A Tilos Rádió ügye felhívta a figyelmem az új, még hatályba sem lépett Médiatörvény egyik sajnálatos hiányosságára. Egy olyan hézagra a médiahatóság jogköreit tekintve, amely nélkül lehetetlen felvenni a harcot a közerkölcs romlásával.

Természetesen a tartalomszolgáltatók felelőssége hatalmas a gyermekeink egészséges fejlődéséért folytatott szakadatlan küzdelemben. Ezt a Médiatörvény alkotói helyesen ismerte fel. Ugyanakkor  hiába szorítjuk rá végre a médiát a felelős működésre, ha ebben a küzdelemben nem szövetségeseink maguk a szülők!

Hiszen az új törvény alapján bármilyen gondosan is őrködik a média tisztasága felett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a felnőtt elme művelése és szórakoztatása céljából elengedhetetlenül előfordulnak olyan tartalmak, amelyek gyermekeink számára károsak lehetnek. E tartalmaktól pedig a korhatár jelzése és az odafigyelő műsorszerkesztés mellett  a szülő felügyelete óvhatja meg a gyermeket. Ezért javaslom, hogy az új médiatörvény szellemében ne csupán a szolgáltatókat sújtsuk olyan mértékű szankciókkal, amely kivetésének puszta lehetősége rászorítja őket az erkölcsileg elfogadható munkára, hanem az oda nem figyelő szülőket is! Erre azért van szükség, mert sajnos a magyar átlagpolgár erkölcsi érzéke - köszönhetően az elmúlt évtizedek, és különösen az elmúlt 8 év romboló munkájának  - annyira leromlott, hogy időbe telik amíg az helyreáll és önkéntelenül is érzi, tudja majd, mi a megfelelő a gyermek számára. Addig pedig, hatékony adminisztratív eszközökkel mutathatunk irányt eltévelyedett társainknak. 

Ehhez meg kell teremteni a megfelelő jogszabályi feltételeket és fel kell szólítani az állampolgárokat, hogy jelentsék, ha szülői felelőtlenséggel találkoznak. Ez gyermeink jövője érdekében mindannyiunk elengedhetetlen kötelessége!

Javaslatom tehát az, hogy a Médiahatóság bírsággal, vagy elzárással sújthassa azokat a szülőket, akik:

a)      Felügyelet nélkül engedik televíziót nézni kiskorú gyermekeiket este hat, valamint fiatalkorú  csemetéiket este 8 után, különös tekintettel a kereskedelmi csatornákra.

b)      A nap bármely szakában felügyelet nélkül engedik fiatal illetve kiskorú gyermekeiket rádiót hallgatni, kivéve, ha azok a Magyar Rádió közszolgálati adói.

c)      Olyan hangzó vagy képi anyagokat tartanak otthonukban, a gyermekek számára is hozzáférhető módon,  amelyek gyermekeink lelki, szellemi fejlődése számára károsak lehetnek. (Ennek eldöntése előzetesen az NMHH feladata)

 Továbbá:

Visszaeső elkövetők esetén a Hatóság joga a fiatalkorút a családból kiemelni, annak védelme érdekében.

Mindez nem valósulhat meg az állampolgárok hathatós segítsége nélkül, ezért az ilyen panaszok bejelentésére nyomtatványt kell rendszeresíteni, valamint időről időre a lakosságot közvetlenül (mondjuk telefonos megkeresés útján) megkérdezni, tapasztalt-e környezetében hasonlót. Legalábbis addig, amíg hatékony elektronikus gyermek és szülőfigyelő rendszerrel nem látjuk el polgártársaink lakásait.  

Ne feledjük, az elkövetkező generációk erkölcsi, szellemi épsége, Hazánk jövője a tét!

Ezzel kívánok mindenkinek Boldog, Békés, Új esztendőt!

Egy jóbarátom hívta fel a figyelmem a Köztársasági Elnöki Hivatal karácsonyi és újévi  üdvözletére.  A szöveg dícséretesen rövid: „Áldott, békés karácsonyt, és  sikeres, kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánunk.„ A Hivatal honlapja ezzel jelentkezik be, úgyhogy aki élőben szeretné megtekinteni az angyalkás címerrel dekorált képeslapot, a keh.hu-n megteheti.

Nos, be kell vallanom, először a többes szám mögött nyelvtani hibát sejtettem (gondolván, hogy az isteni kegyelem egy), de kicsit utánajártam és kiderítettem, hogy kétféle kegyelem létezik a katolikus tanítás szerint.  Ezt csak azért írom, hogy lássék, nem célom a kákán is csomót keresni, sem a kereszténység, vagy mondjuk a katolikus egyház elleni burkolt támadásról nincs szó. Egyébként is, a későbbi mondanivalómhoz igazán nem illene ilyesfajta kekeckedés.

Ami igazán szemet szúrt, az a kegyelem szó maga. Illetve, hogy kegyelmekben gazdag új esztendőt kíván a Köztársasági elnök úr. Ugyanis az még rendben van, hogy karácsonyi jókívánsággal búcsúzik el legfőbb reprezentánsunk, hiszen az tulajdonképpen világi ünnepnek tekinthető. Majd’ minden, nem keresztény család is ünnepli valahogy. Akkor sem akadunk fenn ezen, ha nyugatabbra sok helyütt – és pl. budapesten is ezt láttam kiírva valahol - a hivatalos szavajárás december környékén  a kellemes, vagy boldog Ünnepeket. Ennek oka nem feltétlenül a hanuka, vagy a zsidók világuralomra való törekvése, hanem az, hogy vallási ünnepként tartják számon a karácsonyt, ami ugye magánszféra, az államnak nincs köze hozzá stb. Ez így persze nem teljesen igaz, (ld. a nagy nemzeti karácsonyfákat mindenütt) de ez az apró gesztus is fontos lehet a nem keresztény vallásúak, vagy a nem vallásosak számára.

Kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánni csak annak lehet, aki hisz abban a bizonyos kegyelemben. Azaz persze nem, de akkor két lehetőség adódik:

a) Az illető más vallású és akkor körülbelül olyan otrombaságot követünk el, mint amikor Lamperth Mónika kezet nyújtott az ortodox zsidónak a szigeten. Jót akart ő csak arról tett tanúbizonyságot, hogy minimálisan sem ismeri azt, akihez beszél, ez pedig egy politikus esetében égő is, és hát kérdésessé is válik, hogyan lesz képes megérteni a magyar társadalom különböző csoportjainak érdekeit az, aki - vagy akinek a tanácsadói - ennyire nem ismerik azokat akikkel épp parolázni kívánnak. Vagy akit köszöntenek.

b) Az illető nem vallásos és az üzenet nem talál célba, hiszen az illető a kegyelmek iránt nem tanúsít túl sok érdeklődést.

Az Államfő azonban nem csupán otromba. Hiszen nem egy egyszerű újévi kívánságról van szó, hanem az Elnök hivatalának - tulajdonképen az Elnöknek a magyar nemzethez szóló kívánságáról. Egy ilyen, az egész nemzetnek szóló üzenetben a kegyelemre hívatkozni körülbelül azt az üzenetet hordozza: „Sikeres új esztendőt a keresztényeknek, a többiek meg le vannak tojva.” Esetleg úgy is érthetjük:  Térj meg b..meg, akkor majd szóba állok veled.”

Legalábbis én így érzem. Úgy vélem ilyenkor, hogy az Elnök szeme előtt egy nagy, keresztény Magyarország lebeg, amiben maximum fájdalommal elviseljük  - a csökkenő létszám reményében – a vallástalanokat és a nem keresztényeket. Hozzájuk nem is szólunk, tulajdonképp. Megtűrjük őket. Ez pedig e legkevésbé sem segíti a nemzethez tartozás, a bevonódás érzésének kialakulását.

Lehet, hogy túlérzékeny volnék? Lehet. De azt hiszem, hogy egyrészt ez nem számít. Másrészt a túlérzékenység a tágabb környezettel való interakcióim során alakul ki. Ha már minden mögött a kirekesztés szándékát látom – ez így erős, inkább egy nem befogadó attitűdről van szó – abban minimum a környezet is benne van. Harmadrészt, itt nem csupán érzésekről, hanem elvekről is szó van. Egy Köztársasági elnök figyeljen oda az üzeneteire, és ne favorizáljon egyetlen vallást, vagy világnézetet sem annál jobban, mint amennyire az önkéntelen, a kulturális hátterünkből adódik és amennyire a deklarált alapelveink (ld. Alkotmány) szellemisége engedi. Ez persze nem egyszerű, és folyamatos önreflexiót, esetleg önkorlátozást és toleranciát igényel.

Ma végleg eldöntöttem: Én - amint lehet tudni, hogy kell - kiiratkozok a nemzeti szolidaritás rendszeréből. Ezért januártól  minden járulékkötekes jövedelmemből adok 17? %-ot az államnak úgy, hogy nem ígérnek érte cserébe semmit. Sajnálom, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen önző vagyok...

A Népszabadság azt írja cikke címében, "Irán segélyt küld Gázába", mintegy a nemzetközi konfliktus veszélyét vetítve előre. A cikkben már arról van szó, hogy  Iráni Vörös Félhold (Tulajdonképp a Vöröskereszt iszlám változata, a Vöröskereszttel és a Vörös Dávid-Csillaggal egy nemzetközi szövetségben működik) hajókon és repülőn segélyszállítmányt küld Gázába.

Az Al-Jazeera angol kiadása csupán két hajóról beszél. Való igaz, hogy Irán katonai segítséget ajánlott a Vörös Félholdnak, erről azonban az Al-Jazeera ezt írja:

"Kétséges, hogy Irán rendelkezik-e megfelelő kapacitással a szállítmány Földközi-Tengeren történő kíséréséhez, hiszen haditengerészetének nagy része könnyű hajókból (light vessels) és motorcsónakokból áll." 

A cikk arról is ír, hogy korábban is voltak már ilyen próbálkozások, amelyeket az IDF megállított.

Tehát korainak tűnik bármilyen komoly nemzetközi kockázatot jelentő akcióról beszélni, a Népszabadság pedig lehetne pontosabb, és megadhatná a forrást, mert így az Al Jazeera hitelesebbenk tűnik, hiszen a segélyszállítmányt nem Irán küldi, és repülőről szó sem esik.   

Én sokkal nagyobb kihívást látok a török miniszterelnök sétahajózási szándékában, de konkrétumokról még itt sem lehet beszélni.

Érdekes, hogy az izraeli újságok angol nyelvű kiadásai nem adnak hírt erről - vagy nem találtam meg - valószínűleg a héber kiadásban van szó az újabb segélyszállítmányról. 

Irán fokozódó - egyenlőre verbális - aktivitása is talán inkább szól Törökországnak, mintsem a konkrét helyzetnek, mivel két, a térségben vetélkedő, vezető szerepre törő regionális hatalomról van szó.  

Ha itt maradnék még egy kicsit - mondjuk egy fél évet, feltehetően az újságokban csak "baloldali aktivisták"-nak nevezett csoportban találnám magam. Egyre inkább úgy tűnik, hogy általában az eddig - és valószínűleg nem zsidók között továbbra is - képviselt álláspontjaim inkább a középjobbnak felelnének meg Izraelben.

Az a vicces, hogy elsősorban énattribúciós eljárással jutottam erre a következtetésre. A jelek: bele-belebotlok a Public Committee Against Torture nevű jogvédő szervezetbe, ami karakterében talán a TASZ és a Helsinki Bizottság közé lőhető be. Egyszer Sheikh Jarrában találtam magam egy tüntetésen, ami az arabok kilakoltatása ellen protestált. Valójában csak belebotlottam a professzorok és oktatók hallgatókkal közös felvonulásába, és velük tartottam, de mégis. A két angol nyelvű lap közül a Haaretz jön be, a Jpost sokkal kevésbé. Az emberi jogi tematika pedig mindenképp a baloldalhoz köt.   

Az Izraeli-Palesztin Konfliktusban a jobboldal érvelése során rendszerint Izrael önvédelemhez való jogára, a háborús fenyegetésre (értsétek meg, minket lőnek Gázából) hivatkozik és stratégiája elsősorban az erős és önálló Izrael, aki minden nem zsidóban - de főleg az arabokban - potenciális terroristát lát és úgy véli, elsősorban ellenőrzéssel lehet kordában tartani a helyzetet.   

A baloldal - legalábbis a civilek - inkább emberi jogi tematikát képvisel, rendszerint úgy tartja, hogy Izrael aránytalan ellencsapásokkal válaszol a palesztin fenyegetésekre.

Azon gondolkodtam, hogy mi lehet az oka a balra tolódásnak. Részben nyilvánvalóan a több információ - legalábbis jobban követem az itteni angol nyelvű sajtót, meg valamennyit mégis beszélek itteniekkel. Az is nyilvánvaló, hogy olyan típusú emberekkel próbálok önkéntelen is haverkodni akiket hasonlónak látok, ők meg a "balosok" közül kerülnek ki.

Van azonban egy ezeknél, ha nem is lényegesebb, de érdekesebb szempont. 

Ha az ember Izraelben van, és izraeliekkel, vagy hosszabb idő óta itt tanuló, dolgozó emberekkel beszélget, akkor az Izrael állammal szembeni kritika nem az anti-izrael-pro Izrael értelmezési keretben jelenik meg, amely során azt érzi az ember, hogy az anti-izrael érvek valójában egy mélyen gyökerező antiszemita érvrendszerbe épülnek be, hanem egy teljesen normális, az állam akcióit, a a policy-t, politkát tárgyaló  diskurzus része lesz. Egyrészt itt senki nem anti-izrael párti. A balosok ugyanúgy nem szeretik a Hamaszt, mint a jobbosok - legfeljebb más okból, és fel sem merül, hogy Izrael létének jogosságát megkérdőjelezzék, ugyanakkor számonkérik rajta a demokratikus normák betartását. Ebben a helyzetben ugyanúgy kezd el viszonyulni az ember Izraelhez, mint otthon Magyarországhoz, és az egyébként is vallott értékrend szerint kezdi el megítélni az állam működését. 

Olvasva a magyar sajtót és néhány blogot, úgy láttam, érdemes írnom néhány sort a Gázába behajózni készülő segélyszállítmánnyal történt incidensről. Egyrészt ítélni korai. Sem Izrael, sem aaz ún. békeaktivisták nem ártatlan bárányok. A sajtó nem végez igazán alapos munkát – ami azt jelenti hogy kb. ugyanonnét tájékozódunk ugyan, de a történetet nem egészében, hanem a tragikus végkimenetelre kihegyezve tálalják. 

Elöljáróban, a nemzetközi felháborodás nagy és a helyzet nagyon komolynak tűnik. Ugyanakkor a háború esélye minimálisnak látszik. A legnagyobb veszélyt talán az jelenti, hogy a hajókon volt Sheikh Raed Salah, az izraeli Iszlám Mozgalom vezetője. Ha neki komoly baja esett az a Haaretz elemzője szerint a 3. Intifádához is vezethet, de ha ez így lenne akkor már régen tudnánk róla, az eddigi jelentések arrról szólnak, hogy semmi baja.

Az esetet két szinten lehet értelmezni. A konkrét akció szintjén, a jelenlegi környezetben, valamint a gázai blokád helyességének, hatékonyságának környezetében. 

A konkrét akcióról:

1. Előre látható, kiszámítható volt. Az izraeli hadsereg jelezte, hogy nem engedi be a flottát, és ha kell, erőszakkal feltartóztatja. Az akció előtt többször felszólították a hajókat a visszafordulásra, angol nyelvű rádióüzenetet küldtek a nekik, válasz egyikre sem érkezett.  Bár most a nemzetközi jog megsértésével vádolják Izraelt – minden bizonnyal jogosan – a korábbi jelzésekre tudomásom szerint egyetlen állam sem reagált, azaz előre senkinek nem volt kifogása az esetleges izraeli katonai akcióval. 

Pár elsikkadó részlet:

Hat hajó volt, ebből öt felett probléma nélkül vették át az irányítást. 

A hatodik hajóra is többszöroi felszólítás után tették le a kommandósokat, akiket ütni-verni kezdtek a békés békeaktivisták. Erről a videó, ha valaki még nem látta volna.

2.      Az akció izraeli szempontból érthető volt. Izrael eddig sem engedett be ellenőrizetlen segélyszállítmányokat Gázába. Annak fényében, hogy volt rá példa, a segélyszállítmányban fegyvereket csempésztek volna Gázába, ez teljesen érthető.Ez esetben sem arról volt szó,  hogy nem akarták beengedni a segélyszállítmányt, Izrael felajánlotta, hogy Ashdodban a rakomány átvizsgálása után, ENSZ járművekkel Gázába szállítják. A mennyiség sem igazán jelentős, izraeli források szerint heti 15000 tonna seglyszállítmány érkezik Izraelen keresztül és Izraelből Gázába. Természetesen ennek az akciónak közvetlen köze nem volt semmilyen humanitárius célokhoz, egyértelműen a blokád ellen irányult.

3.  Az igazán jogos kritika az, hogy ha Izrael tudta, hogy provokációról van szó, miért sétált bele a csapdába. Miért nem tudott - vagy volt felkészülve arra, hogy az egyik hajón az aktivisták jelentős ellenállásra készülnek, miért nem dilplomáciai csatornákon keresztül próbálták elérni a hajók Ashdodba kormányzását, és főképpen, miért éles lőszert használtak. Ezt szerintem még az sem indokolja, hogy a tüntetőknél volt 1-2 éles fegyver vagy megszerezték valamelyik katona fegyverét. 

Ennél sokkal jelentősebb kérdés a blokád ügye. Ennek kicsit jobban utána kell járnom,, azaz folyt köv...

Mindenestre Egyiptom már megnyitotta a rafahi átkelőt, ami ha tartósan így marad gyakorlatilag értelmetlenné teszi az izraeli blokádot, aminek a hatékonyságát sokan megkérdőjelezik Izraelben is.  

Itt az ideje, hogy valami kajáról is legyen szó. Fénykép sajnos most nincs, legközelebb csinálok. Mentségemre nem a zsidó nemzeti ételeket akarom bemutatni, hanem kicsit érzékeltetni, milyen diétán van itt az ember:). 

A tipikus reggeli: olajbogyó, feta vagy valami hasonló sajt, pita vagy kalács, paradicsom, paprika, humusz, vagy valamilyen más helyi készítésű kence. 

Húst nem nagyon veszek, mert a boltban drága, a piacon meg még nem vitt rá a lélek. Ugyanakkor kezdem egyre jobban felfedezni a padlizsán, az avokádó szépségeit, mixelni a magyar konyhát és a helyi adottságokat. Gyönyörű hatalmas zöld és piros paprikákat lehet itt kapni (kilóját 3-4 sékelért), az avokádó kilója 6 sékel. A padlizsán is paprikaárban van. 

Egyik nap narancsos padlizsánpörkölt készült. Kicsit tán vadul hangzik, de kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy nem csak a kínai étteremben lehet a sós-édes, keserű-édes ízeket keverni, hanem a konyhában is. 

Szóval, a pörköltalapra répa és padlizsán kerül, (egy kisebb fej padlizsánhoz mondjuk 2 sárgarépa) -a répát érdemes párolni egy kicsit és utána bele a padlizsánt. Só bors, kicsit pároljuk, és nem sokkal később bele lehet tenni a paprikát is. Érdemes valami színes paprikát használni, rettentő étvágygerjesztő látványt nyújtanak az élénk színű alapanyagokból készült ételek. Finomabb is, mint a TV paprika. Kis hagyma zöldje a tetejére és rá pár szelet narancs a végén. Fedő alatt rotyogtatva, tulajdonképpen párolva 20-25 perc alatt kész van. 

Ha a pirospaprikát kihagyjuk belőle akkor egy kis fahéj is mehet bele szerintem sőt, a hagymára, mielőtt beledobjuk a répát szórjunk egy kis cukrot. A karamellizálódó cukor kellemesen édessé teszi a hagymát. (Ha nem égetjük le.)

Előtte a paprikás krumplit dúsítottam kis paprikával és avokádóval. Kicsit sok volt rajta a víz, úgyhogy tejfölös habarással sűrítettem be. Pitába töltve lehet tálalni:)

Tegnap pedig tejszínes pulykát csináltam- pulyka helyett padlizsánnal. Az eredmény meglepően jó lett, egy dologra kell odafigyelni: Vagy meg kell hámozni a padlizsánt, vagy pedig párolni kell egy kicsit a végén, mert a héja nem puhul meg olyan könnyen mint a belseje.   

Minden étkezés után pedig egy kis törökkávé. Az első hónap után rájöttem, hogy az egyik titka a főzőedény. Takarékos akartam lenni, így egy nagyobbat vettem, de valahogy nem akart úgy működni ahogyan kellene. Amikor felforralom, nincs olyan jó habja, márpedig ez fontos. Aztán utánanéztem, és persze a méret a lényeg. Egy személyre egyszemélyesben kell főzni, két személyre kétszemélyes főzőedényben. Egy rendes arab háztartásban ezért sorakoznak egymás mellett a különböző nagyságú kávéfőző edények. Mondjuk az enyém nemhogy nem arab, de nem is rendes háztartás. 

Szert tettem valamilyen kávéfűszer keverékre is. Vagy legalábbis a piacon azt mondták hogy az, miután a kardamomot drágállottam. Rendszerint ezt teszik a kávéba, de drágának tűnt illetve nem volt őrölve, a háztartásunk meg sajnos van annyira rendetlen - vagy inkább ideiglenes -, hogy nincs benne daráló.

Szóval néha teszek egy kis fűszert is a kávéba, el nem rontja.

Mióta itt vagyok, 4 palesztin, 2 izraeli és egy thai vendégmunkás halt meg az izraeli -palesztin konfliktusban. 

Az elmúlt napokban több cikk is foglalkozott a magyarországra berepülő izraeli gépekkel, ma meg azt olvasom, a FIDESZ választ vár arra, miért épp a választások előtt érkeztek a gépek. Mintha Izrael nyomást akarna gyakorolni a magyar választókra, hogy a "helyes" irányba szavazzanak. 

Csak kacagni tudok a dolgon, szerintem Izraelt legalább annyira érdekli Magyarország, mint Uganda. (Lehet hogy kevésbé).

Persze nem vagyok járatos az izraeli politikában, de a lapok angol nyelvű változataiban  sajna egyelőre csak ezt tudom követni -az országunkról szóló híradások száma megközelíti a nullát, még a Magyar Gárdáról és a Jobbikról sem igazán hallani, nemhogy a közelgő, nagy jelentőségű magyar parlaemnti választásokról. 

Amikor megérkeztem, részt vettem egy beszélgetésen, ahol kaptam mindenféle szóróanyagot. Az egyiken a különböző országokban székelő Szochnut irodák voltak rajta., Nos, a dán rajta volt, a magyar nem, annak ellenére, hogy Dániában lehet 5-10000 zsidó, Magyarországon mondjuk 10-szer ennyi.  

Szignifikánsan több magyarról hallok - egyelőre kevesebbel találkoztam - mint az USA-ban, de az átlagember Magyarországról való tudása meglehetősen korlátozott. Így például a jiddissel is foglalkozó hébertanárunknak újdonság volt, hogy a magyarban vannak héber-jiddis jövevényszavak. 

Persze mindez csak álca... 

Ma bementem az egyetemre, mert valamit ki akartam nyomtatni. Egy kisebb tüntetésbe botlottam. Az egyetem kapuja előtt egyik oldalon a palesztin, a másik oldalon zsidó diákok tüntettek. (Ha ez nem lenne világos, itt mind a két képen palesztinok vannak). 

Az egyetemen belül semmi nem volt érzékelhető ebből (meg kb 30 méterre a tüntetőktől sem), de amikor beértem a számítógépterembe, lövéseket hallottunk. Nem az egyetemisták tüntetésén hanem valahol lejebb, Kelet Jeruzsálemben dördülhettek el.

A Hamasz általános tiltakozásra hívta fel a palesztinokat, a "düh napjává" nevezve ki a mai napot. A kiváltó ok a Hurva zsinagóga tegnapi átadása volt. A Jerusalem Post egy mai cikke arról ír, hogy a zsinagóga nem egyszerűen vallási jelkép, hanem annak a szombólima hogy a zsidó jelenlét állandó volt Izrael földjén a történelem során.

A felhívást követő tüntetések a rendőrséggel való összecsapásokba (kődobálás) torkolltak, ennek eredményeképpen került 40 palesztin a kórházba és néhány rendőr is megsérült. Ugyanakkor a rendőrség nem használ éles lőszert.

Miután kinyomtattam ami kell visszamentem. Sok változás nem volt, csak annyo, hogy a zsidó fiatalok zászlóban meggyarapodtak némileg (létszámban nem igazán)

Aztán eljöttem és bementem az arab falafeleshez.