérdések, amiket állítólag majd postán is megkapunk. Arra gondoltam, én leírom, mit válaszolnék, és a legjobb tudásom szerint igyekszem megindokolni, miért. Naponta, kétnaponta igyekszem válaszolni 1-1 kérdésre.

1.)  Vannak, akik szerint az új magyar alkotmánynak csak az állampolgárok jogait kellene deklarálnia, kötelezettségeket nem. Mások szerint a jogok biztosítása mellett a legfontosabb, a közösség iránti felelősségünket kifejező állampolgári kötelezettségeknek (munka, tanulás, honvédelem, környezetünk védelme) is helyt kell adni a dokumentumban. Ön mit gondol?

1- Az új magyar alkotmánynak csak az állampolgári jogokat kellene deklarálnia.

2- Az új magyar alkotmánynak a jogok mellett az állampolgári kötelezettségekre is ki kell terjednie.

3- Nem tudom megítélni a kérdést.

Az én döntésem: 1-es

Indoklás:

Elöljáróban, kicsit zavarban vagyok, ugyanis nem tudom pontosan mire gondolnak, amikor állampolgári jogokat mondanak. Ezek nagy része az emberi jogokból, politikai szabadságjogokból és szociális jogokból vezethetőek le. Kevés olyan jogunk van, amely kifejezetten állampolgársághoz kötött. Ilyen mondjuk az önkormányzati vagy parlamenti választásokon való indulás és választás joga.

1. A legfontosabb kötelesség: Mások jogainak tiszteletben tartása: 

Az alkotmányos berendezkedés azt jelenti, hogy jogállami elveket követünk. Más esetben nincs értelme alkotmányról beszélni. Ez egyben azzal jár, hogy az állampolgárokra kiterjedő jogok meghatározása magában foglalja a legfontosabb kötelezettséget: Tiszteletben kell tartanod mások, a tiéddel egyenlő tartalmú, egyenlő értékű jogait.

2. Az állampolgárok védelme

A jogszabályokat a mi parlamentáris rendszerünkben tulajdonképpen a kormány alkotja meg. De mindenképpen a politikai elit amely a legfőbb és legerősebb hatalom birtokosa. Ez az elit bizonyos (mondjuk ideológiai, vagy gazdasági) értelemben szegmentált, ami önmagában  biztosíthat némi demokratikus kontrollt (vagy legalább a különböző érdekek kontrollját), de szociológiai értelemben kevésbé, tehát az érdekei akkor is egybeeshetnek ha egyébként ádáz harcot vívnak egymással.

Emellett létrejöhetnek olyan időszakok is, amikor egészen homogénné válik,  vagy 1-1 csoport túlhatalomra tesz szert (Ld. kétharmadot szerez a Parlamentben.) Az Alkotmánynak fel kell készülnie arra, hogy ilyen esetekben megvédje a túlhatalomtól az állampolgárokat. Ergo az alapvető jogok kulcsfontosságúak.

Azoknak a kötelességeknek kell benne lenniük az Alkotmányban amelyek nem szabályozhatóak alacsonyabb szinten. Ilyen a honvédelem kötelessége, hiszen ez arra szólíthatja fel az állampolgárt, hogy veszélyeztesse az életét a közösség érdekében.

3. A jogok köre egyértelmű, a kötelességeké nem

Itt a kérdésben rejlő turpisságra hívnám fel a figyelmet: amikor állampolgári jogokról beszélünk, a jelenlegi gyakorlat és nemzetközi egyezmények (ENSZ Emberi Jogi Egyezmény, Az emberi jogok európai egyezménye stb.) elég jól kijelöli ezek körét. A kötelességekben nincs ilyen egyetértés. A második válasszal kvázi szabad kezet adunk a kormánynak arra, hogy kitalálják, milyen kötelezettségei is leszek az Új Magyar Állampolgárnak. Már a felsoroltak is arra utalnak, hogy ők kívánják megmondani a tutit és olyan kötelezettségeket szabnának meg amelyek kijelölnék az erkölcsös élet kereteit. A tanulás és a munka ugyanis nem kötelesség. Egyrészt mindenki annyit és azt tanul amennyit akar, másrészt kérdés, hogy mit nevezünk tanulásnak és munkának. Az élet értelmesen és tartalmasan eltölthető a formális intézményeken kívüli világban is, amit úgy tűnik a jelenlegi kormányzat nehezen hajlandó elfogadni.

4. A jogok és kötelezettségek viszonya

A kérdésfeltevés arra emlékeztet amikor pedagógusok azon rinyálnak, hogy a diákoknak mér mindig csak  a jogait hangsúlyozzák. Meg, hogy előbb  a kötelességek, aztán a jogok. Ebben a kérdésben jellemzően kétféle megközelítésről hallunk:

a) Ha a kötelezettségeket teljesítettük, élhetünk a jogainkkal

Ha megetted a spenótot, kaphatsz a desszertből. Ez az alapvetően konzervatív (és mondjuk legalább 40 éve komoly befolyással nem bíró) gondolat Az alapvető jogokat valamiféle bónusznak tekinti, kiváltságnak, amit ki kell érdemelni.

b) A jogok és kötekezettségek egymástól függetlenek.

Ez a klasszikus liberális http://hu.wikipedia.org/wiki/Liberalizmus érvrendszer. Azért, hogy nem eszem meg a levest, büntetésképp nem kapok desszertet. De ez nem jelenti azt, hogy elveszíteném a jogom az evésre, ha éhes vagyok.

Az ebéd példa kibővítésére azért van szükség, mert azt feltételezzük, hogy vannak olyan jogok, amelyek elidegeníthetetlenül megilletik az embert. Hiszen vele, vagy az ember mivoltával szervesen összetartozó tulajdonságait védik. Ilyen például az élethez való jog, a méltósághoz vagy a személyi szabadsághoz (önrendelkezés) való jog.  

A desszertevés joga azért nem ilyen, mert ha egyszer nem eszek desszertet, a világ nem dől össze (jójó, 5 évesen mg úgy érezzük). Ha azonban egyáltalán nem kapok kaját, az már más tészta. Könnyű belátni, hogy az evéstől való eltiltás az ember életét, életminőségét veszélyeztetné.

c) A kötelezettségek teljesítésének feltétele a jogok érvényesülése

Ez a harmadik álláspont kevésbé gyakori, de ez az, amelyik nekem a leginkább szimpatikus. Mondjuk a klasszikus politikai filozófiai hármasból ez lehetne a balos. 

Azaz a kötelezettségek teljesítéséhez a jogok biztosítása előfeltétel. Akkor tudom megenni a másodikat ha a hús nem égett, a saláta nem romlott vagy mérgezett. Ellenkező esetben ez nem várható el, és a desszert is jár.

Az adófizetés feltétele például az, hogy átlátható, egyszerű, a jószándékot feltételező szabályozás legyen., vagy hogy az adók befizetése után is maradjon annyi, amiből meg tudunk élni (be tudjuk fizetni a számláinkat stb.). De legalább az ennek megteremtéséhez való segítő szándékot lássuk a hatalom részéről.  Vagy a tanuláshoz a megfelelő feltételeket kell biztosítani, a megfelelő tanárokat, infrastruktúrát stb. Ha mindent megtettem ami tőlem telik, akkor számonkérhetem, hogy hogyan tanul a gyerek, vagy hogyan viselkedik az órán.

Persze, nekem is kell a melegfelvonulásról írni. Kötelező, kihagyhatatlan. Csak épp el vagyok késve, egyre nehezebben tartom a blogoszférával a tempót, a hírek és események áradata elönt, nekem meg dolgozni kell.  Nem mintha a blogolás nem munka volna, de hát sem kenyérben, sem részvényekben  eddig nem lehet megszámolni a hasznot.

De legalább volt időm gondolkodni a dolgon.

Első reakcióm természetesen az értetlenség, a felháborodás volt.  A melegfelvonulás útvonalának el nem fogadása mögött konzervatív, jobboldali, kormány-ármányt sejtettem,  - sőt, ez az érzésem még mostanra sem múlt el teljesen, de nem ennek újrarágásával ütném el a nagyra becsült olvasó idejét.

Előre fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sem anyázás, sem a demokratikus rend végelgyengülésének prognosztizálása nem kap szerepet ebben az írásban, sőt, még buzizni sem fogok.  

E helyett az események és a reakciók érdekelnek, mert előbukkant jó néhány dolog, ami  nem lesz újdonság ugyan, de nagyon jól láttatja kicsiny közéletünk sajátosságait.

1.       Felvonás: A Budapesti Rendőrkapitány bejelenti, hogy nem engedélyezik a melegfelvonulást

Reakciók:

A melegfelvonulást betiltották

Per definitionem nem igaz: az útvonal nem engedélyezése és a betiltás nem ugyanaz, de miért ne használjunk az olvasottságot növelő kifejezéseket. A baj az vele, hogy belelöki az embert egy olyan érzelmi állapotba, és ideológiai harcállásba, ahonnan nagyon nehéz arcvesztés nélkül kikecmeregni. De legalább háromszor vissza fog jönni elolvasni a cikket, ez tény.

Az engedély megtagadása antidemokratikus

Ez önmagában szintén nem igaz, hiszen a Rendőrségnek mérlegelési joga van. Ergo, ha tényleg nagymértékben akadályozza a közlekedést, akkor  megtagadhatja az engedélyt. A jogszabály nem mondja azt, hogy a rendőrség álláspontja nem változhat évről-évre, rendezvényről-rendezvényre, persze ha folyton változik, akkor ott valami gond van, a jogszabály vagy a jogszabály-értelmezés nem jó. A fő érv a megtiltás jogossága ellen az, hogy korábban hasonló útvonalon ment a menet, illetve más rendezvények is történnek hasonló útvonalon. Ez racionálisan valóban nehezen elfogadhatóvá teszi a döntést, bár a feltételek változhattak. A BRFK körülbelül ezzel is érvel. (Uniós elnökség)

A megtiltás mögött a politika áll.

Ez egyszerre nagyon nehezen és nagyon könnyen bizonyítható/belátható állítás.

Az általános vélekedés feltehetően az, hogy valaki (mondjuk T. I. ) leszólt a rendőröknek, hogy azért ezt nem kéne engedni, ha már mi vagyunk sarzsiban. De az is elképzelhető, hogy egyfajta önkéntes igazodás történt, azaz nem szólt senki sehova, a Rendőrfőkapitány csak „tudta”, mi a dolga. Ez mindkét esetben súlyos állítás, és azt mutatná, hogy a politikai intézményrendszer szereplői sikeresen próbálják befolyásolni a tőlük elvileg független erőszakszervezeteket. Ez nagyon ciki és nem állítanám, hogy nem volt rá elég sok példa ahhoz, hogy így gondoljuk.

Egy más értelmezésben azonban lehetetlen apolitikus döntést hozni. Mivel minden egyenjogúsági üzenetet hordozó tüntetés valamilyen csoport érdekei mentén szerveződik, és végső esetben közpolitikai üzenetet hordoz (A szabályozást vagy alkalmazását meg kell változtatni stb.), ezért nem az a kérdés, hogy az ezzel kapcsolatos döntés (köz)politikai-e vagy sem, hanem az, hogy a téma milyen érdeklődést kelt. Ráadásul a melegfelvonulásra valóban más tartalmak is rárakódtak, ezért ez szimbolikus eseményként is funkcionál.

Eddig azonban tettenérhetően semmilyen antidemokratikus dolog nem történt. Ugyanis a demokrácia nem abban jelenik meg, hogy az erőszakszervezetek/államigazgatás stb. mindig a civileknek, népnek kedve szerint dönt, hanem abban, hogy ezek a döntések nyilvánosak és vitathatóak. A közbeszédben  és valamely jogorvoslati fórumon is.

2.       Felvonás: A bíróság megsemmisíti a rendőrségi határozatot.

Ebben az esetben úgy tűnik, a jogorvoslati fórum működött. Ha a bíróság nem így dönt, akkor kérdésessé válik, hogy mit sejtünk a döntés mögött: a politikai szereplők befolyását, vagy egyszerűen azt, hogy  a bíróság belátása szerint igazat adott a rendőrségnek.

Sajnos, a rossz hír az, hogy a jelenlegi pozitív döntés sem tekinthető egyértelműen a „demokrácia és jogállamiság” győzelmének, hiszen: Egyrészt a bíróság ugyanúgy nem képes függetleníteni magát a közéleti diskurzusoktól, mint a rendőrség. Erre utal, hogy a vártnál gyorsabban döntöttek. ez azonban nem lenne baj, hiszen ez elméletileg lehetetlen. Azonban a döntés egybeesik a kormányzat érdekeivel. Ennek érdeke éppen az volt, hogy minél gyorsabban pontot tegyenek az ügy végére. Sőt, mivel a rendőrség esetében mindenki valamilyen politikai befolyást feltételez, a saját választóknak tulajdonképpen megmutatták, hogy mi a csízió. És a rendelkezésükre áll egy jól körülhatárolt, egyértelmű ügy, amire mutogatva azt lehet mondani, hogy lám, nálunk milyen erős a demokrácia.  

Azt sem tudhatjuk, hogy a bíróság döntésében milyen szerepet játszott az újabb nemzetközi botrány elkerülésének szándéka.

A demokrácia és a jogállamiság győzelme?

A Szivárvány Misszió vezetője szerint a döntés a demokrácia és a jogállamiság győzelmét jelenti. Nos, ez kb. azt jelenti, hogy ha számukra negatív döntés születik, akkor itt bizony nincs demokrácia. De vajon a demokrácia egyik alappillére nem az igazságszolgáltatás saját belátás szerinti működése? Bizony, a pakliban benne van, hogy a bíróság a a felperes számára kedvezőtlenül dönt, és ezt egy civilnek is el kell tudni fogadni. Megint olyan narratívával találkozunk, amely lehetetlenné teszi a mérlegelő gondolkodást.

Mégis, mi az alapvető gebasz?

Nyilván sokan érezzük úgy, hogy a negatív döntés nem lett volna kóser, egyszerűen nem lett volna elfogadható.

Az egész ügy nagyon jól megmutatja, hogy (még mi, nagyondemokraták is) mit gondolunk a demokrácia és a jogállam intézményrendszeréről: ez esetben nem bízunk a rendőrség független működésében: Ha valóban közvetlen politikai befolyásolás vagy igazodás történt, az űbergáz. Ha nem, de nem tudunk másra gondolni, az is.

Az egyik baj az, hogy olyan álláspontokat foglalunk el, amelyek mentén az események csak egyféleképpen, ráadásul egyféle ideológiai blokkban értelmezhetőek. Ha a bíróság kedvezően dönt, demokrácia van. Ha kedvezőtlenül, kifelé megyünk a demokráciából. Ilyen alapállások mellett az érvelő, értelmező és az események megértésére lehetőséget adó vita eleve lehetetlen.

A probléma másik gyökere meglátásom szerint újfent az állam (itt rendőrség) és a civilek/állampolgárok közötti viszonyban, a kommunikáció módjában keresendő.  A jogos felháborodást az okozta, hogy a BRFK az egyeztetés után hozott a várhatótól teljesen eltérő döntést. Ez az, ami felveti a külső befolyás gyanúját, tovább gyengíti a jogbiztonság és növeli a kiszolgáltatottság érzetét és egyértelműen az állampolgárokkal szembeni felsőbbrendű viszonyulást jelez, hiszen azoknak szükséges egyeztetniük a rendőrséggel a döntéseik véglegesítéséhez, de a Rendőrségnek nem. Miközben a dolog feltehetően megdumálhatólett volna, hiszen azt is mondhatta volna a BRFK vezér, hogy „Srácok, nem gondoltuk át eléggé, dumáljuk meg még egyszer”...

A fentiek nem csak erre az esetre, de alapvetően a magyar közállapotokra jellemzőek. A diskurzus alakításáért mi, civilek rengeteget tehetünk. Az állam és az állampolgárok viszonyának megváltoztatása sokkal nehezebb dió, hiszen ehhez olyan állami vezetőkre és politikusokra is szükség lenne, akik értik, hogy ez miért lenne fontos. Ezekből egyelőre nagy hiány mutatkozik.